Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-127
334 Az országgyűlés képviselőházának 127. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen, vagy nem! (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadta, és így Weltner Jakab képviselő úr mentelmi jogát ez ügyben felfüggesztette. (Buehinger Manó: Azt hittük, hogy a szünet alatt megemberelik magukat!) Következik a mentelmi bizottság 298. számú jelentése. Kérem annak ismertetését. Kelemen Kornél előadó: T. Képviselőház! A budapesti királyi főügyészség Weltner Jakab országgyűlési képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztését kéri, mert a budapesti kir. büntetőtörvényszék megkeresése szerint nevezett képviselő ellen eljárás indult az 1921 : III. te. 7. §-ának 1. bekezdése alá eső, a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség, valamint a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző és az 1912 : LXIII. te. 19. §-a szerint minősülő, hitfelekezet elleni izgatás bűntette miatt azért, mert a «Népszava» cimű politikai napilap 1931. évi október hó 13-i számában «A lélek tápláléka és a test éhsége» felírás alatt megjelent cikk azt fejtegeti, hogy Magyarországon az állampolgárokkal szemben nem egyformán járnak el, hogy a katolikus egyház a reakció fellegvára, amely az erejét a szolgaság és szegénység megmaradására használja s a tömegeket a szolgaság éjszakájában akarja tartani, ellenben a szociális igazságosság útján komoly lépést nem tesz. A cikk szerzőjét kinyomozni nem sikerült, a felelős szerkesztő azt nem nevezte meg, ezért a sajtótörvény 35. §-a értelmében Weltner Jakab országgyűlési képviselő vonandó felelősségre, A mentelmi bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vád tárgyává tett bűncselekmények között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, ezért javasolja a t. Háznak, hogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. T. Ház! Az ügyészség ebben az esetben sem közölte az inkriminált részeket, ezért legyen szabad röviden ismertetnem magát a cikket, amelynek címe: «A lélek tápláléka és a test éhsége». (Olvassa): «A politizáló egyház azonban okosabb, hogysem, kiaknázatlanul hagyja a kínálkozó lehetőségeket. Amikor mindenkinek hallgatnia kötelessége, akkor ő beszél és egyedül csak ő beszélhet. Miatta lehet statárium, nem zavarja. A kettősarculatú jog helyeslően bólint feléje. Haragos és szigorú arculatát csak a szocializmus seregei felé mutatja, és a szuronyok is, amelyekből ez a jog kinőtt, csak a proletárok hangja és cselekvése ellen kovácsoltattak. így azután könnyű beszélni, könnyű úgy beszélni, hogy senki sem felelhet rája, hogy az igenre senki sem mondhat nemet, mert a többieknek hallgatniok parancsoltatott ... Ahol csak egyetlen szószékről beszélhetnek, ott az igazság napja megfeketedik. Ahol csak egyetlen erő vonulhat fel, azon az útvonalon kezdődik a lejtő és a lecsuszamlás... A katolikus nagygyűlés éppen olyan politikai testület, mint bármely pártnak kongresszusa. A harcos klerikalizmus demonstrációja az esztendőnként megismétlődő katolikus nagygyűlés és tüntető felvonulás, stb.» ülése 1932 november 16-án, szerdán. Majd azt mondja a cikk (Olvassa): «De a szavak elrepülnek és a magyar katholikus egyház megmarad annak, ami volt, a reakció egyik legerősebb fellegvárának. De a magyar , katholikus egyház, amelynek valóságos ereje a latifundimokban van és hatalma abban a reakcióban, amely kétségbeesett erőfeszítéssel akarja megtartani a tömegeket a szolgaság éjszakájában, az új irányelveknek csak halovány és igazi csengés nélkül való szavait hullatja az éhező embermilliók tömegébe, de különben egyetlen komoly lépést sem tesz a szociális igazságosság útján... Ilyen körülmények között valóban nincs szüksége a katholikus egyháznak arra, hogy az ige testté válását elősegítse. Nem kell harcolnia a tömegek lelkéért. Nem kell versenyeznie más, igazabb igazságokkal, mert más igazságoknak tilos a megnyilatkozás ... Nem akarják kiengedni a kezükből a megfoghatót s amíg a tömegnek még mindig a megdicsőülés gyönyörűségét hirdetik, addig ők maguk szilárdan ragaszkodnak ahhoz a jogrendszerhez, amely kétfelé választja az emberiséget, olyanokra, akiknek van és olyanokra, akiknek semmijük sincsen.» Az inkriminált cikknek általam felolvasott részei megállapítják annak a bűncselekménynek tényálladékát, amelyre az ügyészség hivatkozik s ezért tisztelettel kérem, hogy méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A mentelmi bizottság jelentését nem fogadhatom el s elhibázottnak tartom, hogy ilyen kérdést bíróság elé kíván vinni a mentelmi bizottság. Ez a cikk kétségkívül a felekezeti kérdés kiküszöbölését szolgálja a politikai életből. Teljesen lehetetlen dolog, hogy összetévesszék az egyházat az állammal. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha egy cikkben az áll, hogy az egyház ereje a latifundiumokban van, vagyis a holtkézi vagyonban, ennek a ténynek a megállapítását nem szabad izgató természetű vagy az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló törekvésnek tekinteni. Ellenkezőleg, arra kellene törekedniök azoknak, akiknek a hatalom a kezükben van, hogy minden olyan kérdést, amely a súrlódási felületeket kiélesíti a felekezeti kérdések kapcsán, elimináljanak. Hogyan néz ki a mai evolúciós korszakban egy állam üldöző hatalma, amely a felekezeti kérdésen keresztül akarja az állami rendet védelmébe venni? Nincs erre semmi szükség. Az a bírálat, amely ebben a cikkben foglaltatik, nem több, mint amennyit megengedett keretek között egy szabad államban elmondani szabad. A sajtónak gúzsbakötése az, hogy egy felelős szerkesztőt a bíróság elé állítsanak azért, mert az ő világnézlete az, hogy az állami rend a szabad egyház, a szabad államban legyen, (Ügy van! a széh'őbaloldalon.) nem pedig olyan rendszer, amely mellett bizonyos felekezeti kérdések állami védelemben részesülnek, de azok, akik a felekezettől mentesíteni kívánják a társadalmat, ilyen üldözésnek vannak kitéve. Olyan országokban, ahol a jogrendszer ismeri az esküdtbíráskodást, ahol tehát a társadalmi rend védelmét maga a társadalom gyakorolja, ott még megengedem, hogy odamehet az ügyészség és a társadalmi rend védelme címén megkérdezheti a társadalmat- .Do