Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-130

448 Az országgyűlés képviselőházának lé kiadott 274. és 275. számaiban megjelent «Munkanélküli munkások és alkalmazottak!» feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt: «A nagyvagyonokat kímélő szanálási politika minden terhet a dolgozó rétegekre hárít», «... a munkásosztály ellenségei», «... azt u néhány pengős gyorssegélyt is el akarják vonni a munkanélküliektől, ami kenyérre sem elég.» «A munkanélküli tömegeknek a legerély es ebben fel kell emelniök tiltakozó szavukat azok ellen, akik még a betevő falatot is irigylik az éhező és lerongyolt családoktól» «Az ínségadóból befolyó összegek» «... nagy része a munkások keserves béréből folyik be.» «A munkanélküliek kenyere után nyulkálóknak a körmére kell koppintani!» A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek a Btk. 172. §. 2. bekezdésébe ütköző, az 1912 : LXIII. te. 19. §-a szerint minősülő kétrendbeli osztály elleni izgatás bűntettének jelenségeit látszanak feltüntetni. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte smeg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta he. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Weltner Jakab országgyűlési képviselő felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség a sajtótörvény 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett^ az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kéthly Anna. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Mentelmi ügyekkel kapcsolatban számtalan sérelmet soroltunk már fel a t. Képviselőház előtt, a Képviselőház többsége azonban ezek iránt a sérelmek iránt sajnálatosan semmiféle megértést nem tanúsít. Èzzel a most inkriminált cikkel kapcsolatosan is az a véleményünk, hogy ezt kétféle szempontból kellett volna és lehetett volna megtárgyalni s mind a két szempontból való figyelembevétel csak arra vezethetett volna, hogy Weltner képviselőtársam mentelmi jogát a Ház nem függeszti fel. Az egyik szempont az, hogy egy cikket nem szabad kiszakítani megjelenése időpontjának hangulatából, mert minden cikk természetszerűen másként hat abban az atmoszférában, amelyben születik, annak az eseménynek megtörténte alkalmából, amelyet a cikk kommentál; minden cikknek más az eredménye, más a hatása, ha akkor vizsgáljuk, amikor megjelenik és más a hatása akkor, ha évek multán vesszük elő és évek multán akarunk vele foglalkozni. (Kálmán István közbeszól.) A t. képviselő nagyon téved» ha azt hiszi, hogy az ön konklúziójára fogok jutni, mert éppen azt akarom bizonyítani, hogy nem lehet különválasztani a két időpontot: a cikk tárgyalásának időpontját és a cikk megjelenésének időpontját. Most már könnyen izgulhat valaki azon, hogy a munkásosztály ellenségeiről van szó, de abban a pillanatban, amikor ez a cikk — illetőleg nem is cikk, hanem felhívás, mert hiszen az egész csak egy felhívás volt — megjelent, abban a hangulatban valószínűleg még a többségi párt is egészen másként értel0. ülése 1932 november 29-én, kedden. mezte és értékelte volna a cikket, mint ma, a mai aránylag, látszólag és külsőleg nyugodtabb hangulatban. A másik szemszög, amelyből ezt az ügyet nézni lehetne, az, hogy most viszont ebben a nyugodt atmoszférában mérlegelni lehet azt, hogy vájjon azok az izgató hatások, amelyek miatt az ügyészség vádat emel, valóban jelentkeztek-e annakidején. Most már elég idő áll rendelkezésünkre, visszafelé több mint egy esztendő, hogy ezeket a hatásokat lemérhessük és megállapíthassuk, hogy semmi oka sem volt az ügyésznek ilyen gyorsan és azonnal intézkedni, mert ezek a vélt izgató hatások nem jelentkeztek. Meg kell nézni annak az időnek, annak a napnak, annak a hétnek hangulatát, mikor ez a felhívás megjelent. 1931-ben az 1931/32-iki szörnyű tél előtt a munkás-szakszervezetek azzal a kéréssel fordultak az akkori Károlyi-kormányhoz, hogy segítse anyagilag az ipari munkanélkülieket a borzalmas tél elleni harcukban. A kormányfőben megvolt a jószándék arra, hogy pénzbeli f segélyezéssel siet a munkanélküliek segítségére; megvolt benne a jószándék, hogy ezeket a szerencsétlen embereket a végső pusztulástól megmentse. Nagyon érdekes azonban most egy esztendő múlva megállapítani azt, hogy a Károlyi-kormány akkori minisztertanácsában éppen a mostani miniszterelnök volt az, aki minden tekintélyét, minden befolyását valósággal terrorisztikus módon érvényesítette, hogy ez a józan meglátás és ez a józan belátás, amely a Károlyi-kormány fejében felülkerekedett, ne érvényesülhessen. De a minisztertanácson kívül is elindult egy irtózatos hajsza az ellen, íhogy a legnagyobb részében a munkásság és az alkalmazottak által befizetett ínségadóból néhány fillért ezek a szerencsétlenek készpénzben visszakapjanak azért, hogy ezzel megmentsék őket a lezülléstől, hogy ezzel testi és lelki erejüket megmentsék s hogy ezzel a készpénzsegélyezéssel valódi, komoly, mélységes értelmű nemzetmentő munkát végezzenek velük szemben. Felhangzott és végigszaladt az országon . megint az a jelszó, hogy a munkanélküliek pénzbeli segélyezése demoralizálja a munkanélkülieket és munkátlanságra vezeti őket. Ugyanakkor vígan folyt a garasos, filléres ínségsegélyezés, ínséglevesekkel, a legszégyenletesehb feltételek mellett elvégzett ínségmunkával s ebben semmiféle demoralizálót nem találtak azok, akiknek a munkanélküliséggel szemben csak egyetlenegy szempontjuk van: megvédeni minden eszközzel az alacsony munkabért, nem segíteni a munkanélkülit készpénzzel, mert ezzel megmenekülne attól, hogy hitvány alamizsnagarasokért odakényszerüjön a leggyalázatosabb ínségmunkához. Azok csinálták tehát az izgatást szerte az országban, akiknek számára az alacsony munkabér védelme mindenféle hajszát, mindenféle ellenállást és terrort megért. Azok az önzetlen kartelek és azok az önzetlen nagybirtokosok csinálták ezt a hajszát, ezt az izgatást a munkásosztály felé, akik felé mostanában a kormánynyilatkozatoknak annyi megértő szavuk van; azok az önzetlen kartelek, amelyek a maguk termeivényeinek árait kikapcsolják a szabad versenyből, amelyek az árak megvédésére semmiféle eszközt elég jónak és elég szigorúnak nem találnak, a munkabér megvédésére azonban semmiféle szabad-