Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-128

394 Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1932 november 17-én, csütörtökön. nincs a papnak, mint a párkér, ott ezt mindenesetre fizetnie kell annak, aki ja papot igénybe veszi és fizesse isi Itt a fővárosban azonban, ahol a székesfőváros a kegyúr és a székesfőváros valóban .gavallérosan, nobilisán látja el az egyházakat, mási a helyzet. Az egyházak nem panaszkodhatnak arról, hogy >a főváros velük szemben, talán mostohán bánna el és szűkmarkú volna, hiszen a székesfőváros -az utóbbi 12 esztendőben sokkal többet költött egvházi célokra, mint akármelyik nagy város Európában. (Müller Antal: Jól tette! — Kertész Miklós: Nagyon rosszul tette!) Nem tudnak az urak nagy várost mutatni Európában, amely megközelítőleg is annyit költött volna egyházi célokra, mint Budapest székesfőváros. Ennek ellenére lehetővé teszik, hogy egyházközségenként ezen felül még adót szedjenek. Nem is beszélve a Charitas-ról, amely most újabban külön megadóztatja az adóalanyokat, rendes egyházi adót szednek és ezt a rendes egyházi adót a közadók módjára szedik be még a legszegényebb proletártól is. Nem nézik, hogy munkában van-e az illető:, vagy munka nélkül, nem nézik, hogy szegény munkáslány-e az illető, vagy családos ember. (Koródi Katona János: Ez nem igaz! — Krüger Aladár: Ez mesebeszéd!) Ne tessék ilyet mondani, hogy nem igaz! (Koródi Katona János: De nem igaz!) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: A képviselő úr nem lakik Angyalföldön, tehát nem tudja! En ellenben ott lakom Angyalföldön, ott élek a munkások között, én tehát jobban tudom, hogy hogyan hajtják be itt a fővárosiban az adókat! (Koródi Katona János: Azt mondta, hogy a Charitas céljaira külön adót vetnek ki! Ez nem igaz!) Nem múlik el egypár nap, hogy 10—20 ember ne jönne oda a cédulával és ne panaszkodnék, hogy hónapok óta van munka nélkül es mégis könyörtelenül behajítják rajta ÄZ adót. Én ott lakqm

1 közöttük, ön nem tudja ezt, én jobban tudom. (Koródi Katona János: Tessék konkrét adatokat mondani!) Egyszóval behajtanak rajtuk egyházi adó fejében meglehetős tekintélyes összeget és soha senkinek be nem számolnak arról, hogy ezt a pénzt mire költik el. Semmiféle nyilvános elszámolás nines arról, hogy ezt az egyházi adót mire költik el. Amikor a főváros, mint kegyaraság az egyház minden szükségletét bőségesen, — mondhatnám — maeeenási kézzel elégíti ki, akkor — engedelmet kérek — lehetetlenség, hogy ezt a külön egyházi adót is bevasalják a polgárokon és minden felügyelet, helyesebben minden nyilvános számadás nélkül elköltsék. (Krüger Aladár: Az egyházközségi gyűléseken megtörténik a nyilvános elszámolás! — Peyer Károly: Jó volna egyszer az elszámolást, a számadást látni!) Elnök: Csendet kérek! (Peyer Károly: Jó volna látni, hova költik el az egyházak a pénzüket! — Krüger Aladár: Az sem titok! Elszámolják! Tessék eljönni és megnézni! Melyik iránt érdeklődik a képviselő úr? Szívesen megmutatom!) Peyer képviselő urat kérem,, maradjon csendben! (Krüger Aladár: Nem pártkassza ez! — Peyer Károly: Bizony nem! Éppen azért kellene nyilvánosain elszámolni! A pártkasszába csak a Gyosz. fizet be maguknak! Arról számoljanak el! — Krüger Aladár: Ez nem szakszervezeti kassza!) Csendet kérek! Malasits Géza: Pedig nem ártana, ha ebben a kérdésben a szociáldemokratapárttól vennének az egyházak példát. A szoci áldemokrata párt minden esztendőben a pártkongresszuson minden fillérről becsülettel elszámol. (Krüger Aladár: Az egyházközségek is!) A szociáldemokratapártnak van egy ellenőrző bizottsága,, amely független a pártvezetőségtől és a legszigorúbb ellenőrzés alatt tartja a pártvezetőség pénzügyi gazdálkodását. Amit én kifogásolok, hogy azonfelül, hogy Budapest székesfőváros gavallérosan fedezi az egyházak minden költségét, az egyházak még egyházi adót is hajtanak be (Ügy van! Ügy van! a saélsőbaloldalon.) és ezt minden ellenőrzés és minden elszámolás nélkül költik el. (Peyer Károly: A háború előtt nem kellett egyházi adó!) Ez az ,amit nem lehet megcsinálni (Krüger Aladár: Ez az, ami nem felel meg a valóságnak!) Ne tessék ilyet mondani. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: Hol van ilyen elszámolás? Semmi ilyen elszámolás nem volt!) Malasits Géza: Előttem az nem elszámolás, ha a sekrestyében összeül három úr és két hölgy és azoknak egypár számot elmondanak. (Kőródi Katona János: Nyomtatott elszámolások vannak! — Müller Antal: Minden egyházközség elszámol! — Peyer Károly: Hol? — Müller Antal: Az egyházközségi vezetőségnek számol el! — Peyer Károly: Soha nem láttam még! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: A háború előtt kijöttek az egyházak egyházi adó nélkül is, most pedig egyházi adó is kell! Erről van szó! A püspök urak is belenyúlhatnának a lajbizsebükbe! — Koródi Katona János: Belenyúlnak, jobban mint a kapitalisták!) Peyer képviselő úr maradjon csendben. Malasits Géza: T. Képviselőház! Itt nem fillérekről van csak szó. A nyolc nagy felekezet egy évben 15,043.000 pengő adót hajt be a hívőkön. Ezenfelül az állam meglehetős nagy támogatásban részesíti az egyházakat, nem is beszélvén arról, hogy különösen a római katolikus egyháznak még óriási földbirtokai is vannak. Ha ezeken a birtokokon okszerűbben, takarékosabban gazdálkodnának és ha ott nem rokoni és egyéb összeköttetésekkel biró emberek helyezkednének el, akkor ezeknek a birtokoknak jövedelméből igen szép eredményt lehetne elérni. Ha ezeket a birtokokat szekularizálnák és a földmívelésügyi minisztérium ezeken falvakat létesítene, — hiszen a falvak telepítését tervbe vették — akkor ezek a falvak benépesedve a magyar államnak adóban lényegesen többet juttatnának, mint azok a holtkézi birtokok, amelyek arra szolgálnak, hogy 5—6 meddő ember megéljen belőlük, de egyébként a köznek semmi haszna sínes belőlük. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni beszédét. Malasits Géza: Kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni a meghoszszabbítást! (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Malasits Géza: A költségvetési vita alkalmával már kértem a volt pénzügyminiszter urat arra, hogy közölje végre a nyilvánossággal azoknak a jeles hazafiaknak nevét, akik 5000, vagy ennél több pengővel adóhátralékban vannak. Akkor az erre irányuló határozati