Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-119

80 Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1932 október 12-én, szerdán. úr a nemzet érdekeinek fokozott figyelembevételéről tett, ez olyan csomagolás, amelybe nagyon sok minden belefér, és éppen ez a kijelentés az, amely a legnagyobb gyanúra ad okot. (Mozgás a jobboldalon.) Minden magyar állampolgárnak egyforma jogot kell adni — mondja a miniszterelnök úr — s éppen ezért kijelenti a miniszterelnök úr, hogy kibékül a katholikusokkal, a lutheránusokkal, kibékül a zsidókkal, illetőleg revízió alá veszi a zsidókkal szemben követett álláspontját. Ezt én mind nagyon helyesnek és jónak tartom és remélem, hogy a jövőben nem fog előfordulni olyan eset, hogy amikor egy katonatisztet fel akartak venni -a vitézek sorába — ezt én nem tartom nagyon égbekiáltó dolognak, csak mint tényt állapítom meg — aki elvesztette a háborúban a fél állkapcsát, elvesztette a vagyonát, de, mert utólag megállapították, hogy a felesége kikeresztelkedett zsidó, 'azért nem vették fel a vitézek közé. (Zaj a jobboldalon.) Remélem, hogy a miniszterelnök úr intézkedni fog, hogy a jövőben az ilyen dolgok megszűnjenek és megjelenhetnek majd esetleg a kereskedői fronton olyan táblák is, hogy: «vitéz Kohn Izsák», és senki nem fog megütközni azon, ha ilyen tábla megjelenik. (Derültség a jobboldalon. — Sándor Pál: Mit nevetnek! Különbség van abban, ha a vitézt Kohnnak vagy másnak hívják? Különbség van a kettő között?) A szabadságjogok tekintetében azt mondja a miniszterelnök úr, hogy: «Ellenfeleimet nem apró trükkökkel akarom legyőzni, hanem nyílt versenyben». Mi ezt nagyon szívesen álljuk és várjuk, de ne méltóztassék a versenyt úgy elgondolni, mint ahogy a törvényszék épületében egy freskón fel van rajzolva az igazságszolgáltatás, hogy az egyik páncélba van felöltöztetve, a másik pedig meztelenül karddal a kezében keresi az igazát. Egyenlő fegyverekkel és egyenlő feltételekkel nagyon szívesen állunk oda és vívjuk meg az elvek harcát. A miniszterelnök úr azonban már előre azt mondja, hogy: aki a nemzet mellé áll, azt odasorolja, de aki ellene van, azt ki fogom rekeszteni. (Felkiáltások a jobboldalon: Nagyon helyes!) Méltóztatik tehát továbbra is fenntartani azt a privilegizált állapotot, amely eddig megvolt és azt mondani, hogy: a.«nemzet», és a nemzet alatt az egységespárt mindig önmagát érti, (Derültség a szélsőbaloldalon. — Ellentmondások jobbfelől.) holott legkevesebb köze van a nemzethez. Ki állapítja meg, hogy ki a nemzet? Ezt mindig az dönti el, akinek a hatalom a kezében van. Mindig az gyakorolja a hatalmat és az állapítja ezt meg. Különben is miféle reményünk lehet arra, hogy a szabadságjogok kezelése tekintetében más gyakorlat jön, mint amelyet az előző kormány követett, amikor a belügyminiszter személyében változás nem történt, és a belügyminiszter úr volt az, aki a csendőri brutalitásokat és parasztveréseket, amelyek felett itt majdnem mindenki felháborodott, a legnagyobb cinizmussal hallgatta végig, (Jánossy Gábor: Azt nem lehet mondani!) és semmiféle orvoslás nem történt. Pedig nemcsak hozzánk tartozó parasztokat vertek meg, hanem megvertek egy polgári párthoz tartozó parasztokat is, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert szervezkedni mertek egy irányzat ellen, amely magát nemzetnek tekinti és mindenki mást ki akar rekeszteni ebből a nemzetből. (Ügy van! Ügy van! a széls'őbaloldalon.) A szabadságjogok gyakorlásából nem lehet kirekeszteni senkit, még ha annak más politikai felfogása van is, mert nagyon helyesen mutatott rá a Házban Apponyi képviselőtársunk, hogy sokkal helyesebb, ha mindaz felszínre kerül, ami a népben benne van, mintha azt mesterségesen, erőszakos eszközökkel lefojtják, és éppen ezért nem tudják az ország valódi közhangulatát megállapítani. A. statárium megszüntetéséből a kormány ne akarjon magának valami különös érdemet vindikálni, (Nagy zaj a jobboldalon és a középen) mert ennek a statáriumnak már az elrendelése is teljesen indokolatlan volt, és legfőbb ideje, hogy azt megszüntessék. Csak gyávaság volt ezt eddig fenntartani. Nem is bűnügyi okokból tartották fenn, hanem politikai okokból, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) hogy az ellenzéknek és főként a vidék hangulatának megnyilatkozását megakadályozzák. (Jánossy Gábor: Fantázia!) Vártuk a miniszterelnök úrtól a gazdasági programmot. Ez érdekelte az országot legelsősorban és leginkább. Vártuk, hogy mit fog mondani gazdasági téren. Sajnos, ezen a téren nagyon keveset mondott. (Zaj.) A miniszterelnök úr csak egy újat mondott, (Jánossy Gábor: Majd cselekszik!) egy új meghatározást hozott ide: az önzetlen kartellt. Ez egészen új jelensége a gazdasági életnek. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Hogy valaki azért szövetkezzék a másikkal, azért csináljon magának költséget, hogy nekem, önöknek és másoknak olcsón adjon el valamit, ez egészen új dolog. ezért nem kell kartellbe tömörülni, ezt a nélkül is meg tudja csinálni mindenki, ehhez nem kell önzetlen kartellt csinálni. Vártuk volna, hogy a miniszterelnök úr álláspontja a valuta-kérdésben, a kereskedelmi szerződések kérdésében, a gabona- és állatértékesítés kérdésében, s főként a vámpolitikában, hogy a miniszterelnök úr régi szerelmié, a földbirtokreform tekintetében mi az álláspontja, s a hitbizományok tekintetében mit gondol. (Zaj.) Ha a válaszfalakat le méltóztatik bontani, akkor méltóztassék lebontani ezeket a legnagyobb válaszfalakat is, amelyek megakadályozzák, hogy a magyar nép földhöz juthasson. (Farkas István: Az ezer holdakat tessék lebontani!) Vártuk volna, hogy mi történik a kamatos a hitelkérdés rendezése tekintetében. (Jánossy Gábor: Megmondta!) E helyett hallottunk egy pár bókot a kereskedelem felé, egypár bókot a gyáripar felé, de lényeg nagyon kevés volt benne, hogy kereskedői nyelven fejezzem ki magamat, az egész kijelentés csupa luft volt és nagyon kevés greifbares volt benne. (Derültség. — Zaj.) Egy konkrétumot mindenesetre ajánlok a miniszterelnök úrnak, amelynél meg lehet valamit takarítani. Nemsokára kimegy a keleti konferenciára a magyar delegáció- Méltóztassék arra az álláspontra helyezkedni, amelyre már a németek is helyezkedtek, t. i. arra, hogy mi nem fizetünk jóvátételt. Ezen a címen Magyarország mindjárt megtakaríthat 13.5 milliót, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és nem kell ennek az összegnek fizetésével lehetővé tenni azt, hogy külföldi államok velük szembenálló magánfelek irányában fennálló tartozásaikat a magyar állam pénzéből elégítsék ki (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt mindijárt meg lehet találni