Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. azzal, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy egymást költött indokok alapján nem ítéljük el és nem nyomorgatjuk politikai üldözések látszatával, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek alapján kérem, méltóztassék kisebbségi véleményemet elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: További vitának helye nincs. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy Peyer Károly képviselő úr a folyó évi április hó 1-én tartott ülésen tanúsított magatartása miatt jegyzőkönyvi megrovásban részesíttessék, szemben Propper Sándor és Vázsonyi János képviselő urak kisebbségi véleményével, igen. vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja, és így Peyer Károly képviselő urat jegyzőkönyvi megrovásban részesíti, Propper Sándor és Vázsonyi János képviselő urak kisebbségi véleményét pedig elveti. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, folyó hó 30-án, szerdán délelőtt 10 órakor tartsa, és annak napirendjére tűzessék ki a kérvényi bizottság 1. számú .sorjegyzékének folytatólagos tárgyalása. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sofort-programm! ) A napirendhez van valaki feliratkozva? Esztergályos János jegyző: Pakots József! (Háman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter elfoglalja helyét — Éljenzés és taps a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Végre egy minisztert is látunk már ! — Buchinger Manó: Mi lesz a zsidókkal'? — Derültség. — Egy hang jobbfelöl: Mindig kibújik a szög a zsákból!) Pakots József: T. Képviselőiház! Nlagyon sajnálom, hogy az efeő kérdés, amelyet az általam nagyrabeasült kultuszminiszter úrhoz intéznem kell, sem neki, sem nekem nem szerezhet különös örömet. TTgy érzem azonban, hogy bizonyos események, amelyek hetek óta izgalomban tartják a közvéleményt, ide kívánkoznak a törvényhozás elé, hogy itt tisztáztassanak azoknak körülményei és tisztáztassék mindaz, ami az eseményeket előidézte. A debreceni diákzavargásoíkról kívánok beszélni. Előre kell bocsátanom^ hogy la diákságot, az egyetemi ifjúságot sem velem, sem a Ház egyetlen tagjával szemben nem kell megvédeni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Mi az egyetemi ifjúságot szeretniük. Szeretjük 'benne azt, ami felettünk már elmúlt, szeretjük az ő lelkességót, szeretjük azt a sok reménységet, azt a sok vágyat, álmot, ambíciót, amely egy ifjú lélekben éL és szeretjük benne a jövő reménységét, mert hiszen a jövő nemzedéke ő, amelynek munkájától függ a nemzet, és társadalom s.orsa. (Rakovszky Tibor: Nem adunk kenyeret neki!) Hogy ezt itt szükségesnek tartottam hangsúlyozni, annak oka az, hogy — azt hiszem a szombati napon — megjelent a t. miniszter úr előtt ^egy diákküLdöttség, amely a debreceni eseményekkel kapcsolatosan r jelentést kíváni tenni és memorandomot kívánt a miniszter úr elé juttatni és a lapok közlései szerint ennek a diákküldöttségnek azt felelte volna a t. miniszter úr, hogy elégtételt fog adni az ifjúságnak. Igen t. miniszter úr, nem tudom, milyen elégtéülése 1932 november 29-én, kedden. 459 télről van szó. Én egyféle elégtételt kívánok, és ez iaz elégtétel szóljon az igazságnak. Mert kérdezem: igazság-e az, hogy az egyetemek falain belül emberi szempontból és a polgári egyenlőség szempontjából ne legyen egyforma a tanuló a tanulóval? Igazság-e az, hogy azok az ifjak, akiknek a törvény bizonyos korlátolt számban lehetőséget nyújt arra, hogy tanuljanak, ezt a lehetőséget ne használhassák ki és ebben korlátoztassanak? Lehetséges-e az, és eltűri-e az igazság azt, Ihogy emberi önérzetükben mélyen megalázva a hátulsó padokba kényszeríttessenek, — mintha bélpoklosok volnának — s hogy középkori gnetto-szellem rendszere szerint bánjárnak velük? Kérdezem: ez az igazság?. Mes vagyok győződve arról, hogy a t. miniszter út ezt nem minősítheti igazságnak. Ezek az események nem újkeletűek, ezek az események már évek során át folytatódtak, dt» beállott egy bizonyos látszólagos úgynevezett nyugalmi állapot. Különösnek tartom, hogy ai idén ez a nyugalmi állapot felborult. Olyan híreket hallottam, hogy a nyugalmi állapot felborulásának nem belül kell keresni az okait, nem. a tettesek között, hanem^ valahol kívül a felbujtók részéről, sőt a felbujtóknak bizonyom színezetét is megjelölték már bizonyos megállapítások: mintha ezeknek az eseményeknek a sajtó és az újságok volnának az okai azzal, hogv írnak ezekről az eseményekről. Mintha nem az volna a lényeg, r hogy az ilyen események ne történjenek meg, és mintha nem az volna a lényeg, hogy az újságok mindenről írjanak, ami megtörténik, hogy így a közvéleményt kellően tájékoztassák. Hiszen az újságok nem teljesítenék a maguk hivatását, ha az ilyen eseményekről nem emlékeznének meg és ha az ilyen események által felkorbácsolt közvéleményt nem tájékoztatnák helyesen és becsületesen. Ezek az események nem maguktól robbantak ki, ezeket tényleg valahol előkészítették, még pedig nem abban a pillanatban, amikor az újságok először írtak róluk, hanem sokkal előbb is. (Rassay Károly: Hallgattak sok dologról és nem írták meg!) Sok dolgot nem írtak meg az újságok. Vannak indiciumok arra, hogy már korábban bizonyos, nagyon kellemetlen, csúnya, botrányos események zavarták a tanulás rendjét és mélyen megaláztak önérzetükben ifjakat, akiknek csak az az egyetlen bűnük, hogy más vallásfelekezethez tartoznak. Fel kell vetnem a kérdést, igen t. miniszter úr, hogyan esnék a miniszter úrnak, vagy bárkinek,— én például katolikus keresztény vagyok, — ha a katolikusokat, mondjuk, egy református egyetemen az utolsó padba tanácsolnák el, vagy megfordítva, a Pázmány Péter Tudományegyetemen a reformátusokat tanácsolnák el az utolsó padba? TTgy-e, ez borzasztó megalázása, önérzetében, felekezeti érzésében való megbántása bármely társadalmi rétegnek, ami ellen tiltakoznunk kell nekünk, akik az egyenlőségnek, a felekezeti békének és az emberi szolidaritásnak vagyunk hívei. Kérdeznem kell : hol az az emberszeretet és az az új programm, az az új stílus, amelyet a t. miniszterelnök úr hirdetett, aki magyar testvéreinek szólított mindenkit és nemzeti összefogásról beszélt? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pakots József: Hogyan egyezteti össze a t. miniszterelnök úr ezzel a programmal ezeket a sajnálatos eseményeket, amelyeket nem tud megakadályozni, és amelyek terén nem tud rendet teremteni az egyetemeken? Ismét64*