Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. Weltner Jakab: Annál súlyosabb ez az eset, mert röviddel ezelőtt a miniszterelnök úr szóban és írásban nyilatkozott arról, hogy a kormány tekintélyét mindenekfelett meg kell védelmezni. Hol van az a tekintély, amikor a kultuszminiszter úr leír s az eredmény az, hogy kitiltják azt, akit megvertek 1 ? Hol van az a te­kintély, amikor elítélőleg nyilatkozik a kor­mány ezekről a verekedésekről és hetek óta ve­rekednek a^ egyetemeken? Hol van az a tekin­tély, hol tudnak itt rendet csinálni? Nem hi­szem, hogy volna a Háznak egyetlen pártja is, amely helyeselné ezeket a dolgokat és nem kö­vetelné a sürgős rendcsinálást. Ebből a szem­pontból és abból a szempontból, mert a mai if­júság más, mint a tíz év előtti ifjúság volt» ami­kor még általánosságban virtusnak számított a verekedés, mert a mai ifjúság legnagyobb része komolyan az új Magyarországot akarja, (Erődi-Harracb. Tihamér: Ügy van!) látja, hogy a mai helyzetben nem tud így boldo­gulni (Gál Jenő: De a verekedők csak rom­bolni és pusztítani akarnak!) s egészen más eszméket vall a magáénak, mint az a tíz-tizen­két év előtti ifjúság, mondom, éppen ebből a szempontból kérném, hogy az egyetemi vere­kedés ügyét a kultuszminiszter úr nyilatkoza­tával tűzzük ki a legközelebbi keddi ülés napi­rendjére. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Báró Vay Miklós! Br. Vay Miklós: T. Ház! Mielőtt az el­hangzott napirendi javaslatról beszélnék, mél­tóztassék megengedni, hogy egy, a mezőgazda­ságot közvetlenül érintő kérdésre, az osztrák­magyar kereskedelmi szerződésre hívjam fel a Ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A mai napilapokból értesültünk, hogy a Gömbös-kormány 95 pontjára való válaszkép­pen az osztrák kormány egy igen tekintélyes férfiút, Winkler osztrák alkancellár urat küldte ki, hogy az osztrák-magyar kereskedelmi szer­ződéseket lehetőség szerint véglegesítse. En igen Örvendetes eseménynek tartom azt, hogy ilyen nagy közéleti férfiú jött ennek a kérdés­nek véglegesítésére és nagy megtiszteltetésnek tartom a magyar kormány részére is. Igen ör­vendetes körülménynek tartom azt, hogy a kor­mány első ízben a földmívelésügyi miniszter urat bízta meg az osztrákokkal való szerződé­sek lebonyolításával, mert ezzel a mezőgazda­sági lakosság érdekeit közvetlenebbül kívánta képviseltetni. En bízom és reménykedem ab­ban, hogy végre a magyar termelő és az oszt­rák fogyasztó egymásra fog tudni találni és igen örvendetesnek tartom Winkler alkancellár úrnak a Pesti Naplóban napvilágot látott ama kijelentését is, amelyben azt mondotta, hogy: a főcél a kereskedelmi forgalom kiszélesítése, s eközben különös súlyt helyezünk az osztrák iparcikkek átvételére. Én, mint mezőgazda, igenis, örömmel je­lentem ki, hogy amikor a mezőgazdaság eladó­sodásának egyik főoka az volt, hogy az ipar­cikkeket éveken keresztül drágán kellett meg­vennünk, amikor fenn kellett tartanunk itt egy melegházi ipart véd vámokkal, majd később de­vizakedvezményekkel, a mezőgazdaság ezalatt teljesen tönkrement. Mi iparcikkeket csak mé­regdrága áron tudunk kapni. Ezért, igenis, va­gyok bátor a gazdák nevében kijelenteni, hogy mi az osztrák iparcikkeket igenis, jóknak tart­juk, úgy minőségileg, mint pedig árban kon­veniálóknak és igen szívesen vesszük, ha me­zőgazdasági cikkekért közvetlenül tudunk ülése 1932 november 18-án, pénteken. 427 osztrák iparcikkeket kapni. (Kabók Lajos: Mi lesz a magyar ipari munkásokkal?) Azt hi­szem, bátran jelenthetem ki a magyar mező­gazdasági lakosság nevében párikülönbség nélkül, hogy mi ezeknél a tárgyalásoknál a földmívelésügyi miniszter urat a legmesszebb­menőleg támogatjuk, (Rassay Károly: Az egész kormányt!) mert bízunk abban, hogy ezeknél a tárgyalásoknál a földmívelésügyi mi­niszter úr az egész mezőgazdasági lakosság eminens érdekeit fogja képviselni. Sajnos, a múltban az volt a helyzet, hogy ezeknél a tár­gyalásoknál a mi részünkről az ipari érdekelt­ség kezében volt a primhegedű, az osztrákok részéről pedig a mezőgazdasági érdekeltség ke­zében. (Rassay Károly: Gondolja a képviselő úr, hogy ez segíteni fog ezeken a tárgyaláso­kon?) Éz segíteni fog, mert mi kijelentjük, hogy igenis, szívesen és örömmel fogadjuk az osztrák iparcikkeket, mert azt látjuk, hogy az osztrák ipar mindig meg tudott felelni hivatá­sának, (Zaj a szélsőbaloldalon.) ugyanakkor pedig a kartellárak mellett az ország mezőgaz­dasági lakossága tönkrement. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Br. Vay Miklós: A mezőgazdaság érdekei­nek kellő mértékben való érvényesülése nem­csak a mezőgazdaságnak, de az ipari munkás­ságnak is érdeke, mert hiszen lehetetlen, hogy Magyarországon egy kiló húst 80 fillérért le­hessen megvenni ugyanakkor, amikor az osztrák fogyasztóközönség 5 schillingért veszi meg ugyanazt a húst Ebben a kérdésben tehát igenis, a legmesz­szebbmenőleg támogatjuk a kancellár úrnak ezt az igyekezetét, hogy a mezőgazdasági cik­kekért ipari cikkeket akar itt elhelyezni. (Ka­bók Lajos: Ez majd segít!) A másik kérdés, amellyel kapcsolatban szí­ves figyelmüket igénybe óbaj torn venni, szin­tén a 95 pont egyike. A kormány elhatározta, hogy a dohányjövedéket kereskedelmileg kí­vánja átszervezni. Már több ízben voltam bá­tor itt a Házban és a pártértekezleten felszó­lalni és követelni a kormánytól, hogy érvénye­sítsék a dohánytermelőknek azt a jogát, hogy a dohánytermelési szaktanácsot összehívják. Sajnos, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy e kérdésnek egy évi forszírozása ellenére még mindig nemi sikerült a dohánytermelési szak­tanácsot a kormánnyal összehivatni, és így nem volt módjuk a dohánytermelőknek a do­hánytermelés minőségének irányításába bele­szólni, és nem volt módjukban a dohányter­mesztés kérdésében fennálló nehézségeket ki­küszöbölni. Sok oldalról úgy tüntetik fel ezt a kér­dést, mintha a dohánytermelés talán egy kü­lön kasztnak, a nagybirtokososztálynak volna privát érdeke, és mintha a kormány milliókat áldozna és ajándékozna a dohánytermelőknek. (Rassay Károly: Az elmúlt évben 17 milliót!) En ezt visszautasítom, mert 15.000 dohányter­melő van az országban, és körülbelül 40.000 emberre tehető azok létszáma, akik dohány­termeléssel foglalkoznak. Talán méltóztatik tudni, hogy a dohánytermelés elsősorban feles kertészek révén történik az országban, tehát azok a dohánykontingensek is, amelyek nagy­és középbirtokosoknak jutnak, felerészben a kis dohánykertészek bevételi forrását képezik. Kérem és figyelmeztetem a kormányt arra, hogy ne folyamodjék ahhoz a módszerhez, amelyhez tavaly folyamodott, amikor nem tudta már a Dohány jövedék bevételeit növelni. Akkor ugyanis egyszerűen ahhoz az -eszköz­én*

Next

/
Oldalképek
Tartalom