Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. a fogyasztókat újabb és újabb milliók erejéig, akkor a helyes és böles sorrend az volna, hogy először azoknak adjunk, akik egyáltalában nem termelnek, akiknek ez a passziv helyzete nem az ő hibájukból állott elő, de az életvitelüket teszi lehetetlenné; a sorrend az volna, hogy ha van pénz, azt elsősorban a munkanélkülieknek és az állástalanoknak adják oda, hogy az állam és társadalom legbecsesebb kincsét, az emberi munkaerőt mentsék át ezen a vízözönön, hogy amikor megint lesz munka és szükség lesz munkaerőre, ez a munkaerő épségben rendelkezésre álljon. A nagybirtokosoknál a boletta, ez a támogatás csak a gazdagodás lassúbbodását, esetleg elmaradását, vagy egy képzelt haszon, vagy kereset elmaradását jelenti, de a munkanélkülieknél és állástalanoknál ez az elhagyatottság az életveszedelmet jelenti, mert ha nincs munka, ha nincs kereset és fizetés, ha nincs más forrás, ahova nyúlhatnak és nincs támogatás, akkor családok, emberek és gyermekek, tehát a jövő generáció megy tönkre. Nincs tehát munkanélkülisegély, de munka lesz, és a miniszterelnök úr lágy fuvolahangon szólt a mélyen t. kapitalizmushoz és egy közismert •magyar közmondásra hivatkozott, amely szerint, ha egy asztalhoz öten ülnek, a hatodik is ehet velük. Már Szeder képviselőtársam említette, hogy a mélyen t. magyar kapitalizmus ezt a közmondást és ezt a miniszterelnöki fuvolahangot nem hajlandó respektálni, mert értesülésem szerint az utóbbi hetekben a minisz terelnök úr felszólításának ellenére az alkalma zottak létszáma tovább esőkként. Történt egynehány ilyen ad hoc munkásfelvétel, például taz egyik mozivállalat alkalmazott hat rokkantat, azt hiszem, jegyszedői minőségben, napi — sage und ^schreibe — egy pengő honorárium ellenében és azért kapott a sajtóban olyan ingyenreklámot, amelyet, ha meg kellett, volna fizetnie, azt hiszem, sokkal töb'be került volna, sokkal anélyebben kellett volna a kasszába belenyúlnia. Nagyobb munkásalkalmazásokról azonban nem halottunk. A valóság* az, hogy munkanélküliség vara. Konkrét eseteket tudok, midőn gyárváíllalatok munkásokat elbocsátottak a miniszterelnöki felszólítás óta ás annak ellenére. Nem akarom a miniszterelnök úr jóharátságát és a kapitalizmussal szemben való nagy presztízsét lerombolni, talán nem is ez az oka, talán voltak más kényszerítő hatások is, én csak azt állapítom meg ebből, hogy ilyen naiv gesztusokkal gazdasági és szociális problémákat megoldani nem lehet (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nagyon-nagyon szerencsétlen az az. ország, amelynek feje azt hiszi, hogy ilyen naivitásokkal lehet segíteni 'a súlyos problémákon. Az eredmény tehát ebből a szempontból nulla, ellenben a tél nem vár. A sors kegyes volt eddig és november 15-én még gyenge, enyhe, meleg őszi levegő volt az országban, 24 óra \alatt azonban ez megváltozott, itt a zúzmara, itt a tél. közeledik iaz az idő. midőn máir nem lehet a padokon aludni, nem lehet a barlangokba húzódni, mert odafagynak és nem lehet a szemétdombról szezoncikkek hulladékait kiemelni, mert a zöldiségszezón ideié elmúlt. Jön tehát az az idő, amikor azokon, akik munka nélkül vannak és akiknek semmiféle segélyforrásuk nincs, igenis, segíteni Jtell éspedig szerény felfogásom szerint merőben más módszerekkel és más méretekben, mint ahogyan az az elmúlt télen történt. Ezzel szemben sehol semmi fix . pont nem észlelhető, és semmiféle olyan intézkedést KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ülése 1932 november 16-án, szerdán. 349 nem látunk, amely a munkanélküliek és a nyomorgók nagy tömegét megnyugtatná. T. Ház! A városi országgyűlési képviselők a nyáron pártállásra való tekintet nélkül a szélső baloldaltól a szélső jobboldalig, csak azon a jogcímen, hogy városi képviselők, öszszeültek és ezt a kérdést idejekorán megtanácskozták. Ez a tanácskozás különböző konkrét javaslatokat dolgozott ki, megállapította az alapvonalakat és ezek alapján megbízta a referenst, hogy dolgozza ki az előadói tervezetet. Ez megtörtént, a tervezet megjelent nyomtatásban, azt megkapták az illetékes 'minisztériumok, és a városi képviselők abban a jóleső érzésben, hogy jó munkát végeztek, idejekorán, még a nyáron, mikor még magasan sütött a nap, várták az intézkedéseket, hogy mi történik vájjon a nyomor enyhítése céljából. Jó sokáig vártak, amikor egyszerre azután csak megjött a miniszteri, illetőleg nem is miniszteri, hanem csak államtitkári válasz. A miniszter megbízásából, a miniszter helyett ugyanis a pénzügyminiszteri államtitkár, akinek válasza szintén nyomtatásban, ugyanolyan formában érkezett meg, mint amilyen a városi képviselők memoranduma volt, tehát egészen stílszerűen, amely államtitkári válasznak végső passzusa a következőket mondja (olvassa): «Ami az inség enyhítését illeti, annak teendői a városokra várnak, és e feladatok azok önkormányzati hatáskörében lesznek ellátandók. A kormány mindenesetre gondoskodni kíván arról, hogy az erre a célra szükséges anyagi eszközök a városok rndelkezésére álljanak. Az inségenyhítés költségei azonban az államkincstár terhére nem vállalhatók át. A kormány ki fogja jelölni azokat a bevételi forrásokat, amelyek a szóbanforgó célra igénybevehetők lesznek. Ez irányban a közeljövőben rendelet fog kiadatni, amely minden tekintetben útmutatást fog nyújtani arra, hogy az inség enyhítésével járó feladatok megoldásánál az önkormányzati testületek miként járjanak el és a költségek fedezetét miként biztosítsák.» Ennyi történt, ennyi volt az eredménye a városi képviselők munkájának, ez a pénzügyminiszteri államtitkári kijelentés volt az eredménye, amelynek következménye tudomásom szerint idáig annyi, hogy az új stílus helyett valóban megkaptuk az új pótlékolását a városi adóknak, ezeket kivetették, és ezekkel tovább nyomorgatják az adózókat a pestkörnyéki városokban és falvakban. Az államtitkári válaszban mindig csak városokról van szó, noha Pestet meglehetős nagy számú falvak veszik körül, amelyek nem városok ugyan pragmatikusan, de városi jellegűek, és amelyeket — mert közel vannak Pesthez — ugyanaz a nyomorúság, ugyanazok a szociális bajok gyötrik. Az államtitkár csak városokról beszél, de én ezeket a községeket is belevonom. Mondom, annyi történt, hogy ez az adórendelkezés kijött, de tudomásom szerint sem a városok, sem a községek részéről ezekben a nekik, átutalt kérdésekben olyan döntő lépések és elhatározások nem történtek, amelyek arra adnának reményt, hogy a nyakunkon levő télen^ át a nyomorúságot majd enyhíteni tudják és lehetővé teszik a nyomorgóknak, hogy életüket valahogyan ezen a télen keresztül tengethessék. T. Ház! En már tavalyról tudom, — Pest környékén igen sok várossal és községgel volt nexusom és érintkezésem a nyomorenyhítés 50