Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-130

458 Az országgyűlés képviselőházának egészen könnyű megállapítani, hogy Peyer Károlynak mentelmi elé utalása jogtalanul, félreértésből, vagy a helyzet félremagyarázásából történt. Az eset egyébként majdnem pontosan nyolc hónappal ezelőtt, 1932 április 1-én történt. A házszabályok idevonatkozó rendelkezése az, hogy a mentelmi bizottság köteles a Háznak ilyen esetekben lehetőleg sürgősen jelentést tenni. A gyakorlat ezt a rendelkezést úgy vitte keresztül eddig, hogy 24, maximum 48 óra alatt mindig jelentést tett a bizottság a Háznak a maga előterjesztéséről. Az, hogy nyolc hónapig tartott ebben az esetben az előterjesztés, bizonyítja azt, hogy maga a mentelmi bizottság és maga az előadó úr is igen súlyos dilemmában volt, nem tudta, hogy ebben az ügyben milyen előterjesztést, milyen javaslatot tegyen. Mert egyrészt mást, mint marasztaló javaslatot, nem tehet a saját felfogása szerint, másrészt pedig semmiféle olyan krimen nem történt, amelyért a képviselőt marasztalni lehetne. Előállott tehát az a nagy rébusz, mit kell ezzel az aktával csinálni. Az akta elintézetlenül érte meg a nyári szünetet, megérte az őszi ülésszak megnyitását is, de az akta maradt, maradt máig, nyolc- hónapon keresztül, és csak ma tudott vele a mentelmi bizottság foglalkozni. S mert már túlhosszú szakálla volt iaz aktának, és így már el kellett végre egyszer intézni, a mentelmi bizottság egy merész elhatározással ezzel a javaslattal jött a Képviselőház elé, amelyet az előadó úr ismertetett. Most kérdem szeretettel a mélyen t. Képviselőházat, kérdem a többséget: jól van-e ez így, lehet-e ezt így csinálni, lehet-e valakit egy fragmentum alapján marasztalni, lehet-e valakire büntetést kiróni valamiért, amit nem követett el? Mit méltóztatnak gondolni, a Prügelknabe-nak ezt a lealázó szerepét meddig tűrheti el az ellenzék? (Fábián Béla: Quousque tandemé) Meddig fogja eltűrni a baloldal, hogy a Képviselőháznak nem egyenrangú tagja, hanem Prügelknabe-ja legyen? Mert ez az előterjesztés, már maga a mentelmi elé való utalás is ezt jelenti, de még inkább ezt jelenti az az előterjesztés, amely a sértettből vádlottat csinál és súlyos megbírságolását javasolja a Képviselőháznak. Nem méltóztatnak gondolni, hogy ez sokáig így nem mehet, ezt soká tűrni nem lehet? A konkrét esetben sértés nem történt» és ha az elnök hibázott, akkor az elnökben legyen annyi férfiasság, hogy ezt a tévedését itt beismerje és az ügyet ezzel kölcsönös megelégedésre nyugvópontra juttassa. Legyen a mentelmi bizottságnak is annyi erkölcsi bátorsága, hogy ilyen esetben akár saját dogmájával is szembeszáll és nem mond ki, nem javasol büntetést olyan esetre, olyan sértésre, olyan cselekményre, amely a hiteles naplójegyzetek szerint tulajdonképpen nem történt meg. T. Képviselőház! Az ügy érdeméhez tartozik az is, hogy egyes kormánypárti képviselő urak a naplóbíráló bizottsághoz külön beadványt adtak be, amelyben azt kérték, hogy a naplóbíráló bizottság vegyen be olyan kitételeket a Naplóba, amilyeneket ők állítólag hallottak. Tehát az ő szubjektív sértődöttségi indulatukat akarták belevinni a hitelesített Naplóba. A naplóbíráló bizottság azonban ezt az előterjesztést nem fogadta el, hanem a hiteles jegyzetek alapján állapították meg a Napló szövegét, amely most már jogerősen, végérvényesen úgy szól, ahogyan azt én itt felolvastam. V. ülése 1932 november 29-én, kedden. Eszerint tehát itt sértés nem történt, ellenben a túlsó oldal egészen a parlamentnek meg nem felelő módon Peyer Károly képviselőtársunkat a maga mondatának befejezésében erőművi úton megakadályozta, tehát terrorizálta. Világos és nyilvánvaló ebben az esetben, hogy nem Peyer Károly ellen kell eljárni, ha eljárásra szükség van, hanem azok ellen a képviselők ellen, akik Peyer Károlyt az ő szólásszabadságában igen flagránsan megsértették. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Részt vettem a mentelmi bizottság mai ülésén és ott próbáltam az igazságnak és méltányosságnak érvényt szerezni. Végtelenül sajnálom, hogy ez a mi nagyon elferdült gyakorlatunk alapján nem sikerült és ezt az ügyet ide kellett hozni. Most a képviselőház plénuma van abban a dilemmában és abban a kelletmetlen helyzetben, hogy nyilvánvaló igazságok ellenére kell egy határozatot hoznia és kell valakit büntetnie, ki semmiféle vétséget el nem követett. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez már a komolyság rovására megy. (Ügy van! Ügy van! a széh'őbaloldalon.) Abból, ha valaki azt mondja, hogy: «Nekem ne álljon ide az önök pártjából egyetlenegy képviselő sem...», és azután áll három pont és semmi egyéb nem következik, nem lehet vádat kovácsolni, akkor sem, ha nem tudom, milyen okból a túlsó oldali képviselő urak ilyen mimóza-természetűek és akkor is keresnek sértést és akkor is megsértve akarnak lenni., amikor senkinek szándékában nem volt a sértés. Ebben az esetben az elnök úr is, az előadó úr is, a mentelmi bizottság többsége is és — ha a Ház megadja hozzá a szentesítést — maga a Képviselőház többsége is a gondolatolvasó szerepét vállalja magára, akik így együttesen kigondolták, kikombinálták azt, hogy Peyer Károly képviselőtársunk pedig ennél az alkalomnál, amelyről szó van, meg akarta sérteni az egységespártot a maga egészében. Szomorú dolgok ezek, de* az embernek vidám anekdoták jutnak eszébe. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Egy kis suszterinas gazdája malacot vett, amelyet karácsonykor akartak levágni. A majszterné asszony ekkor kifejezte azt az aggályát, hogy: Igen ám, de Jancsika kenyér nélkül fogja megenni a szalonnát. Erre a majszter uram dühös lett és előkapta a gyereket: Igen, te kenyér nélkül fogod megenni a szalonnát? — Es a lábszíjjal jól elhúzta a nótáját. Itt is erről van szó. Azt magyarázták bele Peyer Károly mondattöredékébe, hogy ő kenyér nélkül akarja megenni a szalonnát, hogy ő meg akarja sérteni a mélyen t. egységespártot, de semmiféle támpont arra nézve nincs, hogy ő^kenyér nélkül akarta volna megenni a szalonnát, vagyis meg akarta volna sérteni a t. egységespártot, amely így a maga képzelő tehetségére volt utalva és ezen az alapon konstruálta meg azt a vádat, illetve azt a sértést, amelyet Peyer Károly nem követett el. Mélyen t. Képviselőház! Az a tiszteletteljes megjegyzésem, hogy tartsuk távol legalább itt a Képviselőháztól a rendőri szellemet, legalább ide ne hozzuk be azt a szellemet, I amely ma az egész országot nyomorgatja. Legalább innen tartsuk távol, amennyire lehetséges, és nem a baloldal érdekében, nem a [ szociáldempkratapárt javára, hanem mert a parlamentarizmus sértetlenségét óvjuk meg