Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

348 Az országgyűlés képviselőházának 127. illető rendőrségi személy még mindig helyén van, s ez semmiesetre sem jelenthet rájuk nézve példadást. Bár tudomásul tudnám venni a miniszter úr válaszának egyebekre vonatkozó részét, a választ e rész miatt nem vehetem tudomásul, mert példaadó intézkedést nem tett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a belügyminiszter úr válaszát tudomásul vette. Következik Propper Sándor képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): „Interpelláció az összkormányhoz a budapestkörnyéki városok és községek lakosságának keresetnélkülisége, növekvő nyomora és a téli insógakció tárgyában. Hajlandó-e a kormány részletesen tájékoztatni a Házat a budapestkörnyéki kereset; nélküli ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi munkások és alkalmazottak nyomoráról és arról, hogy a pestkörnyéki városok és községek jelentése szerint mennyi az ellátatlan, keresetnélküliek száma családtagjaikkal együtt? Hajlandó e a kormány tájékoztatni a Házat, hogy a közelgő télre való tekintettel megfelelő időben és milyen méretű tervszerű nyomorenyhitő akciót létesít, hogy a lakosság puszta létfenntartása biztosíttassák? Budapest, 1932 november 8. Propper Sándor s. k." Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Interpellációm konkrété Pestkörnyékről szól, de vonatkozik ez Budapestre is és az egész országra is. Pestkörnyéket csak azért emeltem ki, mert egyrészt ezt a kerületet képviselem, másrészt, mert a látszat szerint éppen ezen a területen a legnagyobb a nyomorúság. Ezt a nyomorúságot vázolni, hűségesen visszaadni szinte lehetetlen. Veresesagin ecsetje tudná talán csak lefesteni vagy Gorkij tolla tudná leírni azt a nyomorúságot, amely a pestkörnyéki megyei városokban és községekben tapasztalható, mindenki számára, aki érdeklődik iránta és aki ezeket meg akarja látni. Ezt csak látni lehet, csak látni kell, mert csak akkor alkothat az ember magának fogalmat arról, hogy milyen mélységes és milyen feneketlen ez a nyomorúság. Én azt hiszem, hogy a miniszterelnök űr is és a miniszter urak is sokkal jobban tennék, — én nem irigyeltem soha a kócsagtollat, sem a díszmagyart, sem a lilát, sem a többi színűt — ha a kócsagtoll, a díszmagyar, a lila és másszínű díszruha helyett rendes polgári ruhában, ami a mai helyzethez illik, nem a csúcsokon tetszelegnének maguknak, hanem leszállanának a mélységekbe és ott a saját szemükkel tapasztalnák meg azt a nyomorúságot, amelyben az ország és Pestkörnyék dolgozó népe fetreng. (Büchler József: Harun el Kasid mintájára! — vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: Honnan tudja, hogy nem voltam Harun el Rasidl) Igen, ilyen Harun el Rasid-féle gesztusra volna szükség, hogy a miniszter urak a saját szemükkel lássák meg ezt a nyomorúságot és így ne legyenek ráutalva közegeik jelentésére, amelyeket mi nem ismerünk, de amelyek valószínűleg szépítik a dolgokat, nem akarván kellemetlen perceket szerezni a fellebvalóiknak. De onnan is veszem azt, hogy a jelentések nem lehetnek egészen hűségesek, mert fel kell tételeznem azt, hogy ha hű jelentések futnának be ülése 1932 november 16-án, szerdán. a hivatalokba, akkor sokkal többet tennének annál, mint amit tesznek a nyomor enyhítésére, mert végtére az ő keblükben is emberi szív dobog és ha látják és tudják, hogy milyen borzalmas a nyomor, akkor valóban többet kell tenniök, már emberi érzésüknél fogva is. Tavaly ősszel sem volt rózsásabb a helyzet és tavaly ősszel Károlyi akkori miniszterelnök úr kijelentette itt a mi felszólalásunkra őszutókor, a tél előtt, hogy nem tudja még, mit fog tenni a minisztérium, de azt garantálja, hogy nem lesz éhező ember Magyarországon. Ez tavaly őszutón hangzott el. Ebben mi nem bíztunk és, sajnos, nekünk lett igazunk, mert volt éhező ember Magyarországon tavaly télen, sőt az enyhébb tavasszal is; (Farkas István: Sőt nyáron is!); sőt százezrével voltak, akik elhaltak, emberek és gyermekek, a hideg és az éhinség következtében. (Mozgás a jobboldalon.) Az ínségadót és a szükségadót kivetették már tavaly is, de ennek csak egy töredékét használták fel a nyomor enyhítésére. Ez céladó volt bevallottan, de ennek a célját eltévesztették, mert nem a nyomor enyhítésére használták fel a pénzt, hanem valami másra, amit mi szintén nem tudunk. Tény azonban az, hogy az inség- és szükségadóból befolyt összegnek túlnyomó nagy részét nem ezekre a célokra használták fel. Konkrét dolgot is tudok mondani, mert a pestkörnyéki inségakció lebonyolításába, amennyire ez tőlem tellett és amennyire ez módomban volt, befolytam é« eljártam. Tudom, hogy Pest megyében sok millió, nem tudom egész pontosan az összeget, körülbelül 20 millió körül volt az az összeg, amely ezeknek a céladóknak kivetésével befolyt. Ebből Károlyi, akkori miniszterelnök úr a pestmegyei inségakcióra, az inség enyhítésére 800.000 pengőt engedélyezett és csak egy küldöttség erélyes fellépésére, majdnem az asztalosapkodásig menő erélyére volt hajlandó ezt a 800.000 pengőt 1,600.000 pengőre felemelni. Ez csak igen kis része annak az összegnek, amely az inség- és szükséigadókiból befolyt. Mondom, az elmúlt télen szörnyű nyomorúság dúlt Pestkörnyék városaiban és községeiben. Sokszor igen fájdalmasan, sokszor félig betegen hagytam el egy-egy telepet,, egy-egy nyomortanyát, egy-egy ilyen állami menedékhelyet, ahová azokat helyezik ki, akik semmiféleképpen nem tudnak házbért fizetni. Szörnyű a nyomorúság: a szemétből kotortak és kotornak ma is elő olyan hulladékot, amelyet megtisztítva, megmosva, még emberi táplálkozásra, végső szükség esetén alkalmasnak tartanak, barlangokba bújva laknak, vagy bokrok alá húzódva, szóval olyan feneketlen a nyomorúság, hogy ez egyenesen elképzelhetetlen, ha az ember nem látja. Az új stílus ezzel a kérdéssel kapcsolatban szintén azzal kezdődött, hogy hallottuk a kijelentést: éhező ember Magyarországon nem lesz. Az új miniszterelnök úr azt mondotta, hogy munkanélküli segély nincs, munka ellenben lesz. Ez volt néhány héttel ezelőtt, s bizony azt hallottuk és tudjuk, hogy munkanélküli segély nincs, legalábbis az állástalan és munkanélküli munkások és tisztviselők számára nincs, viszont boletta van azoknak a nagybirtokosoknak felsegélyezésére, akik állítólag ráfizetéssel termelnek. Pedig azt hiszem, a sorrendi kérdés más volna és ha van az államnak pénze, vagy az állam képes arra, hogy megadóztatja