Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-133

Az országgyűlés képviselőházának 133. ülése 1932 december 2-án, pénteken. 127 még erős kitétel volt. (Olvassa): «Minden sikerült nekik, övék a föld, a tőke, a hivatal, az egyház, az iskola, a hatalom, minden: hát akkor legyen az övék a felelősség is.» Ezt is inkriminálDa az ügyész, macskaköröm közé van beállítva mint szörnyű valami, mint lázadás az úriosztály ellen, mert a cikk megállapítja, hogy azért, ami a földmunkássággal történik, elsősorban a földbirtokososztály a felelős. Majd tovább megy és azt mondja (olvas&'a): «A magyar uralkodó osztálynak be kell látni, fel kell ismerni ezeket az egyszerű igazságokat. Ha szűk osztályönzésből, cinikus nemtörődömségből, korlátolt uralomvágyból: se részt nem vesz egy nagyarányú föld-, illetve társadalomreform megvalósításában, se az érdekelt osztályokat cselekedni nem hagyja, ellenkezően, azokat a megoldás keresésében még erőszakkal is akadályozni akarja: akkor majd látni, tapasztalni fogja, hogy a történelem keresztülgázol rajta.» Hogy mi ebben az izgató, nem bírom felfogni. Éltem már nagydarab életet, de hogy mi lehet ebben az izgató, nem bírom felfogni. Valószínűleg az, hogy hasonló cselekedetek hasonló eredményeket szülnek. Az orosz cárizmus idejében sem törődött a földbirtokososztály azzal, hogy a földnélküli parasztság földhöz jusson. Stolypin földreformja elkésve érkezett és hatásaiban ugyanolyan volt, mint a Bethlen-féle földreform, csak felszíni kezelés volt, mélyebben nem hatolt bele a dolgokba, elkésve jött és az 1917-es események nagyrészt annak tudhatók be, hogy az orosz földbirtokososztály nem tudott az önzetlenség olyan magaslatára emelkedni, amilyenre szükség lett volna annak belátására, hogy idejében készített, idejében végrehajtott reformmal megakadályozzák a forradalmat. Ezt nem tanulta meg az orosz nagybirtokososztály, mint ahogy jóval előbb nem tanulta meg a francia nagybirtokososztály sem és azt hiszem, hogy a magyar papi és nagybirtokososztály is a saját bőrén fogja megtanulni, mit jelent az, ha idejében nem hajtjuk végre a szükséges reformokat. A cikk semmi mást nem állapít meg, csak ezt állapítja meg, ezért kell tehát a szerkesztőnek a nagy kádi elé állni. (Olvassa): «A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek a tárgyilagos bírálaton túlmenők célzatuknak megfelelően ... stb.» T. Képviselőház! Felolvastam a cikk kitételeit és őszintén megvallom, semmi olyant nem találok benne, ami alkalmas lenne arra, hogy akár egyeseket, akár pedig tömegeket izgasson. Különösen azért nem alkalmas ez a cikk a vádemelésre, mert ezek a kiragadott részletek kicsi töredékét képezik annak az egész cikknek. Ha az ember az egész cikket figyelmesen elolvassa és tárgyilagos szemmel átnézi, abban semmi izgatót nem talál, mert az a cikk semmi egyéb, mint megállapítása azoknak az állapotoknak, amelyek között ma a magyar földmunkásság él. Tárgyilagos megállapítása annak, hogy ma a földmunkássság hihetetlen nyomorban él, tárgyilagos megállapítása annak, hogy az alföldi nagyfalvak túlzsiifoltak és szükség volna belső telepítési akcióra, gyökeres földreformra, hogy a túlzsíifolt községek végre megszabaduljanak azoktól. az elemektől, amelyeknek sem munkát nem tudnak adni, sem pedig eltartani nem tudják őket. Szükség volna egy földreformra azért is, hogy valahogy az intelligenciának elhelyezést I találjanak. Mit fognak csinálni azzal a sok orvossal, ügyvédekkel, mérnökökkel, papokkal és másokkal, akiket hat egyetem ont ki magából. Ha az összes zsidókat agyonverik az egyetemeken, akkor sem fognak tudni ezek az ifjak elhelyezkedést találni, mert nincs terület, ahol elhelyezkedést találjanak. Akkora területen, ahol ma Ausztriában és Németországban három falu él meg egy sereg intelligens emberrel, ma Magyarországon papok gazdálkodnak és hogy milyen rosszul, azt e Házban nem kell az uraknak elmondanom, hisz éppúgy tudják, mint ahogyan én tudom, hogy a papi gazdálkodás, különösen a földbirtokon mit jelent. A mammut-birtokok környékén az apró falvak népe a legborzalmasabb életkörülmények között él, illetőleg tengeti napjait. Es ha ezek fájdalmát egy cikkben valaki kifejezésre juttatja, teljesen tárgyilagosan, akkor erre a magyar államnak ennek a hatalmas impériumíak nincs más válasza, mint elkobozni a Népszavát és a szerkesztőt bíróság elé állítani, 3a azt méltóztatnak gondolni, hogy azok a fények, amelyek ebben a cikkben foglaltatnak és amelyek a valóságnak megfelelnek, megszűnnek azáltal, hogy Weltner Jakab képviselőtársunkat bíróság elé állítják és a, lapot elkobozzák, akkor az urak alaposan tévednek. A lapot elkobozhatják, Weltner Jakab képviselőtársunkat bíróság elé állíthatják, de azok a tények, amelyek a földmunkásságot izgatják és amelyek a földmunkásságot ma már a kétségbeesés karjaiba kergetik, továbbra is megmaradnak izgató tartalmukkal együtt, legfeljebb a szájkosár iótékony hatását fogják az urak pár hónapig élvezni, de annál rettenetesebb, annál borzasztóbb lesz az a kiábrándulás, amely az urakat érni fogja. T. Ház! En ebben a cikkben egyebet az ügyészség részéről nem látok, mint egy rendszeres zaklatás láncszemét, mint azt, hogy a nagybirtokot, amelyhez hozzányúlni nem szabad, amely noli me tangere, s amelyről cikkezni sem szabad, védeni kell. Miután az ügyészség kérelmében ezt az irányzatot látom, kérem a t. Házat, hogy Weltner Jakab képviselőtársunkat ebben az ügyben ne adja ki. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Erődi-Harrach Tihamér. Erődi-Harrach Tihamér: T. Képviselőház! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy előttem szóló t. képviselőtársam fejtegetéseit oszthassam. En ezzel a cikkel nem politikai szempontokból foglalkozom, amint az ügyészség se politikai szempontokat tartott szem előtt. (Malasits Géza: Ua'yan! Ugyan!) amikor ezt a cikket inkriminálta. Ellenben igenis,

; az ügyészség 'büntetőtörvénykönyvvel a kezében azt nézte, hogy az ebben a cikkben foglalt kitételeik alkalmasak arra, hogy az osztályok elleni gyűlöletet felkeltsék. Sem ez a cikk, sem a többi . hasonló, osztályelleni igazgatásokat tartalmazó cikkek nem alkalmasak arra, hogy a földmunkásság helyzetét megjavítsák. Egy lépéssel se viszik előbbre a földbirtokpolitikai kérdéseket, ellenben igenis az ebben a cikkben foglalt kitételek alkalmasok felkelteni a gyűlölséget az egymásmellett álló magyar testvérek között, mert amikor a cikk felveti azt a kérdést, hogy a földmunkásság helyzetéért ki felelős, azt mondja a cikk: «Ki más lehetne 19*