Képviselőházi napló, 1931. XII. kötet • 1932. november 30. - 1931. december 22.
Ülésnapok - 1931-132
98 Az országgyűlés képviselőházának 132. ne kérjék a kivitt áru után előre devízabeszolgáltatási biztosítékul 15—20% készpénz letételét, amit ők hat hónapig nem látnak és amelynek árán ők árut szerettek volna vásárolni. Ugyanilyen az is, hogy bizonyos prémiumok vannak. Már most az a trösztösített nagykereskedelem könnyen ki bírja várni azt a néhány hónapot, amely a prémium kifizetése óta eltelt, ha ő nem is kapta vissza a termelőnek adott prémiumot ez alatt a pár hónap alatt, az a kisebb tőkéjű kereskedő azonban ezt nem bírja el, tehát a kiskereskedőnél, a kisebb tőkéjű, kiskereskedőnél ezen a ponton is könnyíteni kell valahogyan, mert például a Duna-Tisza közén, sőt a Tiszán túl is szemmel látható nyomai vannak már a baromfi és tojáskereskedelemben az ilyen trösztösítési folyamatnak és ennek súlyos következményei időnkint az egyes piacokon már jelentkeznek is. T. Ház! Ha a t. kormány képviseltette volna magát az ülésen, akkor a kormány illetékes tagjához intéztem volna ebbeli kérésemet, miután azonban a t. kormány t. tagjai közül senki sincs jelen, azt a kérést intézem az igen t. Házhoz, méltóztassanak gondoskodni arról, hogy ezen a téren semmiféle trösztösítés, avagy kartelizálás be ne következhessek. Ha már a termelőt igen érzékenyen sújtja az, hogy kénytelen kartelárakat fizetni az általa vásárolt árukért, méltóztassék elgondolni, mi lesz abból, ha a kartelek fogják számára megszabni az árat. Ez ellen a veszély ellen akarok én védekezni és amikor a javaslatot elfogadom, egyúttal a termelők számára is védelmet kérek. Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Petró Kálmán! Petró Kálmán: T. Képviselőház! A kérvényben foglalt kéréshez a magam részéről is hozzájárulok és száz százalékban osztom előttem szólott t. képviselőtársam kérését, amelyet a szőlőtermelő gazdák és a gyümölcstermelők érdekében előadott. A magam részéről csupán arra akarok rámutatni, hogy egyes bortermelő vidékek, így különösen Borsod- és Hevesvármegyék bortermelő vidékei a lehető legnagyobb nyomorban vannak és pedig azért, mert nem csupán a nehéz gazdasági helyzet nyomja őket, hanem a rossz termésviszonyok a nyáron előállott különböző szőlőbetegségek és különösen a szüret előtt jelentkezett szőlőmoly. Gyöngyös, Eger és Miskolc környékén a szőlőbirtokosok olyan nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben voltak, hogy nem voltak képesek napszámosokkal meg munkáltatni szőlőiket. hanem kénytelenek voltak azokat feleshe adni. Ezek a feles, nincstelen, kapás emberek abban bíztak, hogy egész nyári munkájuk gyümölcsét az ősz folyamán meg fogják kapni, de a lehető legsivárabb állapotba kerültek, mert a szőlőbirtokosok annyi pénzhez sem tudnak jutni terményeik után amelyből egy-egy csekély napszám ellenértékét meg tudnák fizetni. Ugyanilyen súlyos helyzetben vannak azok a szőlőbirtokosok is, akik valahogyan képesek voltak maguk megmunkáltatni földjeiket, de annyi pénzük sincs ma, hogy nemhogy a sajátmaguk egyéni fenntartását tudnák biztosítani, hanem emellett még az adót is — amelyet a mi környékünkön épp olyan szorgalmasan hajtanak be, mint más vidéken — meg kell fizetniök. Én a legnagyobb sérelmet abban látom és arra hívom fel a kormány figyelmét, hogy olyan helyeken, mint például Gyöngyös, Eger és Misülése 1.932 december 1-én, csütörtökön. kolc környéke, ahol ilyen elemi csapások fordultak elő, (Sándor István: Es sok más!) igyekezzék a kormány olyan utasításokat kiadni, hogy az adókat a lehető legméltányosabban hajtsák be és akiknél ez a gazdasági kár jelentkezett, azoknak kedvező fizetési halasztásokat adjanak. Ezzel a felirattal kapcsolatban azonban szeretném tudni és valamennyien, akik szőlővidékeket képviselünk, szeretnők tisztán látni, hogy a kormány külföldi szerződések révén hogyan gondolja biztosítani a magyar bor kivitelét. Nem látunk tisztán és nem vagyunk megnyugodva az osztrák szerződéskötésnél sem, nem tudjuk, hogy milyen előnyök vagy reménységek származhatnak a szőlősgazdák részére ebből a szerződésből kifolyólag, sőt inkább elkeseredéssel látjuk azt, mintha a szőlősgazdák érdekei, illetőleg ez a bortermelési érdek mellékvágányra került volna ezeknél a szerződéseknél. Látjuk a nehézségeket a Lengyelországba szállítandó bormennyiségeknél is, látjuk továbbá azt, hogy a környező államokba, például Csehszlovákiába jóformán egy liter bort sem tudunk legitim úton eladni, csak esetleg csempészéssel. A borgazdaság tehát külföldi viszonylatban, a külkereskedelem tekintetében igen nagy nehézségekkel küzd. Kíváncsian várnók mi, a borvidékek képviselői, hogy milyen intézkedéseket tett a magyar kormány amerikai viszonylatban, mert hiszen — mint az újságokból olvassuk — Amerika újból nedves lesz és valószínűleg nagyobb borfelvételi lehetőségek nyílnak meg Amerikában, Ezekre a borfelvételi lehetőségekre a magyar bornak előre el kell készülnie. Amikor majd tényleg megindulnak a borvásárlások, akkor későn lesz összeköttetéseket, keresni, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a világ bortermelő államai, Olaszország, Franciaország és Spanyolország, a világon mindent elfognak követni azért, hogy Amerikába minél nagyobb bormennyiséget szállítsanak. Kár volna lekésni erről a lehetőségről, amelyet az amerikai borszállítások képviselnének. Az a hangulat, amelyet a bortermelő vidékeken a földmívelésügyi miniszter úrnak az a kijelentése teremtett, hogy egymillió pengő értékű bort fog vásárolni a katonaság részére, valahogy kezd lelohadni, mert ezeket a vásárlásokat nem igen látjuk. A földmívelésügyi miniszter úrnak figyelmét csak arra hívom fel, hogyha tényleg történnek ilyen vásárlások, akkor igazán kívánatos volna, hogy ez lehetőleg úgy történjék, hogy illegitim kereskedelmi hasznok ne iktatódjanak a hadügyi kincstár és a termelők közé. Ne kereskedők útján vásárolják ezeket a bormennyiségeket, hanem éppúgy, mint ahogy a szeszfőzésre vonatkozólag történt a rendelkezés, vidékenként beszerzendő ajánlatok útján szerezze be a hadügyi kincstár ezt a bormennyiséget, mert amennyiben ez szabadkereskedelem útján fog megtörténni, nagyon könnyen megeshetik, hogy csak egyes vidékek fognak abban a kedvezményben részesülni, hogy az állam bort fog ott vásárolni. T. Ház! A feliratban az is foglaltatik, hogy a kormány lehetőleg hasson oda, hogy a borfogyasztási adó eltöröltessék. A borfogyasztási adó teljes eltörlése ma pénzügyileg talán alig oldható meg. Mégis fel kell hívnom a t. Ház és a t. kormány figyelmét arra, hogy a borfogyasztási adó 50% -os csökkentése a szőlősgazdák érdekeinek megvédése szempontjából csak félmunka. Félmunka pedig azért, mert nem is annyira a borfogyasztási
