Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. azzal, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy egy­mást költött indokok alapján nem ítéljük el és nem nyomorgatjuk politikai üldözések látsza­tával, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek alapján kérem, méltóztassék kisebb­ségi véleményemet elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: További vitának helye nincs. Kö­vetkezik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy Peyer Károly képviselő úr a folyó évi április hó 1-én tartott ülésen tanúsított magatartása miatt jegyzőkönyvi megrovásban részesíttes­sék, szemben Propper Sándor és Vázsonyi Já­nos képviselő urak kisebbségi véleményével, igen. vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a mentelmi bizottság javaslatát el­fogadja, és így Peyer Károly képviselő urat jegyzőkönyvi megrovásban részesíti, Propper Sándor és Vázsonyi János képviselő urak ki­sebbségi véleményét pedig elveti. Az idő előrehaladott voltára való tekin­tettel a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk ide­jére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, folyó hó 30-án, szerdán délelőtt 10 óra­kor tartsa, és annak napirendjére tűzessék ki a kérvényi bizottság 1. számú .sorjegyzékének folytatólagos tárgyalása. (Felkiáltások a szél­sőbaloldalon: Sofort-programm! ) A napirendhez van valaki feliratkozva? Esztergályos János jegyző: Pakots József! (Háman Bálint vallás- és közoktatásügyi mi­niszter elfoglalja helyét — Éljenzés és taps a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Végre egy mi­nisztert is látunk már ! — Buchinger Manó: Mi lesz a zsidókkal'? — Derültség. — Egy hang jobbfelöl: Mindig kibújik a szög a zsákból!) Pakots József: T. Képviselőiház! Nlagyon sajnálom, hogy az efeő kérdés, amelyet az álta­lam nagyrabeasült kultuszminiszter úrhoz in­téznem kell, sem neki, sem nekem nem szerez­het különös örömet. TTgy érzem azonban, hogy bizonyos események, amelyek hetek óta izga­lomban tartják a közvéleményt, ide kívánkoz­nak a törvényhozás elé, hogy itt tisztáztassanak azoknak körülményei és tisztáztassék mindaz, ami az eseményeket előidézte. A debreceni diák­zavargásoíkról kívánok beszélni. Előre kell bo­csátanom^ hogy la diákságot, az egyetemi ifjú­ságot sem velem, sem a Ház egyetlen tagjával szemben nem kell megvédeni. (Halljuk! Hall­juk! a baloldalon.) Mi az egyetemi ifjúságot szeretniük. Szeretjük 'benne azt, ami felettünk már elmúlt, szeretjük az ő lelkességót, szeretjük azt a sok reménységet, azt a sok vágyat, álmot, ambíciót, amely egy ifjú lélekben éL és szeret­jük benne a jövő reménységét, mert hiszen a jövő nemzedéke ő, amelynek munkájától függ a nemzet, és társadalom s.orsa. (Rakovszky Ti­bor: Nem adunk kenyeret neki!) Hogy ezt itt szükségesnek tartottam hang­súlyozni, annak oka az, hogy — azt hiszem a szombati napon — megjelent a t. miniszter úr előtt ^egy diákküLdöttség, amely a debreceni eseményekkel kapcsolatosan r jelentést kíváni tenni és memorandomot kívánt a miniszter úr elé juttatni és a lapok közlései szerint ennek a diákküldöttségnek azt felelte volna a t. minisz­ter úr, hogy elégtételt fog adni az ifjúságnak. Igen t. miniszter úr, nem tudom, milyen elégté­ülése 1932 november 29-én, kedden. 459 télről van szó. Én egyféle elégtételt kívánok, és ez iaz elégtétel szóljon az igazságnak. Mert kér­dezem: igazság-e az, hogy az egyetemek falain belül emberi szempontból és a polgári egyenlő­ség szempontjából ne legyen egyforma a tanuló a tanulóval? Igazság-e az, hogy azok az ifjak, akiknek a törvény bizonyos korlátolt számban lehetőséget nyújt arra, hogy tanuljanak, ezt a lehetőséget ne használhassák ki és ebben korlá­toztassanak? Lehetséges-e az, és eltűri-e az igazság azt, Ihogy emberi önérzetükben mélyen megalázva a hátulsó padokba kényszeríttesse­nek, — mintha bélpoklosok volnának — s hogy középkori gnetto-szellem rendszere szerint bán­járnak velük? Kérdezem: ez az igazság?. Mes vagyok győződve arról, hogy a t. miniszter út ezt nem minősítheti igazságnak. Ezek az események nem újkeletűek, ezek az események már évek során át folytatódtak, dt» beállott egy bizonyos látszólagos úgynevezett nyugalmi állapot. Különösnek tartom, hogy ai idén ez a nyugalmi állapot felborult. Olyan hí­reket hallottam, hogy a nyugalmi állapot fel­borulásának nem belül kell keresni az okait, nem. a tettesek között, hanem^ valahol kívül a felbujtók részéről, sőt a felbujtóknak bizonyom színezetét is megjelölték már bizonyos megálla­pítások: mintha ezeknek az eseményeknek a sajtó és az újságok volnának az okai azzal, hogv írnak ezekről az eseményekről. Mintha nem az volna a lényeg, r hogy az ilyen események ne történjenek meg, és mintha nem az volna a lényeg, hogy az újságok min­denről írjanak, ami megtörténik, hogy így a közvéleményt kellően tájékoztassák. Hiszen az újságok nem teljesítenék a maguk hivatását, ha az ilyen eseményekről nem emlékeznének meg és ha az ilyen események által felkorbá­csolt közvéleményt nem tájékoztatnák helye­sen és becsületesen. Ezek az események nem maguktól robbantak ki, ezeket tényleg vala­hol előkészítették, még pedig nem abban a pil­lanatban, amikor az újságok először írtak ró­luk, hanem sokkal előbb is. (Rassay Károly: Hallgattak sok dologról és nem írták meg!) Sok dolgot nem írtak meg az újságok. Van­nak indiciumok arra, hogy már korábban bi­zonyos, nagyon kellemetlen, csúnya, botrányos események zavarták a tanulás rendjét és mé­lyen megaláztak önérzetükben ifjakat, akiknek csak az az egyetlen bűnük, hogy más vallás­felekezethez tartoznak. Fel kell vetnem a kérdést, igen t. minisz­ter úr, hogyan esnék a miniszter úrnak, vagy bárkinek,— én például katolikus keresztény va­gyok, — ha a katolikusokat, mondjuk, egy re­formátus egyetemen az utolsó padba tanácsol­nák el, vagy megfordítva, a Pázmány Péter Tudományegyetemen a reformátusokat taná­csolnák el az utolsó padba? TTgy-e, ez borzasztó megalázása, önérzetében, felekezeti érzésében való megbántása bármely társadalmi réteg­nek, ami ellen tiltakoznunk kell nekünk, akik az egyenlőségnek, a felekezeti békének és az emberi szolidaritásnak vagyunk hívei. Kér­deznem kell : hol az az emberszeretet és az az új programm, az az új stílus, amelyet a t. mi­niszterelnök úr hirdetett, aki magyar testvé­reinek szólított mindenkit és nemzeti össze­fogásról beszélt? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pakots József: Hogyan egyezteti össze a t. miniszterelnök úr ezzel a programmal eze­ket a sajnálatos eseményeket, amelyeket nem tud megakadályozni, és amelyek terén nem tud rendet teremteni az egyetemeken? Ismét­64*

Next

/
Oldalképek
Tartalom