Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-118

66 Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 19S2 október 11-én, kedden. olasz sürgönyön kívül Franciaország irányában is megtörtént a nyilatkozat mindkét részről, amelynek elmaradása pedig félreértésre adott volna okot Mindnyájan érezzük és tudjuk, hogy Franciaország nélkül a Dunavölgy problémájiai gazdaságilag sem, pénzügyileg sem, nagyszabásúan meg nem oldható. Egyáltalában hiba volna egyetlenegy nagyhatalomra támaszkodni abban ta medencében, Európának azon a területén, ahol a nagyhatalmi érdekek ütköznek. Én a német rémet sem látom olyannak, mint amilyennek azt sokan festik. Azért mondom ezt rémnek, mert ha az Anschluss bekövetkezik, akkor Németország itt lesz a határainkon, ez a 71 millió — mondják — elnyeléssel fog fenyegetni, tehát mondják, nekünk németellenes politikát kell csinálnunk. Engem ez nem aggaszt, és -csak azt szeretném, hogy csináljuk azt fai politikát, amelyet SeípeL osztrák! kancellár olyan okosan tudott csinálni Ausztriában, hogy le nem kötve magát semmire, országát jnégis csak előbbre vitte. Különben e tekintetben megnyugvással veszem tudomásul, hogy a Bethlen-féle külpolitikai vezetés, amelyei mindig helyeseltem és most is helyeselek, meg fog maradni. Amennyire azonban reálisnak tartom a mára adott külpolitikát, annyira ködben áll elöltem az, ami a holnapra vonatkozik. A miniszterelnök úr

# azt mondotta, hogy neki kétféle programmja van: mária és holnapra. Nem is lehet valaki államférfi enélkül. A holnap Programm ját pedig új utakban jelölte meg, amelyeken minket vezetni fog. Keserves lesz ez az út, de elvezet — reméljük — a jobb jövőhöz. Az új utaknak ebben a megjelölésében csak ezt az Öncélúságot említem, amelyet ostor t. barátom igen kihangsúlyozott. Azután az ország mai függetlenségének túiságos kihangsúlyozottságát látom. Ezekéi az utakat én kicsit ködbeveszőknek tartom és ezért nem tudom nyújtani a teljes bizalmat. Az . a nagy német nemzet, amely most ugyanúgy a válságos óráit éli, mint mi, — vagy legalább is a hitleristák és a nacionalisták — a mostani állapotot Zwischenstaat-nak nevezi, amely az új birodalom és a régi között van. En nem vagyok elragadtatva attól a függetlenségtől, amelyet Trianon ad, nem vagyok elragadtatva attól az öncélúságtól, amelyet valaki úgy aikar magyarázni, hogy az most kezdődik, hiszen én ismerem Kossuth Lajosnak erre vonatkozó^ kijelentéseit és mondásait. Ez az öncélúság annyira mégsem hiányzott belőlünk, hogy most kellene ezt először mint célt kitűzni. (Rassay Károly: Felhők szárnyán!) En eddig ennek a függetlenségnek csak kálváriáját láttam és merem állítani, hogy nem az öncélúság itt a gyökér-kérdés, hanem a fennmaradásunk. (Rassay Károly: Ugy van! Nagyon helyes!) A fennmaradás kérdése felett virrasztott Széchenyi, Deák és Tisza István is, akit csak nem ünnepelnek annyira, ha rossz útra vezette volna a nemzetet. Ezek a férfiak a fennmaradás gondja alatt éltek és követték azt a politikát, amely azt tűzte ki célul, hogy ez a csöpp, maroknyi magyar itt a népek temetője helyén, hogyan tnd majd emberi értelemben szólva, örök életet élni. Ha mi csak a kossuthi frazeológiával élünk és ezt nem sSrtésként mondom, mert én dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy talán mindig a Széchenyi eszével gondolkoztam, de mindig megdobbant a szívem Kossuth nevére, hogy a kossuthi frazeológiát nem lehet átvinni a mai európai viszonyok közé és azokkal élni. Ezt nem a miniszterelnök úrra értem, aki ezt most nem mondja, de ebben a gondolatban fejtegetem ezt a kérdést, mert nem látom biztosítva, hogy csak ennek az öncélúságnak, függetlenségnek hangoztatásával vonzó erőt tudnánk gyakorolni akár a revízió érdekében, akár a dunamenti szabad népek között. Nem látom ebben azt az európai gondolatot, amely a Kossuth Lajos magyar gondolataiban mindig megvolt, hiszen azért volt értékük, mert egyúttal európai hátterük is volt. Rögtön befejezem beszédemet, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A nemzet történelmi hivatását pedig csak úgy tudom elképzelni, ha meg tudjuk győzni az egész világot arról, amiről pedig Kossuth Lajos sem tudta meggyőzni még Angliát sem, hogy Ausztria szerepét Magyarországnak kell betöltenie, már tudniillik nem a népek leigázásában, hanem gazdasági szempontból és a Dunavölgyének megszilárdítására vonatkozólag, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Ezt világosan megmondtam!) En tudom, hogy megmondta a miniszterelnök úr Romhányban, hogy keleteurópai politikát akar követni. En ennek nem is mondok ellent, de nem látom világosan azt az új utat vagy új jövőt, amely felé vezet. Tudom, hogy azt mondja a miniszterelnök úr, hogy keleteurópai politikát kell csinálni, de azt a keleteurópai politikát és a magyarság történelmi hivatását csak akkor tudom elképzelni, ha a magyar nemzet ősi királyságát fenntartjuk, (Ügy van! Ügy van! — Taps a középen.) ha élővé tesszük Szent István király hagyományából kifolyó történelmi lelket, amely nem jelenti a más felekezetek, a kisebbségek elnyomását^ hiszen botor, bolond ember az, aki a XX. században az egyenjogúságot, a jogegyenlőséget, vagy az 1848-as XX. tc.-ket akarná érinteni. Azonban kell, hogy legyen a nemzetnek egy egységes történelmi lelke is. Es ezt a történelmi hivatást igenis csak úgy látom betölthetőnek, ha szövetségeseink is vannak a Duna-völgyében. Nem érek rá, hogy ezeket a kérdéseket kifejtsem. (Kun Béla: A házszabályok nem engedik! — Egy hang a baloldalon: Maguk csinálták azokat a házszabályokat!) Csak egy kijelentésre szorítkozom, amire kötelez elvhűségem, arra, hogy én a királyság alatt mindig a jogfolytonosságban^ gyökerező királyságot értem, minden más királyságot gyökértelennek tartok, képtelennek tartok arra, hogy gondjai alá fogadja a Duna-völgyének népeit. (Szakács Andor: Előbb demokratikus államot! — Zaj.) Egy országban, amelynek olyan alkotmánya van, mint a magyar alkotmány, amelyben ott van a Szent Korona tana és legkiváltképpen ott van a királyi hitlevél, alkotmányjogilag sem kell soha, forradalmi útra lépni, mert minden akarat és erő a nemzet kezében van. Nem folytat ha to mi tovább. JN agyon fogok örülni, ha a miniszterelnök úr lesz az a fáklyavivő, aki előrevezet minket. Most csak még nem látom a jövőt. Mózes legalább megmutatta Nebo hegyén az ígéret földjének valamelyes körvonalait Jozsué előtt, de előttem még ködös és homályos a miniszterelnök úr célja. Azt hiszem, hogy ha ezt nem mondom el, a miniszterelnök úr az én eljárásomat nem is becsülhetné, mert az elvhűségnek és becsületnek a politikában nem az a követelménye, hogy az ember rögtön a hatalom lába elé dobja magát oda. (Ügy van! jobb felől.) En tovább nem fe-