Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-116
Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése 1932. augusztus 12-én, pénteken. 13 fogott érdekével összeegyeztethető. (Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy még egy kérdéssel foglalkozzam itt. Ez a kérdés már politikum. (Hulljuk! Halljuk! balfelől.) Nem is óhajtottam ebben a mai felszólalásomban politikai problémákkal foglalkozni, (Helyeslég a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) mert hiszen az utóbbi két választás — egyik a dunántúli, ahol egy katholikus kerület a Takarékpénztárak és Bankok által felléptetett meglehetősen bőpénzű jelölttel szemben megmutatta, hogy gerincesen tud az agrár érdekek mellé állani, a másik egy tiszántúli református kerület volt, ahol az egységespárt nagy felkészültségével szemben ugyanez az eredmény... {Zaj és ellenmondások a jobboldalon- — Ulain Ferenc: Csak 40 képviselő volt ott! — Györki Imre: Egész különítmény! — Bessenyey Zénó: Miniszter sem volt lenn! — Jánossy Gábor: A felkészültség a túloldalon volt. — Zaj. — Enök csenget. — Jánossy Gábor: Ott voltak a rohamcsapatok! — AndaháziKasnya Béla: Jól néz ki az a párt, ahol miniszterkortesek kellenek!) ... ne vitatkozzunk tehát ezekről a kérdésekről, mert ezeknek elbírálására az ország hivatott. Mi természetesen iparkodunk pártszempontból ezeket a dolgokat lehetőleg a magunk javára hasznosítani. Nem is óhajtok ezekkel foglalkozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Tisztán és kizárólag válaszolni kívánok azokra a miniszteri megnyilatkozásokra, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) amelyek tegnapelőtt egy ebéd keretében hangzottak el, (Malasits Géza: Nem valami bölcseséggel! — Zaj.) amely miniszteri nyilatkozat hangját talán egészen szokatlannak kell minősítenem, de azt semmi tekintetben helytállónak nem minősíthetem. (Zaj jobbfelől- — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy így kiragadva a legfontosabb észrevételeket, amelyek kormányférfiak részéről hangzottak el, ezekre a megfelelő választ megadjam. (Ulain Ferenc: Halljuk a kormányférfiakat, akik ilyen jól gazdálkodnak!) Vádakat hoztak fel velünk szemben. Elsősorban talán kivétel nélkül mindegyik jelen volt miniszter, Purgly, Gömbös, Keresztes-Fischer, sőt egy volt miniszter, Mayer János is jónak látta azt a vádat hozm fel velünk szemben, hogy mi jelszavas politikát űzünk. T. Ház! En leegyszerűsítem a dolgot; voltak erősebb kifejezések is, azonban maradjunK a jelszavas politikánál. Ki űz jelszavas politikát ebben az országban? A kormányférfiak azt mondják, s már az elmúlt választások során is folyton azt a vádat hallottam, hogy a kisgazdapárt programmja tulajdonképpen azonos az egységespárt programmjávai. Ha tehát jelszavakat használunk, akkor a jelszavaink tényleg ugyanazonosak, mert abban a programmban, amelyet valamikor nagyatádi Szabó Istvánnal együtt mi többen — magam is személyesen — segítettünk kidolgozni, komoly kifogást találni igazán nem lehet, az legfeljebb az elmúlt 10 év nyomán beállott korszerű kiegészítésre szorul. A programmban nincs hiba és a jelszavakban, amelyeket kölcsönösen használunk, valóban nincs hiba. Mi a kisgazda, a kispolgári, népies, a népi erőket fejleszteni iparkodó és a nemzet szabad akaratából a népi erők megszervezése alapján alkotmányos és törvényes formában megnyilatkozó népies politikának igenis voltunk, vagyunk és leszünk hívei. (Jánossy Gábor: Mi azt csináljuk! — Malasits Géza: Hol? Statáriumot tudnak, semmi egyebet! — Jánossy Gábor: Önök hirdetik, mi meg csináljuk! — Zaj. — Malasits Géza: Egész tudományuk a statáriumból áll! — Ulain Ferenc: Börtönt csinálnak és bankot! — Andaházi-Kasnya Béla: Szeszkartellt ! — Zaj jobbfelől.) T. Ház! Minket jelszavas politikával vádoltak meg. Megállapítom először is, hogy a programmpontokban közöttünk különbség nincs. Azt kérdezem most már, ki csinál jelszavas politikát? Ha definiálni akarom, azt kell mondanom, hogy jelszavas politikát az csinál, aki elveket hirdet a megvalósulásra irányuló komoly szándék nélkül. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és a balközépen.) Ez a jelszavas politika. (Gr. Hunyady Ferenc: Tíz év óta ezt csinálják. — Malasits Géza: Tizenhárom éve csinálják ezt keresztény nemzeti alapon! — Ulain Ferenc: A titkos választójoggal mi van? Ez a jelszavas politika! — Malasits Géza! A debreceni ígéretekkel mi van?) Az meríti ki a demagógia fogalmát is, ha egy párt például tíz éven keresztül hirdeti a titkos választójogot, de a hatalom birtokában nem valósítja meg. (Ulain Ferenc: Csendőröket a,d!) Közönséges demagógia akkor ennek a pártnak a programmja és a hirdetett jelszavak. (Ulain Ferenc: Csendőröket ad! —Malasits Géza: Csendőr van, titkos választójog nincs!) Én 1923-ban azért hagytam ott azt a túlsó oldalon elhelyezkedett pártot, mert felismertem, hogy a népies kisember-politika helyett először is a nagytőke politikáját szolgálja, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Kartellbakák!) másodsorban, mert felismertem azt is, hogy ezt a politikát nem demokratikus eszközökkel, hanem a politikai erőszak és korrupció eszközeivel csinálják! (Ulain Ferenc: Most is arra készülnek, Mezőcsáton már mutatkozik! — Hegymegi-Kiss Pál: Mezőcsáton nem adnak ebédet az ellenzéki képviselőnek! — Zaj jobbfelől.) T. Ház! Ha igaz, mintahogy igaz az a miniszteri kijelentés, hogy frázisból nem lesz kenyér, az önök tíz éves kormányzása után bekövetkezett nyomorúság igenis bizonyítja, hogy azokból a frázisokból, amelyeket önök itt tíz esztendőn keresztül az országban szanaszéjjel dobáltak, igenis nem lesz kenyér, csak nyomorúság és pusztulás. (Élénk hely?slés és taps a baloldalon és a balközépen.) Azt mondja Keresztes-Fischer belügyminiszter úr, hogy nem hajlandó a mai kormány az ország gyeplőjét a hatalomra törekvőknek átadni. (Egy hang a jobboldalon: Nagyon hslyes!) Azt kérdezem én a belügyminiszter úrtól: kértük mi tőle valaha a hatalmat? Nem, megfordítva, azt jelentettük ki és jelentjük ki ma is és minden körülmények között, hogy amíg ez az egységespárt tartja kezében a hatalmat, mi nemcsak nem kérjük azt a hatalmat, de részt sem vállalnánk belőle és megtagadunk vele minden közösséget! (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) De azt is kérdezem önöktől, hogy a szuverenitás talán az egységespártnál van? Hát lehet egyáltalában az egységespárttól vagy az egységespárt kormányától a hatalmat kérni? (Jánossy Gábor: A nemzettől lehet kérni!) TJgy. van, t. képviselőtársam! (Malasits Géza: önök a csendőröktől kérték! — Peyer Károly: A csendőröktől kapták a hatalmat! — Malasits Géza: önök fütyülnek a nemzetre! — Peyer Károly: A nemzet gyűlöli és utálja azt a pártot! — Szeder Ferenc: Igenis utálja és gyűlöli azt a pártot, csak a nyiltválasztás hazugságával ülnek ott!)
