Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-116
14 Àz országgyűlés képviselőházának 11 Elnök: Szeder képviselő urat rendreutasítom! (Malasits Géza: Csak statáriummal és csendőrrel tudnak Mag v yar országon uralkodni! — Szeder Ferenc: Az egész világ szégyenére!) Szeder képviselő urat másodszor is rendreutasítom! Eckhardt Tibor: T. Ház! Miután a Magyar Szentkoronát megillető szuverenitást a t. egységespárt még nem sajátította ki, természetszerűen nem is illetékes arra, hogy bárki önöktől a hatalmat kérje. Mi a hatalmat igenis kérni fogjuk a magyar nemzettől, (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) éppen úgy, mint ahogy önöknek is ez a kötelességük. Akit majd a nemzet többséggel ruház fel itt a törvényhozásban, annak lesz joga majd a kormányzó úr elé járulni és az ő kijelölése alapján kormányt alakítani. (Ügy van! a baloldalon.) Rendkívüli közjogi tájékozatlanságra vall tehát a belügyminiszter úr nyilatkozata, mert olyanról beszél, amit valóban ez a párt nemcsak hogy a múltban, de á jövőben sem tog soha semmi körülmények között megcselekedni, hogy tudniillik mi önökhöz forduljunk a hatalom átadása érdekében. (Gaal Gaston: Komikus! Nem lehet rá mást mondani! — Ellentmondás jobbfelől. — Gaal Gaston: Miért mondja akkor a belügyminiszter úri Akkor tessék ott számonkérni!) Bethlen István gróf úrra hivatkozom ezzel szemben. (Ulain Ferenc: Lázár Andor, nem izgat téged a dolog? Pedig- a szentesi választást még számontartjuk! — Felkiáltások a jobboldalon: Mi is számontartjuk!) Ha pedig a t. belügyminiszter úr ezzel a nyilatkozatával talán azt akarta mondani, hogy az igen t. kormány esetleg az egységespárt kebeléből hatalomra törekvőknek nem hajlandó átadni a kormányt, akkor, azt hiszem, súlyos tévedésben van a t. belügyminiszter úr, mert fel kell világosítanom őt, hogy igenis októberben át fogja adni a hatalmat az igen t. kormány és hogy októberig meg vannak számlálva ennek a kormánynak a napjai. (Élénk ellentmondások a jobboldalon. — Friedrich István: Hány nap van még? — Derültség. — Ulain Ferenc: István gazda már megüzente, hogy októberben majd ő jön. Igen! Igen! — Peycr Károly: Ha addig a jég el nem veri! — Berki Gyula: Kisvárdán még az államfő személyét is befogták önök a választásba. Igen! Igen! Majd elmondom, " mit mondott ott Ulain képviselő úr. A csendőrök mentették meg! — Gr. Hunyady Ferenc: Meglátszott a választásnál, hogy kit kellett volna megmenteni. — Gaal Gaston: Volt idő, amikor nagyon furcsákat beszélt a képviselő úr ezekről a padokról. — Berki Gyula: Akkor is azt mondtam, amit itt! Mindig a meggyőződésemet követtem! — Ulain Ferenc: Maga nevezte korruptnak a pártot, innen! — Berki Gyula: Majd elmondom, hogy mi történt Önnel Kisvárdán! —- Ulain Ferenc: Innen nevezte korruptnak a pártját! — Berki Gyula: Majd elmondom a jegesborogatást! — Élénk derültség. — Ulain Ferenc: Fáj Kisvárda? Mezőcsát is fájni fog! — Lukács Béla: Gondom lesz magára! — Ulain Ferenc: Találkozni fogunk, legyen nyugodt! — Gaal Gaston: Nem szoktunk megijedni a találkozásoktól! — Jánossy Gábor: Hát ezért hivattak össze bennünket? — Friedrich István: Üljön le! — Élénk derültség. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Én egyáltalában nem örülök annak, hogy A miniszterelnök úr ma már csak . illése 1932. augusztus 12-én, pénteken. helytartója annak a volt miniszterelnöknek, aki megint visszatérni szándékozik, mert a legsúlyosabb, azt mondhatnám nemzeti ellenállásba fog ütközni annak a rendszernek a visszahözätala, amelytől nagynehezen, de végre a múlt évben az ország megszabadult. (Farkas István: A rendszer megvan!) Én úgy tudom, hogy a miniszterelnök úr velünk ellenzékkel, de az országgal szembén is nem is erre vállalkozott, a miniszterelnök úr személyéhez nem is volna méltó, hogy egyszerű strómanja legyen egy másik férfiúnak. (Ügy van! Úgy van! balfelől. — Mozgás jobbfelől.) A miniszterelnök úr arra vállalkozott... (Hegymegi Kiss Pál: A folyosón úgy tetszenek szidni a miniszterelnök urat, mint a bokrot! — Ulain Ferenc: Miért szidják megint a miniszterelnök urat? — Andaházi-Kasnya Béla: Folyton szidják! — Ulain Ferenc: Előttünk le akarják rázni a nyakukról ! — Kelemen Kornél: Éljen a miniszterelnök! — Andaházi-Kasnya Béla: Nekünk kell csitítani őket, hogy ne szidják a miniszterelnök urat! — Gaal Gaston: Hol az Őszinteség? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Eckhardt Tibor: A miniszterelnök úr velünk és az országgal szemben a múlt évben a nagy letörés óráiban arra vállalkozott, hogy tisztességes átmenetet teremtsen meg arra» hogy a nemzeti erők egy új választás, egy választójogi reform után korrekt, komoly és törvényes eszközökkel megnyilvánulhassanak és kialakuljon egy olyan helyzet, (Zaj jobbfelől.) amely elejét veszi a húr túlfeszítésének és elejét veszi annak, hogy ebben az országban a forradalmi velleitások még egyszer valaha felszínre kerülhessenek. (Bessenyey Zénó: Nem kell szítani!) A miniszterelnöki ígéreteket és kijelentéseket én ma is szeretném komolyan venni és azt óhajtanám, nem pártok érdekében, hanem a nemzet érdekében, hogy ne egy régi, hitelét vesztett rendszerhez vezesse vissza a miniszterelnök úr az országot, hanem egy megfelelőbb, jobb, igazabb, őszintébb új rendszer felé terelje az ország szekerének rúdját. Gömbös Gyula igen t. honvédelmi miniszter úr engem is aposztrofált pártunkkal együtt és miután jelen van, méltóztassék megengedni, hogy jelenlétében felelhessek neki. Beszédének humoros részével nem szándékozom foglalkozni, (Gaal Gaston: Az egész az volt.) mert amikor ő a földmívelésügyi miniszter úrnak azt a szerepet szánja, hogy a föld szeretetének a szobrát róla mintázzák meg, (Friedrich István: Most nincs pénz semmi szoborra és freskóra! — Nagy derültség. — Friedrich István: Megint az élőket mintázzák.) hát ez a megállapítása inkább a humor, talán az elhibázott esztétika terére tartozik, de nem reánk. En megértem, régen az ország, a nemzet érdekében teljesített szolgálatok után kaptak emberek szobrokat, többnyire holtuk után, ma pedig életükben, sőt lehetőleg miniszterségük idején állítják fel a szobrokat, legalább is frázisok formájában, és ha ez nagy érdem, ha ez egyáltalában érdemnek nevezhető, én jobban szerettem volna, ha jól sikerült volna az osztrák szerződés, ha a magyar élőállatexport fellendülése,^ a magyar export programmszerű megszervezése alapján kínált volna szobrot a földmívelésügyi miniszter úrnak. De ha már szobrot kínált a földmívelésügyi miniszter úrnak, nem irigylem a földmívelésügyi miniszter úrtól a szobrot, mert
