Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-119

Az országgyűlés képviselőházának 119. valami megtakarítani valót. (Farkas István: Az optáns-ügyet el kell ejteni!) Elnök: Csendet kérek. Peyer Károly: A munkanélküliség ügyében vártuk a miniszterelnök úrnak határozottabb és konkrétebb kijelentéseit. Vártuk a kifejtését annak, — s ez a rádióbeszédből hiányzott — hogy segély nincs, de munka lesz. Mi nem a segélyért harcolunk, aminthogy a miniszterelnök úr nagyon tévesen ítéli meg a dolgot, ha azt hiszi, hogy a munkanélküliek nyomora az, amely a szociáldemokratapártot erősíti- Erre nézve nagyon sokat tudnék elmondani, ha időm volna, hogy éppen az ellenkezője áll fenn: egy jólszituált, jó kereseti viszonyok között élő munkásosztály az, amely áldozatot tud hozni meggyőződéséért, elveiért, pártjáért és sokkal határozottabban tud fellépni. A lumpenproletariátus — az, amelyre méltóztatik gondolni, — mindenkor odaszegődött a hatalom árnyékába és leste azt, mikor dobnak neki oda egy-egy csontot a katlanból. Nem ezek a mi tömegeink» A mi tömegeink megtanulták, hogy nekik joguk van az élethez. Miért? Mert dolgoztak itt ebben az országban egy emberöltőn keresztül, némelyik 40—50 évig egy gyárban, amelyet most lebontanak és a, telkét parcellázzák. Miért nincs joga ennek az embernek ahhoz, hogy dolgozhas-sék? Erre méltózitatik azt mondani, hogy a munkanélküli Megély destruál. Az a 6--8 pengő, amit hetenkint adnának esetleg a munkanélkülieknek, a munkakészséget destruál ja? Hát nem minidén munkás vágyik, hogy valahová elhelyezkedhessék, dolgozni tudjon? Ha tehát nem ad a kormány miunkanélküli segélyt, hol vannak a munkaalkalmak, amelyeket méltóztatott beígérni? Hol vannak ezek a munkalehetőségeik? Ttt ma szakemberek elmennek napszámosmunkára, elmennek olyan bérért dolgozni, hogy az egyenesen szégyen, szakemberek elmennek 30 filléres órabérért dolgozni, mert a 40 filléres órabér nagy szó ma. Ha a miniszterelnök úr súlyt helyez erre. méltóztassék megnézni a fővárosi intségmunkánál, vagy a bólapátolásnál, ha lesz a télen: kiket fog ott találni? Ott találja majd a műszerészt, a villanyszerelőt, ott találja a szakképzett ipari munkásokat és a polgári osztály lateinereit, akik más foglalkozás hiányában megragadják az utolsó kapanyelet, az utolsó csákányt, hogy legalább egy-két napig a víz felett tolják tartani magukat. Azt mondani, hogy akinek van, az adjon, régi szólásmondás. Majd azt csinálják, amit Eo'tsiehild csinált, hogy felosztja a vagyonát, kiszámítja, mennyi jut egy emberre és aki hozzámegy, annak azt mondja, hogy a vagyonából 10 fillér jut neki és ezt a 10 fillért odaaldJja miöki. Ezekkel a viccekkel nem lehet ilyen nagy problémát megoldani. Épp úgy, mint Németországban, Ausztriában és más államokban is, ahol igenis, törvényhozási úton rendezték ezt a kérdést, törvényhozás^ úton kell rendezni a munkanélküliség kérdését itt is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi nem akarjuk privilegizálni, kihasználni ezt a problémát Ha a miniszterelnök úr bosszút akar állani rajtunk: szüntesse meg a munkanélküliséget (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), vegye el az egész munkanélküliséget, szüntesse meg; én mondhatom, hogy a legnagyobb szolgálatot fogja tenni nekünk is, az országnak is, Magyarország szenvedő százezreinek is. A választójogra vonatkozólag úgy látom, hogy egy újabb becsapás készül. (Zajos ellentmondások a jobboldalon.) ülése 1932 október 12-én, szerdán. 81 Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy az ilyen sértő kijelentésektől tartózkodjék! Peyer Károly: Politikai vonatkozásban mondottam. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ötven éve szélhámoskodnak Magyarországon a választójoggal. — Zaj.) Elnök: Kérem Propper Sándor képviselő urat, ne méltóztassék szembehelyezkedni a házszabályokkal! Peyer Károly: A szabadságjogoknak egyoldalú, osztályuralmi szempontból való kezelése, gazdasági téren a teljes tájékozatlanság, szociális téren pedig a teljes elutasítás: ez röviden az, amit eddig hallottunk azon nagy általános kijelentések közepette, amelyeket a miniszterelnök úr elmondott. Most csak kíváncsi vagyok, hogy a százpontos programmban mennyi lesz benne az, ami konkrétum, ami esetleg bennünket közelebbről érdekelhet. Ez az új irányzat, amelyet a miniszterelnök úr hirdet, nem alkalmas az országot ebből a súlyos gazdasági válságból kivezetni. Nem vezetheti ki azért sem, mert a miniszterelnök úr kijelentéseiben ellenmondások is vannak. Üj irányt akar csinálni és a régi pártra támaszkodik. Hogyan lehet ezt a kettőt összeegyeztetni? Hogyan lehet összeegyeztetni azt, hogy a miniszterelnök úr mindezt meg akarja valósítani, a pipázó hivatalnoktól kezdve a közigazgatás racionalizálásáig végleg, ugyanazzal a párttal, amely párt árkon-bokron át követte tíz és egynéhány éven keresztül az előző rendszert, amely idáig juttatta az országot? Feltételezi-e a miniszterelnök úr, hogy ugyanez & párt hajlandó lesz az ellenkezőjét is csinálni annak, amit eddig csinált* Elnök: Kérem^ a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Peyer Károly: Ha ez fennáll, akkor ez a legnagyobb ok arra, hogy (bizalmatlansággal nézze az ország ennek a pártnak tevékenységét és azt mondja: most már pláne el kell rendelni az új választást és egészen új embereket kell idehozni. Ennek a parlamentnek felfogásom szerint egy kötelessége van: törvénybe iktatni az általános, egyenlő és titkos becsületes választójogot (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és feloszlatni ezt a Képviselőházat, Ha ez a százpontos programm megjelenik és ha ez népszerűvé válik, lehet, hogy a miniszterelnök úr titkos választás mellett is megkapja a többséget. Ha a miniszterelnök úr nem trükkökkel és nem a politikai erőnek és a politikai hatalomnak kihasználásával kíván politikai ellenfeleivel megbirkózni, hanem nyilt harcban, akkor ez a legbecsületesebb út és a legegyenesebb megoldás, amely kínálkozik, és nemcsak mi kérjük, hanem a polgári pártok is kérik, hogy ezt vigyék döntőbe. Végeredményben súlyos válság van itt. Más országban azóta négyszer is volt választás, ami nem olyan nagy esemény, legfeljebb egy történik meg, az, hogy a Tébe.-nek és a Gyosz.-nak gyakrabban kell adnia a pártkasszába valamelyes költségeket. Ez se lesz baj, legalább megint egy kis pénz jön forgalomba az emberek közé, ha már másképpen nem lehet ezt a pénzt forgalombahozni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ilyen harc után ez a parlament összeül, akkor ez az új parlament, amely a népet képviseli, jogosult arra, hogy a nép nevében beszéljen belföldön és külföldön is tiltakozzék az elkövetett igazságtalanságok ellen, jogosult azért, mert idehaza sem tűr igazság-