Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.

Ülésnapok - 1931-133

106 Az országgyűlés képviselőházának 1 Görgey István előadó urat illeti a.szó. Görgey István előadó: T. Ház! A magyar törvényhozásnak már négy ízben volt alkalma foglalkozni a Magyarország és Franciaország közötti kereskedelmi viszonyokat szabályozó megállapodásokkal. Az első szerződés, amelyet Magyarországnak sikerül ezirányban Franciaországgal megkötnie, az 1925 október hó lS-án megkötött első kereskedelmi egyezmény volt, amelyet a magyar törvényhozás élénk és hoszszú viták után fogadott el s az 1926 : V. törvénycikkbe iktatott. Ez a legelső kereskedelmi egyezmény a magyar gazdasági érdekek szempontjából nem bizonyult kielégítőnek. Alig egy éven belül megindíttattak a szerződés revíziójára vonatkozó tárgyalások és már augusztus 18-án megkötötték az első pótegyezményt Franciaország és Magyarország között, amely lényegesen javított a magyar szempontból az első kereskedelmi megállapodás egyes tarifális tételein és ezt a második szerződést vagyis az első, alapszerződés I. pótszerződését a törvényhozás az 1927. évi XVI. tc.-be iktatta be. Ez a pótegyezmény sem biztosította azonban a magyar kiviteli cikkek részére az egész vonalon a legnagyobb kedvezmény elvét. Franciaországban ugyanis kétoszlopos vámtarifa van életben, amelynek minimális és maximális vámtételei között nem tudtuk az egész vonalon megkapni a magyar exportot érdeklő cikkekre vonatkozólag a legnagyobb kedvezményt s csakis bizonyos százalékos kedvezményeket tudtunk e szerződésben magunknak biztosítani. Ha megnézzük az akkori idők külkereskedelmi statisztikai adatait, konstatálhatják, hogy tényleg a magyar export ezekben az időkben nem tudott a francia piacra gravitálni. Lényeges javulást jelentett a II. pótegyezmény, amelyet 1929 december 21-én kötöttünk meg és az 1930 : XXT. törvénvcikkbe iktattunk be. Ez a pótegyezmény már biztosította Magyarország részére az egész vonalon a legnagyobb kedvezményt a Franciaországba való bevitel esetén és mivel ebben az időben Franciaország kereskedelempolitikai viszonyát már rendezte egyrészt Németországgal 1927-ben* másrészt Svájccal 1928-ban, és ebben a két kereskedelmi szerződésében az autonóm vámtarifa mintegy 7000 tételt kitevő pozícióiból már körülbelül 5000 tételre biztosította a szerződésekben a minimális vámtarifákat. E szerződések alapián Magyarország is élvezetébe, birtokába jutott e kedvezményeknek és tényleg ez ido óta külkereskedelmi forgalmunk Franciaország iránvában örvendetesen megjavult. A második pótszerződés 1980 ianuár 15-én lépett életbe, amikor azt a francia kamara és szenátus elfogadta és ennélfogva hatályba lépett. Ha nézzük a külkereskedelmi statisztikai adatokat mint említettem, azt konstatálhatjuk, hogy ez időtől kezdve Franciaországba irányuló kivitelünk örvendetesen fejlődött. Hogy csak az 1928. évig nyúljak vissza, mert a régebbi esztendők még kedvezőtlenebb képet tüntetnek fel: amíg az 1928-as évben Franciaországból Magyarországba irányuló behozatalunk értéke több mint 31 millió pengőt tett ki, addig Franciaországba irányuló kivitelünk csak 6.971000 pengőt tett ki, tehát nem egészen hétmillió nengőt. nem is egy negyedrészét a Franciaországból Magyarországba irányuló behozatalnak. Az 1929. évben még mindig erősen passzív külkereskedelmi mérlegünk francia relációban, amennyiben Franciaországból való behozatalunk ez évben 24,734.000 pengőt tett ki, kivite33. ülése 1932 december 2-án, pénteken, lünk pedig az előző évi 7 millió pengőről 12,615.000 pengőre emelkedett, tehát már valamivel több mint a felét tette a Franciaországból Magyarországba irányuló behozatalnak. Az 1930-as évben, midőn a ránk nézve kedvező második pótegyezmény hatályba lépett, ez egyszerre megváltoztatta a statisztika képét, amennyiben az 1930-as évben a francia behozatal Magyarország felé további csökkenést mutat, kivitelünk pedig általában lényeges emelkedést tüntet fel, amennyiben a 23,300.000 behozatallal szemben kivitelünk már 16,210.000 pengőre emelkedett, az 1931-es évben pedig erősen aktívak lettünk francia vonatkozásban, amennyiben 17,263.000 pengő behozatallal szemben Franciaországba irányuló kivitelünk 28,340.000 pengőre emelkedett A folyó évben rendelkezésemre állanak az első hat hónapról szóló ideiglenes adatok s ezekből is azt látjuk, hogy még a mai összezsugorodott külkereskedelmi forgalom mellett is sikerült aktivitásunkat Franciaország irányában fenntartanunk, amennyiben 6,602.000 pengő értékű behozatallal szemben kivitelünk közel 7,092.000 pengőt tesz ki. Kétségtelen, hogy Franciaországba irányuló kivitelünknél jelentékeny tételt tesz ki dohánykivitelünk, mivel az 1929. évben sikerült dohányexportunk részére a francia piacot megnyerni és ez idő óta átlag 4—5, majdnem 6 millió pengő értékű dohányárut tudtunk Franciaországba exportálni. Az 1931. évben azonban megindult Franciaország felé búzakivitelünk is. Érdekes, hogy a dunai és a feketetengeri úton voltunk versenyképesebbek a francia piacon, mert a földrajzi távolság folytán a vasúti szállítási díjtételek olyan magasak, ihogy képtelenek vagyunk a francia piacon a tengerentúli államok búzáival versenyezni. Ez az elgondolás késztette a francia es magyar kormányt arra, hogy a magyar búzának a francia piacot igyekezzünk biztosítani. Versenyképességünk ott csak úgy biztosítható, ha a magyar búza preferenciát élvez a franciaországi behozatalnál, s mivel a nemzetek szövetségének kezdeményezése alapján az úgynevezett európai bizottság azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a Duna-medencében levő agrárállamok búza- és általában mezőgazdasági terményének feleslegeit miképpen lehetne a nyugati európai piacokon elhelyezni és miképpen lehetne ezek versenyképességét biztosítani, ezen elgondolás alapján kezdeményezte a két állam kormánya azokat a tárgyalásokat, amelyek az úgynevezett lillafüredi egyezményben vannak lefektetve, melynek lényege az, hogy Franciaország a magyar búzának 30%-ig menő preferenciális vámmérséklést biztosít. Az egyezmény azon a megállapodáson alapszik, hogy Franciaország mindenkori búzakivitelének 10%-ára nézve biztosít Magyarországnak 30%-os vámpreferenciát s mivel a statisztikai adatok szerint Franciaország az utóbbi tíz évben állandóan búzabevitelre szorult, és a tízévi átlag szerint Franciaország átlagban 8 millió métermázsa búzát volt kénytelen importálni, számszerűleg kifejezve a nekünk nyújtott preferencia azt jelenti, hogy évenkint mintegy 800.000 métermázsa búzára kaptunk 30%-os vámmérséklést. Mivel a búzára fennálló francia vám 80 francia frankot tesz ki, ez a 30%-os mérséklés 24 frankot tenne ki. A francia állam azonban minimális vámtarifáiból senkinek sem ad továbbmenő mérj séklést, a megállapodás konstrukciója tehát az, hogy a francia állam ezt a 24 frankot a magyar