Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-117

26 Az országgyűlés képviselőházának 117. Tauffer Gábor, Weltner Jakab, Szeder Ferenc, Kertész, Miklós, Malasits Géza, Buchinger Manó, Györki Imre, Peyer Károly, Kéthly Anna, Farkas István, Reisinger Ferenc, Kabók Lajos, Propper Sándor, Büehler József, Esztergályos János. A házszabályok 188. §-ának (3) bekezdése alapján a Képviselőház összehívását célzó írásbeli nyilatkozatunkat alulírottak Nagyméltóságodnak tisztelettel benyújtjuk. Budapest, 1932. évi augusztus hó 25-én. Szakács Andor s- k„ országgyűlési képviselő, Dinnyés Lajos s. k., országgyűlési képviselő, Kertész Miklós s. k„ országgyűlési képviselő, Malasits Géza s- k., országgyűlési képviselő, Kun Béla s. k., országgyűlési képviselő, Fábián Béla s. k., országgyűlési képviselő. Elnök: A Ház összehívását célzó ezen kérelem folytán az összehívást kérelmező képviselő urak által kijelölt Ulain Ferenc képviselő úrnak adom meg a szót, hogy az ülés összehívására vonatkozó kérelmet megindokolja és a további teendők iránt indítványt tegyen. Ulain Ferenc képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Ulain Ferenc: T. Képviselőház! Július 5-e után, amidőn egy időre eltávoztunk, a független kisgazdapárt iniciativájára az ellenzék már a múlt hónap utolsó napjaiban kérte a Ház összehívását avégből, hogy szóvátegye azokat a, gazdasági kérdéseket, amely gazdasági kérdések annak következtében váltak aktuálissá, hogy az osztrák, vámszerződés körül bizonyos mulasztások látszottak fennforogni, amely mulasztások következtében a magyar gazdasági életet súlyos károk érték. Az augusztus 12-iki képviselőházi ülésen pártunk megbízásából dr. Eckhardt Tibor képviselőtársunk (Elénk éljenzés a baloldalon.) szólalt fel, aki részletesen kifejtette azokat a szempontokat, amelyeket az igen t. kormány elé állítani szükségesnek tartottunk és felszólalásában egyúttal kritikát gyakorolt afelett a gazdasági rendszer felett, amely gazdasági rendszer az országot a gazdasági romlásnak arra a pontjára juttatta, amelyre eljutottunk. Eckhardt Tibor igen t. barátom múltkori felszólalásában reámutatott arra, hogy egyoldalú, főként iparpártoló gazdasági metódussal &

r magyar agrártársadalmat az összeomlás útjára vezették. Reámutatott azokra a visszaélésekre, amelyek különösen a kartellgazdálkodás, (Ügy van! balfelőlj azonkívül a bankok viszszaélései következtében előállottak. Reámutatott azokra a hibákra, amelyek a vámszerződesek megkötése és a kereskedelmi szerződések létesítése körül — szinte azt mondhatnám — hosszú évek óta sorozatosan bekövetkeztek. Mindahhoz, amit Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam itt, a Házban augusztus 12-én előadott, nekem hozzáadnivalóm nincs, ö a rendszer gazdasági gyöngeségeit kimutatta. Mélyen t. kormányzótöbbség, önökön áll és azon a kormányon, amelyet önök támogatnak, hogy a kritika alapján új utat, új ösvényt keressenek és a nemzetet kivezessék abból a szörnyű katasztrofális gazdasági helyzetből, amelyben az ország ma^ sinylődik. Azóta, hogy augusztus 12-én a jelenlegi gazdasági rendszer hibáira reámutattunk, anynyi változás állott elő, hogy Mezőcsáton egy politikai választási küzdelemmel kapcsolatosan ennek a rendszernek politikai hibáira is reá kell mutatnunk, mert alkalom adódott arra, hogy nyilvánvalóvá tegyük itt, a Képviselőház, azonkívül az ország színe előtt is azt. ülése 1932 szeptember 2-án, pénteken. hogy — fájdalom — csalódtunk, amikor azt hittük, hogy az a politikai r rendszer, amely egy évvel ezelőtt a választások során az is; mert visszaélésekkel az ellenzék túlnyomó nagy részét a politikai érvényesüléstől elütötte, már megszűnt. Ez a rendszer ma is él, ez a rendszer itt van és az a bizalom, amelyet mi elsősorban gróf Károlyi miniszterelnök úrnak előlegeztünk, akinek személye iránt mindig különös tisztelettel viseltettünk, akinek szavaiban mindig hittünk (Éljenzés a jobb- és a baloldalon. — Esztergályos János: Éljen Mezőcsát!) az a bizalom, — úgy látszik — mélyen tisztelt többség és mélyen tisztelt Képviselőház, kissé korán volt előlegezve. T. Képviselőház! Önök emlékezni fognak arra, hogy körülbelül két hónappal ezelőtt egy választási küzdelem zajlott le Zalában. Le kell szögeznem, hogy az a választási küzdelem — azt kell mondanom — bizonyos politikai lojalitás jegyében folyt le. Nem szabad elhallgatnom azt, hogy bizonyos, talán nem éppen megengedett beavatkozásait ott is észleltük a közigazgatási hatóságoknak, de a zalai főispán úr főispánhoz illő méltósággal viselte pozícióját és a zalai főispán úr intézkedései, ténykedései ellen kifogást pártunk részéről senki sem emelt. (Jánossy Gábor: A többi is így van!) Le kell szögeznem, hogy azok a közigazgatási hatóságok, amelyek a zalai választást vezették, legalább is igyekeztek a pártatlanság látszatát megőrizni. Nagyon természetes, hogy ennek a küzdelemnek a mi pártunk részéről fölényes győzelem volt az eredménye, annyira fölényes, hogy a választás napján a nem éppen hivatalos kormánypárti jelölt úr már délelőtt 11 órakor közjegyzői nyilatkozatban jelentette be, hogy a választástól visszalép. Amikor ezt is leszögeztem, tisztelettel hajlok meg Zala vármegye főispánja s a zalavármegyei közigazgatás előtt, amely becsületet szerzett a törvényeknek, becsületet és tiszteletet szerzett önmagának is. (Gr. Bethlen István belép a terembe. — Malasits Géza: Itt a tolakodó múlt! — Elénk éljenzés a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Majd visszaszívják! — Bessenyey Zénó: A tolakodó múltról jó lesz nem beszélni azon az oldalon. — Zaj. — Farkas István: A kartellekről jó lesz beszélni, meg az összeférhetlenségről! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Amint látni méltóztatnak, t. Képviselőház, a zalai választás miatt a mi pártunk részéről senki nem emelt kifogást senki ellen. Ezt a választást követte a múlt hónap folyamán egy második választás Kisvárdán. A kisvárdai választásban aktív részt vett a kormányzópárt számos képviselője is. Ezt a választást a vármegyének volt főispánja vezette, aki egyébként államtitkári pozíciót is töltött be a múltban, s aki jelenleg is prominens pozíciót tölt be az egységespártban. Le kell azonban szögeznem, hogy bár a küzdelem éles volt és bár panaszokat kellett hangoztatnunk a belügyminiszter úrhoz sürgöny formájában s ezenkívül magánérintkezések során is bizonyos beavatkozások ellen, amelyek a kisvárdai választások során hatósági tényezők részéről történtek, még a kisvárdai választásnál is igyekezet látszott abban az irányban, hogy — ismétlem — a törvényességnek legalább a látszata megőriztessék. Szabolcs vármegye főispánja részt vett a választás vezetésében és bár véle-