Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-118

Az országgyűlés képviselőházának 118. ülése 1932 október 11-én, kedden. 67 szegetem azt a kérdést, hála Istennek a miniszterelnök úr is ezen a nézeten van, sőt biztosan tudom, hogy ezen a nézeten van, de egy állami

er fiúnak, aki a holnapra, a magyar jövőre gondol, minden kérdésben előre kell készülnie, azokkal előre kell foglalkoznia, ezért bátor voltam megemlíteni, hogy ezekben a kérdésekben a mi pártunk legtöbbjének vagy legalább is nekem mi az álláspontom, s azt gondolom, hogy mikor látok valamelj iu,m lyt a jövő perspektívájában, a miniszterelnök úr ízlését m erkölcsét követem, ha ezekről nem hallgatok. Meg vagyok győződve re la, hogy ha. nem ő, hanem pártom jelesei közül ülne valaki a helyén, ugyanazzal a rezerváltsággal és várakozással, de azért jóindulattal nézné a dolgot. (Zaj.) Elnök: Méltóztassék befejezni képviselő úr! Turi Béla: A kritikát gyakorolni fogjuk. Hiszen a miniszterelnök úrnak is az a tanítása, hogy jó is, ha az ember néha ellenzéki, s hogy ez szükséges. (Egy hang a baloldalon: Csinálják!) Azzal végzem szavaimat, hogy amennyiben célkitűzései, útjai és módjai olyanok, mint a mieink, akkor parallel fog menni az utunk, de ha más a célkitűzése és ha máskép indul az irányvonal, azok hamar keresztezik egymást. Ez már a dolgoknak és vonalaknak természete. Remélem,^ hogy ez nem fog bekövetkezni a nagy kérdésekben. Éppen azért tartózkodó álláspontra helyezkedve, csak felolvasom pártunk határozatát. (Halljuk! Olvassa): «A Keresztény Gazdasági Párt az új kormánynyal szemben fenntartja a maga számára a teljes akciószabadságot, a parlamentben téliesen függetlenül ellenőrzőpárt, a maga politikáját fogja követni, a kormány konkrét javaslataival, vagy akcióival szemben állásfoglalását mindig az fogja megszabni, hogy azok mennyiben egyeznek, vagy ellenkeznek a párt programmjával vagy felfogásával.» (Ulain Ferenc: Hogy mit kapnak!) Ezt mint becstelen beszédet visszautasítom. (Élénk helyeslés és taps a balközépen. — Frey Vilmos: Ki hogy srondolkozik, úgy beszél! — Vargha Gábor: Hozzá vagytok szokva, hogy ti kapjatok! Mi nem kapunk! — Pakots József: Mindenesetre van egy kis élénkség!) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr fináléjának kissé puskaporos hangulatában méltóztassék megengedni, hogy én a tiszta, tárgyilagos, objektív kritika hangján nyilatkozzam a kormányelnök úr előterjesztett programmjáról, s hogy a képviselő úr egyetlenegy, — nem mondom, hogy vádjára — de megjegyzésére megtegyem tiszteletteljes észrevételemet. A képviselő úr ide, a független kisgazdapárthoz irányítva szavait, egy közbeszólásra, amelyet nem hallottam, kissé indulatosan jegyezte meg, hogy: nem vagyunk olyan párt, amely a keresztény világnézetet meri felvenni programmjába. (Zaj a balközépen.) Méltóztassék megengedni, hogy én ezt a dolgot egyáltalán ne fogjam fel tragikusan, de méltóztassék megengedni, hogy abszolút tárgyilagosággal megmagyarázhassam, hogy miért nem vesszük be a programmba. Tudatosan, teljes tudatában a dolgoknak, nem vettük fel a programmunkba akkor sem, amikor pedig azt egy olyan barátunk kívánta tőlünk és kvázi csatlakozásának feltételévé tette, akinek társulására mondhatom, sokkal több súlyt helyeztem volna (Ulain Ferenc: Éljen Griger!) és akinek támogatása értékesebb lett volna, mint akár egy tucat másvalakié. Nem vettük fel pedig azért, mert az a foglalkozási ág, amelyet mi, mint agráriusok képviselünk, vallásfelekezet nélkül foglalkoztat az országban egy csomó tisztességes, jóravaló, a magyar földdel és a magyar érzésekkel teljesen összenőtt embert és soha senkit nem lettünk volna hajlandók megsérteni azzal, hogy mi ezt az agrárizmust felekezeti alapra helyezve, tisztán és kizárólag a keresztények részére foglaljuk le és kirekesztjük azokat a zsidó gazdatársainkat akiknek a magyar mezőgazdaság előbbvitele igen sokat köszönhet. Ez az egyik. A másik, amiért nem vettük fel, az, hogy sohasem voltam sem én, sem pedig azok az urak, akik e párthoz tartoznak, hajlandók kereszténységünkből politikai előnyöket kovácsolni. (Helyeslés és taps a baloldalon.) A mi kereszténységünk a lélek templomában éü ki magát, nem pedig politikai frázisban. (Túri Béla: Ezért megyünk tönkre! — Tobler János: Turchányi, mint katholikus pap is ezt mondja?) Soha a mi kereszténységünket a magam részéről nem engedném beletiporni a politika sarába, sem pedig ugródeszkául felhasználni politikai érvényesülésre. A mi kereszténységünk nem jelszó, (Taps a baloldalon.) hanem az életet természetesen átszövő meggyőződés. Ez a dolognak elvi oldala, t. képviselő úr. (Túri Béla: Eánk ez nem vonatkozik.) A dolognak tárgyi része pedig az, hogy ha én politikai cégérként beveszem a keresztény szót, akkor be kell vennem r a keresztyén szót is, miután nálunk reformátusok is vannak. Azután ott vannak a luteránusok, akiknek keresnem kell egy harmadik jelzőt, mert ezek tudvalevőleg sem egyiket, sem másikat nem fogadják el s ezek közül a jelzők közül egyik sem illenék rájuk. És tekintettel arra, hogy a mi sorainkban zsidók is vannak, miután pedig nálunk neológok, orthodoxok és talmudi^ták is vannak, vallási megkülönböztetésül ezeket az elnevezéseket fel kellene vennünk pártunk nevébe, (Derültség és zaj. — Homonnay Tivadar: Nagyszerű volna!) aimi pedig lehetetlenség, mert ezekkel a dolgokkai csak a visszavonás csiráit vinnők bele egy pártba, mely gazdasági és nemzeti hazafias alapon a magyar vidék jogos érdekeinek képviseletére alakult. Ezen a pár ton keresztül a magyar alkotmányban egy új rend jelentkezik, a magyar föld népe, amely rendnek jelentkezését sejmmiféle hatalom többé visszaszorítani nem fogja. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Már jelentkezésénél arra kell ügyelni, hogy ezt >a kétségtelenül megnvilat kozó nagy nemzeti erőt, ezt a tartalékalapot, amely ezekben a rétegekben rejlik, amely tu la j dohképpen a nemzetnek igazi alapja, olyan irányba vezessük, hogy abból az országnak n« kára, hanem haszna, és mindazoknak a nemzeti ideáloknak beteljesülése következzék be, amelyekre a {miniszterelnök úr is rámutatott. (Helyeslés és taps balfelől.) Ezekben voltam bátor, t. képviselő úr, a keresztény jelző fel nem vételére tett megjegyzésére a választ megadni. Rátérek már most a miniszterelnök úr ma elhangzott expozéjára, vagy kormányprogrammjára, vagy inkább kormánynyiLatkozatra, — hogy azokra gyakorlati szempontokból a magam tiszteletteljes észrevételeit megtegyem, 9*