Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-119
Az országgyűlés képviselőházának. 119. ülése 1932 október 12-én, szerdán. 79 lehet lebontani, ha igyekszik azokat az ellentéteket, amelyek az egyes osztályok közt fennállanak, minél kisebbre szorítani politikailag és gazdasági téren is. (Egy hang jobbfelöl: Ezt mondotta!) Méltóztassék tehát az ellentéteket megszüntetni. Ha törvénybe fogja iktatni a 40 órás 'munkahetet, ha biztosítani fogja a minimális munkabért, amelyből egy munkáscsalád meg tud élni, ha meg fogja szüntetni a kilakoltatásokat, le fogja szállítani a túlmagas házbéreket és végül egyenlő szabadságjogot fog biztosítani itt minden embernek az országban, ha^ ezt a célt kívánja a miniszterelnök úr szolgálni, ezzel kívánja a válaszfalakat lebontani, akkor ezzel valamivel közelebb hozza a dolgokat, de mindaddig, amíg a kapitalisztikus termelési rendszer fennáll, ezek a válaszfalak fennállanak, mert ezeket a válaszfalakat nem mi húzzuk fel, és a miniszterelnök úr nem tudja ezeket lebontani, hanem a kapitalizmus a maga érdekeinek védelmére húzza fel ezeket a válaszfalakat. Az a kijelentés, hogy a munkásságot nem engedi át a szociáldemokráciának, olyan, amely már nagyon sokszor elhangzott itt. Ez nem új dolog. Azt hiszem, talán már a miniszterelnök úr is mondotta ezt régen, tíz évvel ezelőtt; mások is mondották, a szegedi vagy a debreceni beszédben is elhangzott az, hogy minden polgárt munkássá és minden munkást polgárrá kell tenni. Elnök: A képviselő úr kéri beszédideje meghosszabbítását 1 ? Peyer Károly: Igen! Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Peyer Károly: Mindezek a kérdések tehát már régen felvetődtek. Es mi történt azóta? A magyar munkás éppen a kormány tehetetlensége és közömbössége folytán olyan nyomorba jutott, mint amilyen nyomorban nincs Európában egyetlen egy munkás sem. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondotta a miniszterelnök úr — s úgy látszik, ez is hangulatkeltő kijelentés volt kifelé, — hogy mi a kapitalistáknak barátai vagyunk. A miniszterelnök úr rádióbeszédében s más alkalommal is kijelentette, hogy a kapitalista termelés alapján áll, mi pedig a kapitalizmus barátai vagyunk, nem pedig politikai ellenfelei. (Derültség.) Hogyan méltóztatik ezt gondolni? (Meskó Zoltán: Benne vagyunk az egyenesben!) Azt hiszem, mindketten tiltakoznánk ez ellen. Egyet megállapíthatok: azt, hogy társadalomtudományi kérdésekben a miniszterelnök úr olyan nagy tájékozatlanságot árult el, hogy az egyenesen feltűnő volt. Bethlen volt miniszterelnök úrral is vitatkoztunk már erről a kérdésről; úgy tudom, Peidl kollegám még az első nemzetgyűlésen az osztályhareról tartott egyszer elméleti előadást, hogy tulajdonképpen mi az osztályharc. Bizonyos, hogy Bethlen volt miniszterelnök úr ezekben a kérdésekben sokkal nagyobb tájékozottságot árult el, úgyhogy a miniszterelnök úrhoz képest egészen csodarabbiszámba megy ebben a kérdésben. (Derültség.) Ami a lélekharang meghúzását illeti, nagyon ajánlom a miniszterelnök úrnak, hogy ezt ne nagyon emlegesse. Akasztott ember házában nem jó kötélről beszélni. Már pedig a kormány táján a bukás állandóan kísért. A lélekharangot rendszerint bukás alkalmával szokták meghúzni. Bennünket ilyen veszély nem fenyeget, mert mi nem törekszünk arra, hogy kormányra kerüljünk. (Mozgás a jobboldalon.) Egészen nyugodtak lehetnek; tessék csak a stallumokat egészen nyugodtan szétosztani. (Jánossy Gábor: En elhiszem, mert úgyis hiába törekednének!) Olyan országokban, ahol a szociáldemokratapárt programmja megvalósításának nagyobb előfeltételei vannak — mint oéldául Ausztriában és Németországban — ott is elhárította magától a párt ezt a megbízatást, holott állíthatom, hogy az, hogy Németországban nem fordultak fel teljesen az állapotok, teljesen a szociáldemokratapárt okos, helyes taktikai működésének volt a következménye. T. Képviselőház! A szocializmus ellen lehet harcolni, de meg vagyok arról győződve. hogy mi, vagy esetleg utódaink még nagyon sokáig fognak itt politizálni, vagy ha nem itt, akkor máshol. Mert nekünk a parlament nem feltétlen szükségesség! Ha nem tudunk itt politizálni, akkor máshol fogunk politizálni, olyankor is, amikor a Gömbös-kormányt már rég elfelejtette az ország. A szabadságjogokat illetőleg a miniszterelnök úr kijelentést tett, és a választójogra vonatkozólag azt a meghatározást mondotta, hogy a jelenlegi választójogot nem tartja helyesnek, hogy titkos választójogot kíván. Adós maradt azonban azzal, hogy ez a titkos választójog milyen lesz. A titkosság maga nem zárjia ki a visszaélések lehetőségét, hiszen a fővárosban, Budapesten is, titkos a választójog. De ha a miniszterelnök úr az általa elgondolt rendszert akarja megcsinálni, — minthogy úgy tudom, hogy a miniszterelnök úrnak van egv fasiszta elgondolása az érdekképviseletek választása révén. — ha ezzel egalizálni akarja a titkos választójog alapján létrejött eredményt, akkor az természetesen szintén csak álparlament lesz, az éppolyan kevéssé fogja a ném érdekeit képviselni és éppolyan kevéssé beszélhet majd a nép nevében, mint ahogy nem beszélhet a mai parlament, amely éppolyan diktatórikus módon jött létre. A diktatúrának vannak különböző fajtái, nem kell annak egészen nyíltnak lennie. Itt van a mai parlamenti és kormányzati irány, amelyről mi százszor megmondottuk, hogy diktatórikus kormányzati irány, mert hiszen egészen mindegy, hogy azt a képviselőt kinevezik-e á parlamentbe, vagy pedig a válasz fásnál alkalmaznak olyan eszközöket, amelyekkel megakadályozzák, hogy más oda bejuthasson. A miniszterelnök úr, aki egyszer már vezetett választást, eléggé tanúsíthatja, hogy mind igaz, amit én mondottam, mert gyakor latból tudhatja, hogy senki nem került be azok közül, akiket annakidején nem akart, hogy a Házba bekerüljenek. A diktatúrának is meg vannak a maga változatai, más az orosz és az olasz, és más a magyar, de végeredményben diktatúra mind;, és a demokráciától egyformán távolesik mindegyik, úgy a magyar, mint az olasz, vagy az orosz. Méltóztassék tehát arról nyilatkozni, hogy a választás tényleg olyan lesz, amely a népakaratot hamisítatlanul kifejezésre juttatja. hogy minden választópolgár szabadon nyilváníthatja akaratát minden terrortól mentesen és ezt az akaratát senki utólag nem fogja korrigálni sem kinevezettekkel, sem pedig nem tudom, milyen más módon ide behozott olyan képviselőkkel, akiket nem a nép választott. (Zaj a jobboldalon.) Az a kijelentés, amelyet a miniszterelnök
