Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-127

334 Az országgyűlés képviselőházának 127. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a men­telmi bizottság javaslatát elfogadni, igen, vagy nem! (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóz­tassanak felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a mentelmi bizottság javaslatát el­fogadta, és így Weltner Jakab képviselő úr mentelmi jogát ez ügyben felfüggesztette. (Bu­ehinger Manó: Azt hittük, hogy a szünet alatt megemberelik magukat!) Következik a mentelmi bizottság 298. számú jelentése. Kérem annak ismertetését. Kelemen Kornél előadó: T. Képviselőház! A budapesti királyi főügyészség Weltner Ja­kab országgyűlési képviselő úr mentelmi jo­gának felfüggesztését kéri, mert a budapesti kir. büntetőtörvényszék megkeresése szerint nevezett képviselő ellen eljárás indult az 1921 : III. te. 7. §-ának 1. bekezdése alá eső, a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség, valamint a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző és az 1912 : LXIII. te. 19. §-a szerint minősülő, hitfelekezet elleni izgatás bűntette miatt azért, mert a «Népszava» cimű politikai napilap 1931. évi október hó 13-i számában «A lélek tápláléka és a test éhsége» felírás alatt megjelent cikk azt fejtegeti, hogy Magyarországon az állampolgárokkal szemben nem egyformán járnak el, hogy a katolikus egyház a reakció fellegvára, amely az erejét a szolgaság és szegénység megmaradására használja s a tömegeket a szolgaság éjszaká­jában akarja tartani, ellenben a szociális igaz­ságosság útján komoly lépést nem tesz. A cikk szerzőjét kinyomozni nem sikerült, a felelős szerkesztő azt nem nevezte meg, ezért a sajtótörvény 35. §-a értelmében Welt­ner Jakab országgyűlési képviselő vonandó fe­lelősségre, A mentelmi bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vád tárgyává tett bűncselekmények között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, ezért javasolja a t. Háznak, hogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. T. Ház! Az ügyészség ebben az esetben sem közölte az inkriminált részeket, ezért legyen szabad röviden ismertetnem magát a cikket, amelynek címe: «A lélek tápláléka és a test éhsége». (Olvassa): «A politizáló egyház azon­ban okosabb, hogysem, kiaknázatlanul hagyja a kínálkozó lehetőségeket. Amikor mindenki­nek hallgatnia kötelessége, akkor ő beszél és egyedül csak ő beszélhet. Miatta lehet statá­rium, nem zavarja. A kettősarculatú jog he­lyeslően bólint feléje. Haragos és szigorú ar­culatát csak a szocializmus seregei felé mu­tatja, és a szuronyok is, amelyekből ez a jog kinőtt, csak a proletárok hangja és cselekvése ellen kovácsoltattak. így azután könnyű be­szélni, könnyű úgy beszélni, hogy senki sem felelhet rája, hogy az igenre senki sem mond­hat nemet, mert a többieknek hallgatniok pa­rancsoltatott ... Ahol csak egyetlen szószékről beszélhetnek, ott az igazság napja megfekete­dik. Ahol csak egyetlen erő vonulhat fel, azon az útvonalon kezdődik a lejtő és a lecsuszam­lás... A katolikus nagygyűlés éppen olyan politikai testület, mint bármely pártnak kon­gresszusa. A harcos klerikalizmus demonstrá­ciója az esztendőnként megismétlődő katolikus nagygyűlés és tüntető felvonulás, stb.» ülése 1932 november 16-án, szerdán. Majd azt mondja a cikk (Olvassa): «De a szavak elrepülnek és a magyar katholikus egyház megmarad annak, ami volt, a reakció egyik legerősebb fellegvárának. De a magyar , katholikus egyház, amelynek valóságos ereje a latifundimokban van és hatalma abban a reakcióban, amely kétségbeesett erőfeszítéssel akarja megtartani a tömegeket a szolgaság éjszakájában, az új irányelveknek csak halo­vány és igazi csengés nélkül való szavait hul­latja az éhező embermilliók tömegébe, de különben egyetlen komoly lépést sem tesz a szociális igazságosság útján... Ilyen körül­mények között valóban nincs szüksége a katholikus egyháznak arra, hogy az ige testté válását elősegítse. Nem kell harcolnia a töme­gek lelkéért. Nem kell versenyeznie más, iga­zabb igazságokkal, mert más igazságoknak tilos a megnyilatkozás ... Nem akarják kien­gedni a kezükből a megfoghatót s amíg a tö­megnek még mindig a megdicsőülés gyönyö­rűségét hirdetik, addig ők maguk szilárdan ragaszkodnak ahhoz a jogrendszerhez, amely kétfelé választja az emberiséget, olyanokra, akiknek van és olyanokra, akiknek semmijük sincsen.» Az inkriminált cikknek általam felolvasott részei megállapítják annak a bűncselekmény­nek tényálladékát, amelyre az ügyészség hi­vatkozik s ezért tisztelettel kérem, hogy mél­tóztassék a mentelmi bizottság javaslatát el­fogadni. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A mentelmi bizottság jelentését nem fogadhatom el s el­hibázottnak tartom, hogy ilyen kérdést bíró­ság elé kíván vinni a mentelmi bizottság. Ez a cikk kétségkívül a felekezeti kérdés kiküszö­bölését szolgálja a politikai életből. Teljesen lehetetlen dolog, hogy összetévesszék az egy­házat az állammal. (Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) Ha egy cikkben az áll, hogy az egyház ereje a latifundiumokban van, vagyis a holtkézi vagyonban, ennek a ténynek a megállapítá­sát nem szabad izgató természetű vagy az állami és társadalmi rend felforgatására irá­nyuló törekvésnek tekinteni. Ellenkezőleg, arra kellene törekedniök azoknak, akiknek a hata­lom a kezükben van, hogy minden olyan kér­dést, amely a súrlódási felületeket kiélesíti a felekezeti kérdések kapcsán, elimináljanak. Hogyan néz ki a mai evolúciós korszakban egy állam üldöző hatalma, amely a felekezeti kérdésen keresztül akarja az állami rendet védelmébe venni? Nincs erre semmi szükség. Az a bírálat, amely ebben a cikkben foglal­tatik, nem több, mint amennyit megengedett keretek között egy szabad államban elmon­dani szabad. A sajtónak gúzsbakötése az, hogy egy felelős szerkesztőt a bíróság elé állítsa­nak azért, mert az ő világnézlete az, hogy az állami rend a szabad egyház, a szabad állam­ban legyen, (Ügy van! a széh'őbaloldalon.) nem pedig olyan rendszer, amely mellett bizo­nyos felekezeti kérdések állami védelemben részesülnek, de azok, akik a felekezettől men­tesíteni kívánják a társadalmat, ilyen üldö­zésnek vannak kitéve. Olyan országokban, ahol a jogrendszer is­meri az esküdtbíráskodást, ahol tehát a tár­sadalmi rend védelmét maga a társadalom gyakorolja, ott még megengedem, hogy oda­mehet az ügyészség és a társadalmi rend vé­delme címén megkérdezheti a társadalmat- .Do

Next

/
Oldalképek
Tartalom