Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-128

Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1932 november 17-én, csütörtökön. 393 talált a pénzügyminisztérium tisztviselői kara számára, én is csatlakozom. (Helyeslés jobbfelől.) (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Elismerem, hogy ez az adóstatisztika valóban igen gondos és fáradságos munka eredménye, elismerem, hogy az előző statisztikával szemben lényeges bővítéseket is tartalmaz és ig*en jelentékenyen megkönnyíti a magyar adórendszer tanulmányozását. Ha ezt az előttünk fekvő jelentést figyelmesen átolvassuk, önkénytelenül eszünkbe jut, mennyire igazuk van azoknak, akik ezekről a padokról évek óta hangoztatjuk, hogy a magyar adózási még má is a Mária Terézia által megállapított alapelveken nyugszik. Ahogyan Mária Terézia korában, a nagy francia forradalom előtt^ az adó alapelv az volt: kímélni a vagyont, kímélni f a nagyjövedelmeket és az adóterheket rázudítani azokra, akik az adónyomás ellen 'legkevésbfoé tudnak védekezni, azonképpen _ a mi aidózási rendszerünknél ug'yanezt látjuk ma is. A mi adózási rendszerünk iigy van megállapítva, illetőleg az évtizedek során úgy fejlődött ki, mintha soha progresszív adó a világon nem lett volna. Ami progresszivitás a mi adórendszerünkben van, az valóságos gúny a progresszivitás elvére, mert csak kicsúfolása magának a progresszivitásnak. Nálunk is azt latjuk: kímélni a nagy adózókat, kímélni a nagy vagyont, az állam, szükségletei fedezésére szolgáló adókat pedig részben a fogyasztásból, nagy részben azonban azokból az adózókból bevasalni, akik — mondom — legkevésbé tudnak az adónyomás ellen védekezni. Egy pillantás ennek az adóstatisztikának kilencedik oldalára, meggyőzi a Ház minden egyes tagját az én állításom helyességéről. Itt van például a földadó. A földadó 1928-ban még* az összes adónemek bevételének 3-14%-át ~ tette ki, 1929-ben még 3-13% volt, 1930-ban leszállott 2-81 %-ra, 1931-ben pedig már csak 2*79% volt. A földadó tehát lényegesen leszállt. 'Közben, mint méltóztatik " emlékezni, két ízben is, 1930-ban és 1931-ben — de 1932-re is — bevezették a bolettát. A boletta 80 millió pengővel terhelte meg eddig Magyarország lakosságát. A legszegényebb proletár, a legszegényebb munkás, a legkisebb keresettel bíró tisztviselő, a legkisebb keresettel bíró egyén Magyarországon, ha egy kiló kenyeret vesz éhségének csillapítására, 17 fillér adót fizet azért, hoe:y a tisztelt nagybirtok megszabaduljon a földadótól. Azonfelül tehát, hogy ezt az adót csak fiktive állították be a költségvetésibe, mert hiszen végeredményben a földadót a boletta-alapból fedezik, az egész adóalap az évek folyamán lényegesen csökkent, A házadó már emelkedett. Ez par excellence városi adó, ezt a városi lakók tartoznak kiizzadni és annak ellenére, hogy 1928 és 1931 közt a gazdasági viszonyok lényegesen megromlottak, annak ellenére, hogy a gazdásági válság elsősorban a városok lakosságát kezdte ki és lehetetlenné tette, hogy rendszeresen fizessék házbérüket, mégis a lakbérek csökkenése ellenére is, a házadó 5-54%-ról felszökött 6'61%-ra. A földadó csökkent, a házadó emelkedett. Látjuk a jövedellmi adónál, — amely 1928-ban 3-64%-ot tett ki, azután felemelkedett 3-67%-ra, majd 3-80% lett, újabban pedig leszaladt 3-46%-ra — hogy a jövedelmi adó körülbelül arányban maradt, de ezt is csak úgy lehetett elérni, hogy olyan társadalmi rétegeket vontak be a jövedelmi adóba, amelyeket Magyarországon kívül sehol egyetlen államban jövedelmi adó alá nem vonnak. Itt vannak például a nyomdászok, a nyomdai munkások, akik éjjel is dolgoznak és mert éjjel dolgoznak, kétszeresen kell költekezniük. Valamivel többet kerestek a múltban, már beleestek a jövedelmi adóba és súlyos jövedelmi adóval terhelték meg őket. A magántisztviselői kategóriák, amelyek ugyancsak silány keresetteli bírnak, jövedelmi adó alá esnek. Látjuk azután, hogy két új adónem keletkezett az idők folyamán, mégpedig az alkalmazottak külön adója, amely az összes adók 1'84%-át teszi ki, azután a szükségadó, amely az öszszes adók 2-18%-át teszi ki. Látjuk például, hogyan emellikednek az egyházi adók és a felekezeti iskolai adók. Tehát mindent összefoglalva, azt hiszem, eléggé bizonyítottam a Ház előtt, hogy igazam van abban, hogy a mi adórendszerünk elavult, az idők folyamán úgy fejlődött ki, mintha soha progresszív adó nem lett volna. A kimutatás az egyházi adókat is felemlíti és az: előadó úr mintegy érdeméül mondja, hogy közli azokat az adókat, amelyeket egyházi adók címén hajtanak be. (Temesváry Imre előadó: Eddig nem volt!) Mindenesetre elismerésre méltó dolog, hogy végre egyszer ebben a kérdésben tisztán látunk. Nézzük csak végig ezt az adóstaitisztikát, akkor meg fogjuk látni, hogy a római katholikus egyház az, amely talán Európában Magyarországon a leggazdagabb, mert óriási földbirtokai vannak és ezekből a földbirtokokból óriási jövedelmei. Tudjuk hogy a katholikus egyházférfiaknak

w illetőleg a káptalanoknak meglehetősen szépen van részvényállományuk is, egyszóval bőségesen van vagyonuk ahhoz, hogy mindazokat a szükségleteket kielégíthessék, amelyek feléjük irányulnak. Es mégis azt látjuk, hogy a római katholikus egyházi adó. 1931ben 6,391.000 pengőt tett ki. Ha végiglapozzuk a költségvetést, akkor azt látjuk benne, hogy az egyházak támogatására az állam horrendus összegeket ad ki. Az a magyar állam, amely a hadikárosultaknak, hadirokkantaknak, hadiárváknak, hadiözvegyeknek, hadikölcsönt jegyzőknek, azoknak az árváknak,, akiknek takarékba kamaltra betett pénzén hadikölcsönt vásároltak, vagy földbirtokukat tették pénzzé és azon vásároltak hadikölcsönt, — ahogyan tegnap a belügyminisizter is mondotta — semmit, vagy csak olyan minimális összeget tud adni, amellyel még éhségüket sem tudják csillapítani, — az a magyar állam, amelynek a munkások szociális védelmére sohasem volt és ma síines pénzei, amely erre a célra soha egy fillért nem áldozott, sőt még olyan áldozatot sem hozott, amely pénzbe nem is került volna: az a magvar állam a igazdag egyházak támogatásárai rengeteg milliókat ad ki és ezenkívül lehetővé teszi, hogy ezek a gazdag egyházak egyházi adót rójanak ki és ezeket az egyházi adókat azután minden ellenőrzés nélkül költsék el. (Zaj jobbfelől.) Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy helyesen mondja a nóta, (hogy a pap sem élhet levegőből, de méaisi csak van egy kis különbség a között, hogy levegőből éljen valaki és a között, hogy úgy éljenek, mint a katholikus egyházi férfiak. Azt is meg tudom érteni, hogy egy községben, ahol semmi más jövedelme