Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-126

•Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1932 november 11-én, pénteken. 317 heti meg a kenyerét, mintha könyöradomáíiyt kan, tehát inkább munkát kell adni. de hamunkat adni nem tudok, kenyeret akkor is kell adnom, mert kötelessége az államnak gondoskodni minden egyes polgáráról. T. Képviselőház! A kartellekre kitért a t. i képviselő úr, a memorandum is foglalkozik a * kartellek megrendszabályozásával. Hoztunk annak idején egy törvényt. (Dinnyés Lajos: Nem hajtották végre!) Az egész országot „fellovaltuk, itt a kartelitörvény. (Dinnyes Lajos: Választás előtt!) Választás előtt is, utána is. Mondottuk, hozzuk a törvényt, letörjük a kartelleket. Meghoztuk .a törvényt. Igaz, hogy amikor én az. eredeti kartelltörvény-javaslat után megláttam a,Ház elé terjesztett, majd ,a bizottságban, végül a Házban letárgyalt javaslatot, nem ismertem rá. Az újszülöttet anynyit fürösztötték, hogy az édesapja sem.. ismerté volna meg a gyereket. (Derültség.)! Csak azt akarom ezzel jelezni, hogyha nem is lehet kartellellenes törvénynek mondani, >— nagyon mérsékeltük az intézkedéseit —• sajnos,'a múlt kormány még ezt sem hajtotta végre. Ügy látszik, nem volt meg a bátorsága, hogy bele mert volna nyúlni abba a gazdasági dzsungelbe, amelybe pedig erőteljes kézzel , be kell nyúlni, azt le kell törni, mert hiába, addig nem beszélhetünk a munkásság sorsának inv tézéséről, ha ebben a vele összefüggő kérdésben rendet nem teremtünk. Hiszen a koporsószögtől a pelenkáig, ahova nézek, mindenütt benne van a kartell keze. Ha megszületik valaki, ha eltemetik, kartellel van dolga. Amikor az emberiség így ki van nekik szolgáltatva, jó lesz a körmükre nézni. Láttam, hogy a miniszterelnök úr kissé radikálisabban nyúlt hozzá e kérdéshez, egyik-másik kartell meg is érezte az új időknek, mondjuk az új stílusnak szelét és remélem, hogy ez a kis bemutatkozó szél majd orkán lesz, amely letör és elsöpör minden kartellkinövést. T. Képviselőház! A memorandum foglalkozik politikai kérdésekkel is, többek között megemlíti a titkos választójog hiányát, mint munkássérelmet, megemlíti, hogy ezen a téren is egy lépést tett a kormány előre, ámde ezt kezdetleges lépésnek tartom. Ha valaki,, úgy én, a szabad szervezkedés barátja vagyok, azonban szigorú törvényt hoznék azokra, akik azzal visszaélnek, akik a nemzet kárára vannak, akik olyan eszméket hirdetnek, amelyek az államot létében támadják meg. Ennek elbírálását azonban a független bíróságra bíznám, nem a közigazgatási hatóságra, amely el sem tudja bírálni, hogy mi a súlyosabb eset, mi az enyhébb eset, hanem politikai állásfoglalása szerint döntheti el az. egyes kérdésekét. A lényeg- alapjában az, hogy a szabad szervezkedés álláspontján vagyok, mert'igenis, sokkal több haszna és sokkal kevesebb kára lesz az . országnak akkor, ha . szabadon megnyilvánulnak a vélemények, mintha földalatti szervezkedés formájában aláaknázzák az egész országot. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) 1918-ban nagyon sokan nem tudták, hogy a puskapor szét volt szórva és csak egy gyufát kellett meggyújtani, hogy kirobbanjon a forradalom. Sokkal helyesebb, ha a hatóságáltál ellenőrzött népgyűléseken nyilvánulnak' meg a vélemények, ahol a hatósági közetrek megfoghatják az illetőt, a szót megvonhatják tőle. Igenis, hatósági ellenőrzés mellett nyilvánosan i legyen. szabad kifejezést adni a. pana-< állapotot, hogy a mezőgazdasági munkás mostohagyermeke az államnak, mostohagyermeke a mindenkori kormányoknak. Most nem beszélek a konvenciósokról,.— ezeknek sem mindenütt rózsás a helyzete, mert. sok tekintetben ki vannak szolgáltatva bizonyos 'helyeken az uradalmak kénye-kedvének, de a legtöbb helyen tisztességesen bánnak velük és megvan nekik a tisztességes ellátásuk, azonban a mezőgazdasági munkás, még ha munkában van is, ha egy időszakban dolgozik is, nem tudja magának a télirevalót megszerezni; de még ha tudná is, egy betegség teljesen tönkreteszi. T. Képviselőház! Egy alkalommal itt a Házban volt szerencsém elmondani a következő esetet: Bajaváros közelében egy faluban egymás mellett lakott két munkás; mind a kettő mezőgazdasági munkás volt. Az egyik megunta a szőlokapálást, odadobta a kapát, bement a városba és az egyik városi gyárban fűtőnek alkalmazták. Történetesen nagy influenzajárvány volt, abban a községben nagyon sokan megbetegedtek és megbetegedett ez a két becsületes magyar munkás testvérein is. Az egyiket, aki benn volt a gyárban, természetesen részesült'abban a segítségben, amelyet az ipari munkások megkapnak: megkapta az orvost, az ingyenpatikát és a táppénzt. A másik otthon feküdt, nyomorgott és a felesége levest sem tudott főzni neki- ebédre, holott csak az történt, hogy az egyik megmaradt a hazai rög mellett, a másik pedig bement a gyárba szenet lapátolni. T. Képviselőház! Lehetetlen állapot ez, különösen lehetetlen akkor, amikor egy agrártöbbség, egy nagy kisgazgapárt mindennel törődött, de nem törődött elsősorban azokkal, akiknek mandátumát köszönhette, akik az agrártöbbséget ebbe a Házba beküldték. Lehetetlen állapot az, hogy egy becsületes mezőgazdasági munkás, ha a kasza, vagy a kapa kiesik öregség vagy rokkantság következtében a kezéből, koldulni legyen kénytelen. Mert a mai helvzet az, hogy vagy a rokkantak vagy a jóbarátok vagy a község tartja el az Ilyen rokkantat, vagy pedig elmegy énekes-koldusnak, hogy magát fenn tudja tartani. Ez a legsúlyosabb munkássérelem, hogy mindazok, akik nekünk a mindennapi kenyeret megszerzik, magukra vannak hagyatva, el vannak hagyva, ki vannak a sors szeszélyének téve és örülhetnek, ha el nem pusztulnak. Itt van a télviz ideje. A tanyai iskolákról beszélek elsősorban, de néha a községi iskola is távol van a szegény emberek lakóhelyétől. A gyermekek nem tudnak iskolába járni, nincs lábbelijök, nincs cipőjük. Tessék meggyőződve lenni, ezrek és ezrek lesznek kényszerítve az iskolakerülésre, mert nem tudnak elmenni, nincs lábbelijök, hogy elmehessenek, nincs téli kabátjuk, ott fognak fagyni;. Ezekről kell nekünk gondoskodnunk. Őszintén megmondom, a munkanélkülisegély dolgában csak bizonyos tekintetben értek egyet az igen t. miniszterelnök úrral. Aki a világrajött, akinek a jó Isten életet adott, annak joga van az élethez, tehát joga van a darab kenyérhez s így nekem, mint államnak, gondoskodnom kell, hogy ez a munkás megkapja a maga mindennapi kenyerét. Ha ezt a munka útján nem tudjuk neki megadni, kénytelen • vagyok kenyeret munka nélkül adni, mert élnie mindenkinek kell,, ebben az országban senki éhen nem hálhat. Tehát, t. Képviselőház, gondoskodnunk kell sürgősen munkáról; ez a helyesebb, tisztességesebb, $• •munkás is- szívesebben veszi,, ha maga keres-