Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-129
Az országgyűlés képviselőházának 129. Weltner Jakab: Annál súlyosabb ez az eset, mert röviddel ezelőtt a miniszterelnök úr szóban és írásban nyilatkozott arról, hogy a kormány tekintélyét mindenekfelett meg kell védelmezni. Hol van az a tekintély, amikor a kultuszminiszter úr leír s az eredmény az, hogy kitiltják azt, akit megvertek 1 ? Hol van az a tekintély, amikor elítélőleg nyilatkozik a kormány ezekről a verekedésekről és hetek óta verekednek a^ egyetemeken? Hol van az a tekintély, hol tudnak itt rendet csinálni? Nem hiszem, hogy volna a Háznak egyetlen pártja is, amely helyeselné ezeket a dolgokat és nem követelné a sürgős rendcsinálást. Ebből a szempontból és abból a szempontból, mert a mai ifjúság más, mint a tíz év előtti ifjúság volt» amikor még általánosságban virtusnak számított a verekedés, mert a mai ifjúság legnagyobb része komolyan az új Magyarországot akarja, (Erődi-Harracb. Tihamér: Ügy van!) látja, hogy a mai helyzetben nem tud így boldogulni (Gál Jenő: De a verekedők csak rombolni és pusztítani akarnak!) s egészen más eszméket vall a magáénak, mint az a tíz-tizenkét év előtti ifjúság, mondom, éppen ebből a szempontból kérném, hogy az egyetemi verekedés ügyét a kultuszminiszter úr nyilatkozatával tűzzük ki a legközelebbi keddi ülés napirendjére. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Báró Vay Miklós! Br. Vay Miklós: T. Ház! Mielőtt az elhangzott napirendi javaslatról beszélnék, méltóztassék megengedni, hogy egy, a mezőgazdaságot közvetlenül érintő kérdésre, az osztrákmagyar kereskedelmi szerződésre hívjam fel a Ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A mai napilapokból értesültünk, hogy a Gömbös-kormány 95 pontjára való válaszképpen az osztrák kormány egy igen tekintélyes férfiút, Winkler osztrák alkancellár urat küldte ki, hogy az osztrák-magyar kereskedelmi szerződéseket lehetőség szerint véglegesítse. En igen Örvendetes eseménynek tartom azt, hogy ilyen nagy közéleti férfiú jött ennek a kérdésnek véglegesítésére és nagy megtiszteltetésnek tartom a magyar kormány részére is. Igen örvendetes körülménynek tartom azt, hogy a kormány első ízben a földmívelésügyi miniszter urat bízta meg az osztrákokkal való szerződések lebonyolításával, mert ezzel a mezőgazdasági lakosság érdekeit közvetlenebbül kívánta képviseltetni. En bízom és reménykedem abban, hogy végre a magyar termelő és az osztrák fogyasztó egymásra fog tudni találni és igen örvendetesnek tartom Winkler alkancellár úrnak a Pesti Naplóban napvilágot látott ama kijelentését is, amelyben azt mondotta, hogy: a főcél a kereskedelmi forgalom kiszélesítése, s eközben különös súlyt helyezünk az osztrák iparcikkek átvételére. Én, mint mezőgazda, igenis, örömmel jelentem ki, hogy amikor a mezőgazdaság eladósodásának egyik főoka az volt, hogy az iparcikkeket éveken keresztül drágán kellett megvennünk, amikor fenn kellett tartanunk itt egy melegházi ipart véd vámokkal, majd később devizakedvezményekkel, a mezőgazdaság ezalatt teljesen tönkrement. Mi iparcikkeket csak méregdrága áron tudunk kapni. Ezért, igenis, vagyok bátor a gazdák nevében kijelenteni, hogy mi az osztrák iparcikkeket igenis, jóknak tartjuk, úgy minőségileg, mint pedig árban konveniálóknak és igen szívesen vesszük, ha mezőgazdasági cikkekért közvetlenül tudunk ülése 1932 november 18-án, pénteken. 427 osztrák iparcikkeket kapni. (Kabók Lajos: Mi lesz a magyar ipari munkásokkal?) Azt hiszem, bátran jelenthetem ki a magyar mezőgazdasági lakosság nevében párikülönbség nélkül, hogy mi ezeknél a tárgyalásoknál a földmívelésügyi miniszter urat a legmesszebbmenőleg támogatjuk, (Rassay Károly: Az egész kormányt!) mert bízunk abban, hogy ezeknél a tárgyalásoknál a földmívelésügyi miniszter úr az egész mezőgazdasági lakosság eminens érdekeit fogja képviselni. Sajnos, a múltban az volt a helyzet, hogy ezeknél a tárgyalásoknál a mi részünkről az ipari érdekeltség kezében volt a primhegedű, az osztrákok részéről pedig a mezőgazdasági érdekeltség kezében. (Rassay Károly: Gondolja a képviselő úr, hogy ez segíteni fog ezeken a tárgyalásokon?) Éz segíteni fog, mert mi kijelentjük, hogy igenis, szívesen és örömmel fogadjuk az osztrák iparcikkeket, mert azt látjuk, hogy az osztrák ipar mindig meg tudott felelni hivatásának, (Zaj a szélsőbaloldalon.) ugyanakkor pedig a kartellárak mellett az ország mezőgazdasági lakossága tönkrement. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Br. Vay Miklós: A mezőgazdaság érdekeinek kellő mértékben való érvényesülése nemcsak a mezőgazdaságnak, de az ipari munkásságnak is érdeke, mert hiszen lehetetlen, hogy Magyarországon egy kiló húst 80 fillérért lehessen megvenni ugyanakkor, amikor az osztrák fogyasztóközönség 5 schillingért veszi meg ugyanazt a húst Ebben a kérdésben tehát igenis, a legmeszszebbmenőleg támogatjuk a kancellár úrnak ezt az igyekezetét, hogy a mezőgazdasági cikkekért ipari cikkeket akar itt elhelyezni. (Kabók Lajos: Ez majd segít!) A másik kérdés, amellyel kapcsolatban szíves figyelmüket igénybe óbaj torn venni, szintén a 95 pont egyike. A kormány elhatározta, hogy a dohányjövedéket kereskedelmileg kívánja átszervezni. Már több ízben voltam bátor itt a Házban és a pártértekezleten felszólalni és követelni a kormánytól, hogy érvényesítsék a dohánytermelőknek azt a jogát, hogy a dohánytermelési szaktanácsot összehívják. Sajnos, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy e kérdésnek egy évi forszírozása ellenére még mindig nemi sikerült a dohánytermelési szaktanácsot a kormánnyal összehivatni, és így nem volt módjuk a dohánytermelőknek a dohánytermelés minőségének irányításába beleszólni, és nem volt módjukban a dohánytermesztés kérdésében fennálló nehézségeket kiküszöbölni. Sok oldalról úgy tüntetik fel ezt a kérdést, mintha a dohánytermelés talán egy külön kasztnak, a nagybirtokososztálynak volna privát érdeke, és mintha a kormány milliókat áldozna és ajándékozna a dohánytermelőknek. (Rassay Károly: Az elmúlt évben 17 milliót!) En ezt visszautasítom, mert 15.000 dohánytermelő van az országban, és körülbelül 40.000 emberre tehető azok létszáma, akik dohánytermeléssel foglalkoznak. Talán méltóztatik tudni, hogy a dohánytermelés elsősorban feles kertészek révén történik az országban, tehát azok a dohánykontingensek is, amelyek nagyés középbirtokosoknak jutnak, felerészben a kis dohánykertészek bevételi forrását képezik. Kérem és figyelmeztetem a kormányt arra, hogy ne folyamodjék ahhoz a módszerhez, amelyhez tavaly folyamodott, amikor nem tudta már a Dohány jövedék bevételeit növelni. Akkor ugyanis egyszerűen ahhoz az -eszközén*
