Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

Az országgyűlés képviselőházának 127, Szerény nézetem szerint tehát itt két irányú intézkedésre van szükség. Elsősorban mindazokra az adófizetésre kötelezett magyar állampolgárokra vonatkozólag, akikről már a zálogolásnál is kitűnt, hogy nem a fizetési jóakarat, nem a jószándék hiányzik náluk, hanem a fizetési képesség, a további zaklatások megszüntettessenek és a jövő aratás utánig számukra, az államkincstár érdekeinek megóvása mellett, fizetési haladék biztosíttassék. A másik intézkedés pedig az kell hogy legyen, hogy olyan helyeken, ahol az árveréseket mégis megtartják, gondoskodjék az államkincstár arról, hogy a piacra kerülő áruk megfelelő áron találjanak felvevőre. (Helyeslés jobbfelől.) Itt vannak az állami intézmények és intézetek — a katonaság, a kórházak, ^ az állami vasgyár — ezeket kellene sorompóba állítani, hogy az árverésre kerülő jószágoknál a megfelelő árnívót biztosítani tudjuk. T. Képviselőház! Miután az elnök úr napirendi javaslatát helyesnek tartom, azt tisztelettel elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Senki sincs felírva. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e napirendi javaslatomat, szemben Kabók Lajos képviselő úr napirendi javaslatával, elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház az elnöki napirendi javaslatot fogadta el. Áttérünk az interpellációkra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Szeder Ferenc képviselő úr interpellációjának szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz, a mezőgazdasági lakosság nyomoráról. Miután a belügyminiszter egy nyilatkozatában kijelentette, hogy »a mezőgazdasági lakosság körében általános és nagyobb mérvű inségakció lefolytatására nincs szükség», jogosan kell tartani attól, hogy a kormány közömbösséggel viseltetik a mezőgazdasági lakosság helyzete iránt, dacára annak, hogy az idén a mezőgazdasági lakosság nyomora növekedett a rossz termés, a hihetetlen alacsony kereset és az előző évinél még nagyobb méretű munkanélküliség miatt. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a kormány tervszerűen kiépített, megfelelő anyagi eszközökkel rendelkező közmunkákkal és sürgős nyomorenyhítő akciókkal a mezőgazdasági lakosság puszta létfönntartását lehetővé tegye. Mindezek alapján hajlandó-e a kormány a képviselőházat azonnal tájékoztatni: Milyen 'méretű a mezőgazdasági lakosság nyomora? Mennyi a keresetnélküli, ellátásra szorulók száma családtagjaikkal együtt? Milyen intézkedéseket tett eddig és milyen intézkedéseket kíván tenni a kormány a mezőgazdasági lakosság nyomorának enyhítése érdekében? Budapest, 1932. október 29. Szeder Ferenc s. k., országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc: T. Ház! Amikor a belügyminiszter úr a városi lakosság nyomorának megsegítése érdekéhen kiadott rendeletét magyarázta a közvélemény előtt, többek közt azt a kijelentést tette, hogy »a magyar mezőgazdasági lakosság körében általános és nagyobb ülése 1932 november i6-án, szerdán. 339 mérvű ínségakció lefolytatása nem 'mutatkozik szükségesnek; erre az állami költségvetés nem ás nyújt fedezetet.« Továbbá (olvassa): »A kormány mégis gondoskodni fog arról, hogy >a rossz termés, vagy elemi csapások folytán ínségben szenvedő

1 egyes vidékek lakosságán segítsen. Ezenkívül az egész ország területén szándékozik bizonyos közmunkákat folyamatba tenni, amelyek az önhibájukon kívül téli ellátás nélkül maradt lakosság foglalkoztatását vannak hivatva megvalósítani.« Ez a két miniszteri kijelentés késztet engem ennek az interpellációnak elmondására és arra, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket az interpelláció magában foglal, az összkormányhoz intézzem. A valóság ugyanis egészen másképpen fest, •mint ahogy ezt a belügyminiszteri nyilatkozat magáhan foglalja. Sajnos, nincs semmi néven nevezendő statisztikai adat arra, hogy ezt az állításunkat igazolni tudjuk; csak a falvakban szerzett személyes tapasztalatok adnak jogot nekünk arra, hogy ennek a belügyminiszteri nyilatkozatnak helyességét kétségbe vonjuk. De azt hiszem, hogy a közigazgatás vezetőitől a belügyminisztériumhoz befutott jelentések, amelyek ugyancsak közvetlen tapasztalatokon alapulnak, ' sem jogosíthatták fel a belügyminiszter urat arra, hogy a falvak nyomorával szem ben erre az álláspontra helyezkedjék. Mert ha az országot járjuk és közvetlen érintkezésben vagyunk a falu népével, akkor látjuk különösen az ellenkezőjét igazolva annak az állításnak, amely a belügyminiszter úr nyilatkozatában foglaltatik. Akármerre megyünk, a legkétségbeejtőbb nyomorral találkozunk; akármerre megyünk, a falu népének lerongyosodásával találkozunk. Még most is a sárban és hidegben mezítlábas emberek tömegét látjuk az Alföldön, akik nem tudnak maguknak lábbelit venni, és ha közvetlen szemlélődés alapján akarunk meggyőződni arról a kétségbeejtő helyzetről, amelyben vannak, látjuk az üres kamarát, a lét teljes bizonytalanságát és az ebből fakadó legkétségbeejtőbb helyzetet. Ismétlem, ha az ember a falvakat járja és ha személyes tapasztalatok alapján nézi a falvak nyomorúságát, azt látja, hogy a tények pontosan az ellenkezőjét állapítják meg annak, amit a belügyminiszter úr említett nyilatkozatában mondott. De ha kint a perifériákon a közigazgatás vezetőtisztviselőivel érintkeztünk, azoktól is csak ezt az igazságot halljuk. En a nyár folyamán, aratás idején, megfordultam nem egykét helyen. Az aratás alkalmával mondotta nekem egy nagyon népes község vezető főjegyzője, hogy ott az aratás idején is több, mint 400 család van munka nélkül, a legkétségbeejtőbb nyomorban, ez azonban nem jelenti azt, hogy akik munkában vannak, azok el vannak látva télire kenyérrel, mert a rossz termés s az elemi csapások miatt olyan keveset keresnek, hogy amikorra bekövetkezik az ősz, jóformán már felélték azt a keveset is. De azoknak is, akik munkában voltak, ismétlem, olyan keresetük volt, amely lehetetlenné tette a télire való takarékoskodást, amely tehát a nyomort állandósította nekik őszre, télire és az egész éven^ keresztül. Ilyen körülmények között csak csodálkozni lehet a belügyminiszter kijelentésén és azon a körülményen, hogy a nyomorenyhítő akcióhói kiragadják a mezőgazdasági népességet és így előfordul az, hogy pl. Békés megyében csak két város, Békéscsaba és BékésGyula munkásai részesülnek valamiféle ínségakcioban, míg azok a népes községek, amelyek