Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-116

Az országgyűlés képviselőházának 116. szabja meg annak a fabehozatali szindikátus­nak, hogy melyik országból, mennyi fát hozzon be ide Magyarországra, és ha az árak divergál­nak, miért nem lehet a szindikátuson belül kiegyenlíteni ezeket az árakat és egységes áron hozni a fát a magyar piacra? Ha pedig így van és ha az igen t. kormány erre hajlandó, akkor miért nem lehet garanciát vállalni, miért nem lehet megadni akkor a garanciát? (Ulain Fe­renc: Már ráfizettünk! — Zaj.) Azt kérdem azután, — hogy utalva az el­követett hibákra és azok konzekvenciáira, egy­úttal az orvoslás módjára is rámutassak — hát meddig fogjuk a valutakorlátozásoknak ezt a mai rendszerét fenntartani, (Erdélyi Aladár: Amíg a korlátozás fennáll. — Derültség.) mert ha néhány hétig, ha átmenetileg egy ilyen in­tézkedést talán meg is lehetett indokolni, de mint állandó rendszert ezt — azt kell monda­nom — az őszinteség teljes hiányára felépített, a magyar nemzet érdekei ellen a legsúlyosab­ban vétkező rendszert fenntartani nem lehet és nem szabad. Tisztán példaképpen fogom fel­sorolni — pedig rendkívül fontos érdeke is az országnak — a magyar élőállat-export ka­tasztrófáját, (Ügy van! Ügy van! a balolda­lon.) hogy méltóztassanak meglátni, hogy rossz és hibás valutáris intézkedésekkel mi­csoda eredményt lehet ebben a rendkívül fon­tos mezőgazdasági üzemágban lerontani. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert én igenis úgy érzem, hogy akkor, amikor a sze­mesgabona termelésben feltétlenül hosszú időre a tengerentúli konkurrencia következté­ben nagyon nehéz és rossz helyzet adódott, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon-) Magyar­ország számára a fejlődés lehetősége és a jövő elsősorban az állattenyésztés megfelelő és in­tenzívebb fejlesztésében nyílik, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) laanelynek előfeltétele azon­ban az exportnak és az állati termékek piacá­nak biztosítása. (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon.) Már most méltóztassanak csak végignézni, mi történt az állatkivitel terén csak a leg­utóbbi esztendőben? (Peyer Károly: Az olasz kivitelt nézzük meg?) Miután Peyer igen t. képviselőtársam az olasz kivitelre kíváncsi, rátérek arra is, csak elöljáróban megjegyzem azt, hogy Magyarország természetes állatkivi­teli piaca kizárólag Csehország, Németország, Ausztria, Svájc és Olaszország. Ezidőszerint az a helyzet, hogy Ausztriával és Csehszlová­kiával vámháborúban lévén, egyáltalában semmiféle kiviteli lehetőség nincs. Német­ország és Svájc felé van egy nagyon csekély, papíron lévő lehetőség, (Egy hang a balolda­lon: Csak papíron!) amely azonban az effek­tív piaci árak alakulása következtében nincsen meg. Az egyetlen komoly exportpiac, az olasz piac részéről egészen biztos, hogy politikai animozitás velünk szemben nem dolgozik s egészen biztos, hogy sem közigazgatási nehéz­ségek, sem stílustalanságok, sem az olasz kor­mányelnöknek vagy az olasz kormánynak ve­lünk, Magyarországgal szemben táplált ani­mozitása nem lehet az oka az export pusztulá­sának. Nyilvánvaló, hogy itt a legbarátságo­sabb politikai atmoszférában egy rendkívül effektív, eredményes kormányzás által se­gítve, minden olyan lehetőség rendelkezésére áll a magyar exportpolitikának, amelyet a sa­ját emberségéből és tehetségéből kihasználni képes. Hogyan zsugorodott össze és hogyan pusz­ülése 1932. augusztus 12-én, pénteken. 11 tult el az olasz állatexportunk? (Ulain Fe­: :, renc: Pelig ott barátságban vagyunk! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Olaszországba még ta­, vasszal hetenként Ï70—180 vagon élőállatot vit­tünk. Ez az exportunk júliusra leesett 3—4 va­gonra. Az olasz szerződés életbelépésekor már I egyáltalában semmi kivitelünk nem volt. A ; földmívelésügyi miniszter úr azt a kellőleg át nem gondolt nyilatkozatot tette most két hét­tel ezelőtt, hogy hetenként ezer állatot ki le­j het vinni ezentúl Olaszországba. Az ered­i: meny az volt, hogy csak 90 állatot vittek ki, : tehát csak 10 percentre reescomptálták a mi­niszter úr nyilatkozatát, de eladni ezt sem tudták; 80 állatot tudtak csak eladni a múlt héten és azt is csak fele áron óriási veszte­séggel. (Peyer Károly: Olaszországban csak 10% idegen állatot szabad vásárolni!) Az olasz | exportnál a helyzet az, hogyha még a múlt héten bekövetkezett áresés nem is szerepelne, j az exportnál állatonként 40—42 pengő veszte­sége van az exportőrnek, értékszázalékokban kifejezve ez 10—20%-os veszteséget jelent: a príma marhánál 10, a kommerc árunál 20%-os veszteség van ezidőszerint az Olaszországba irá­nyuló állatexportnál, mert a valuta irreális el­számolása következtében az exportőr 30%-ot kénytelen áldozni az irreális és meg nem felelő valutáris elszámolásra. (Ulain Ferenc: Agrár­párt, agrárkormány. — Felkiáltások a balolda­lon: Büszkék lehetünk rá! — Ellentmondások jobbfelől: — Malasits Géza: Statáriumkormány! — Elnök csenget. — Ulain Ferenc: Tessék meg­cáfolni!) Elnök: Ulain képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. (Malasits Géza: Kégen elfelej­tette. — Egy hang a jobboldalon: Ez nem áll.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szól­janak folytonosan közbe. Ulain Ferenc képvi­selő urat folytonos közbeszólásaiért rendre­utasítom. Eckhardt Tibor: Ha a t. jobboldalon ülő képviselőtársam vett volna magának fáradsá­got a kérdés tanulmányozására, akkor egyet­értene velem. Méltóztassanak meghallgatni, egy nagyon frappáns adatot fogok elmondani. Sajnálom, hogy t. képviselőtársam, akiről szó van, nincs jelen. Ezelőtt körülbelül hat héttel, vagy két hónappal Eszterházy Móric gróf t. képviselőtársam mondta el nekem, hogy 15 hónapja hizlal már egy egész istállóra való göbölyt, de nem képes kivinni, mert nincs hova. (Ulain Ferenc: Hozza be ide! — Derült­ség.) Egyénileg rendkívül tiszteletreméltó hogy a miniszterelnök úrnak a veje ennyire | nem él azokkal a személyi kapcsolatokkal, amelyekkel egyébként élhetne. (Jánossy Gá­bor: Nem rajtunk múlik! — Dinnyés Lajos: Hát kin múlik! — Jánossy Gábor: A külső államokon múlik!) Az ország szempontjából azonban nem látok aggasztóbb, konsternálóbb tünetet, mint azt, amikor 15 hónapig kell azt a marhát eltartani, répával hizlalni, amely j már áruba volna bocsátható. Ezidőszerint körülbelül 6000 darab túlhíz­lalt marha van Magyarországon, (Erdélyi Aladár: Ez igaz! Nem gondoltam, hogy ennyi van, de igaz! — Friedrich István: Es ez mind nem baj! — Andaházi-Kasnya Béla: A közélet után sokkal többnek képzeltem.) ami naponként és állatonként egy pengő veszteséget jelent az állattartó gazdának. Már .most a valutáris ren­delkezések, amelyek 30%-os veszteséget okoz­nak az exportőrnek, (Ügy van! Ügy van! a bal­\ oldalon.) megakadályozzák az élőállat export­s'

Next

/
Oldalképek
Tartalom