Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1932 november 16-án, szerdán. 333 (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szocialista munkásmozgalomtól az ilyesmi távol áll. A szocialista munkásmozgalom gróf Károlyi Imre könyvében sem kap egyebet, mint a neki joggal kijáró elismerést, mint egy olyan világmozgalom, amelyik előbbre akarja vinni mindazoknak a problémáknak a megoldását, amelyeknek elhanyagolása miatt egy magyar gróf és egy magyar kapitalista a kapitalista világrend válságáról ír itt Magyarországon. Benne van az elismerésnek egy bizonyos megnyilatkoztatása, hogy úgylátszik, — amit mi liberálisok, demokraták, radikálisok nem tudtunk elérni — íme most egy magyar gróf szavára felfigyelnek, mert nálunk az igazságot is csak akkor kezdik elhinni vagy felismerni, há ezeket a grófok hirdetik. Benne van végül a jóvátételnek és az igazságtevésnek bizonyos igen tiszteletreméltó szándéka azokkal a polgáremberekkel szemben, akikről^ nem esik szó. A cikkíró szerint nem esik szó azért, mert szervezett erő és tábor áll mögöttük és itt nekünk kell ezzel a jogtalanul, helytelenül és történelmi szempontból nézve is idejétmúltan inkriminált cikkel kapcsolatosan ezt az igazságtevést erről a helyről is elvégezni. Igazságtalanság az, ha itt most bűntett és bűntevő feldícsérése címén akarnak perbefogni valakit azért, mert barátságosan írt arról a Jászi Oszkárról, akinek talán az lehet a bűne, hogy felfedezte Magyarországon a szociológia tudományát, hogy rájött arra, hogy van ebben az országban nemzetiségi kérdés és hogy Gömbös Gyula miniszterelnök úrnál korábban rájött arra, hogy vannak centripetális és centrifugális erők ebben az országban és hogyha a nemzetiségi törekvésekben rejlő centrifugális erőkből a középpont felé ható centripetális erőt akarnak csinálni, akkor ezekkel a nemzetiségekkel meg kell egyezni, meg kell állapodni. Éppen Jászi Oszkár működésével kapcsolatosan kell elmondani, hogy a politikai böleseség ott kezdődik, amikor a feltörekvő új históriai erőkkel kellő időben kötünk kompromisszumot. Ez az, amit a magyar uralkodó osztály a magyar história során elmulasztott. Lehet-e vájjon ezek után Jásziék bűnéül odaállítani azt, hogy 1918 és 1919 elején már nem lehetett megegyezni a túltengő nacionalizmusba eső utódállamok vezetőivel? Aradon már nem lehetett, de Budapesten 1914 előtt, sőt még 1914—1918 között is lehetett volna! Ha valaki bűnös ebben a tekintetben, ha valamely társadalmi tényezőt vagy politikai erőt felelősség terhel ezért, akkor ez semmiesetre sem azokat a személyeket terheli, akiket perbe akarnak fogni, akik távol kénytelenek élni, hanem sokkal inkább azt a kört, amelyhez a vádemelők is tartoznak. (Buchinger Manó: Ezek történelmi tények!) Vagy beszéljünk Hock Jánosról, erről a tisztalelkű és hazafias papról, akinek tógájához, másokkal ellentétben — lásd a 345. sz. mentelmi bizottsági megkeresést, — a szennynek egy makulája, egy árnyalata, egy szemernye sem tapad? Vagy beszéljünk Ignotusról, aki generációkat nevelt a magyar irodalomban és akiről Xésőbb egy objektív történelemírás el fogja talán ismerni, hogy a legjobb igyekezettel és nem lebecsülendő tudással igyekezett nagy mesterének, Gyulay Pálnak nyomdokaiba lépni? Vagy beszéljünk Hatvány Lajosról, aki nemcsak tehetséget, de rengeteg KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XI, pénzt is áldozott annak az új magyar irodalomnak fellendítésére és felvirágoztatására, amely iránt mindenkor olyan nagyon kevés megértés volt a magyar politika berkeiben? T. Képviselőház! Az igazságtevés és a jóvátétel szándékából íródott ez a cikk és amikor itt felsorol egy csomó embert, r név szerint Vámbéry Rusztemet, Szász Zoltánt, Rup~ pert Rezsőt, Juhász-Nagy Sándort, Nagy Vincét Braun Róbertet és másokat, akik ma távol lenni kényszerülvén ettől az országtól, nem tudják kitűnő képességeiket az ország javára gyümölcsöztetni, amikor ezt sajnálattal állapítja meg, akkor mi az egész más világnézet plattformján álló szociáldemokrácia, amely azonban mindenkor tudott és akart históriai kérdésekben elfogulatlanul és objektíven ítélni, a cikknek ezeket a kitételeit csak helyesléssel, elismeréssel tehetjük magunkévá. Kár a sok elmulasztott és elszalasztott alkalomért, kár volt a magyar polgári haladás és progresszió lebunkózásáért a háború előtt, mert ha ez nem így történik, talán az egész magyar sors máskép alakult volna. Kérem a kiadatás mellőzését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem, hogy a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni méltóztassék. A közlemény kétségtelenül a bűncselekményeket elkövetett és külföldre szökött, valamint részben külföldön élő és ott nemzetgyalázást elkövetett egyéneket dicséri fel, ennek következtében tartalma a bűncselekmény és a bűntevő feldícsérésére alkalmas. Zaklatás esete nem forog fenn, a mentelmi jog tehát felfüggesztendő. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megörténik. — Kabók Lajos: Ellenpróbát kérünk, alig vannak egynéhányan!) A képviselő úr kérheti a Ház határozatképességének megállapítását. Elrendelem a képviselő urak megszámlálását. Méltóztassanak felállani azok a képviselő urak, akik elfogadják a mentelmi bizottság javaslatát, (Kabók Lajos: Hadd jöjjenek be!) hogy tudniillik ez ügyben Weltner képviselő úr mentelmi joga felfüggesztessék. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megszámlálni a szavazókat. Brandt Vilmos jegyző: (megszámlálja a szavazókat): 20! Elnök: Most elrendelem az ellenpróbát. Méltóztassanak felállani azok, akik nem fogadják el a mentelmi bizottság javaslatát. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék megszámlálni a szavazókat. Brandt Vilmos jegyző (megszámlálja a szavazókat): 6! Elnök: Hivatalból megállapítom, hogy a Ház nem határozatképes és az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. 48