Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-116

Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése 1932. augusztus 12-én, pénteken. 9 hozott azt a határozatát, mely szerint legközelebbi ülését október hó 26-án tartja, respektálnom kell. Ha a Ház másként határoz, más állásponton leszek. Tessék beszédét folytatni. Eckhardt Tibor: T. Képviselőház! Nem egészen értem azt sem, hogy a jobboldalon ülő t. képviselőtársaim közül miért vált ki ilyen viharos ellenvetéseket a kamatradukció követelése. (Elénk ellenmondás ok a jobboldalon.) Hiszen a t. többségi párt vezére oly meszszire ment, hogy 1%-os kamatredukciót hirdetett Debrecenben, amely útra őt soha követni nem fogom. (Friedrich István: Hol van Bethlen?! 1%! — Ándaházi-Kasnya Béla: Küldjék ki az olympiászra diszkoszvetőnek! —• Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt a kamatredukciót azonban, amely mellett a mezőgazdasági ingatlan kamattal való megterhelése az 5—6%-ot nem lépi túl, ezt az egészséges, tisztességes és végrehajtható kamatredukciót nem demagógiából, nem kortesfogásból követelem, hanem hónapok óta követeltem, követelem és fogom követelni mindenkor azért, mert ez áll arányban az ország teherviselő képességével. (Gáspárdy Elemér: Mi is követeljük! — Kun Béla: Nem mernek a nagybankokhoz nyúlni! — Farkas Elemér: Nincs különbség közöttünk! — Gaal Gaston: Tessék megcsinálni, a felelősség a tietek!) Zárom ezt a kérdést. Egyes vidékeken a búzatermelés bekövetkezett katasztrófája különösen szükségessé és indokolttá teszi, hogy ha már az igen t. kormány más vonatkozásokban J a legsürgősebb intézkedések közé ezeket a most általam felsorolt moratoriális és kamatleszállítási intézkedéseket nem sorozná be, amit remélem, mégis meg fog tenni, de ha mégsem tenné meg, a minimum, amelyet azonnali intézkedésként kérnünk kell, az, hogy legalább ezeken az inségsujtott vidékeken a végrehajtásokat és árveréseket haladéktalanul szüntessék be és tegyék lehetővé minden jelentkező gazdának, aki az Ofb.-nél a földteherrendezést kéri, hogy tényleg fel is vétessék azoknak a gazdáknak a sorába, akikkel szemben kényszerítő intézkedéseket, végrehatjást nem lehet foganatosítani. (Ulain Ferenc: A 33-as bizottság! -Zaj.) Nunc venio ad melius. Itt a mezőgazdaság exportkérdéseinek megoldása egyre lehetetlenebbé válik. A sajtóban, kormánynyilatkozatokban ismételten láttuk és hallottuk azokat a híreszteléseket, mintha a mai helyzet teljesen kielégítő volna és nem okozna súlyos károkat azoknak a zöldség- és gyümölcstermelőknek, akik itt érintve vannak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Ulain Ferenc: Két órája van!) A képviselő úr még nem kérte a meghosszabbítást. Eckhardt Tibor: Tisztelettel kérem* méltóztassék beszédidőmet egy órával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház ilyen értelemben határoz. Eckhardt Tibor: Nem fogok foglalkozni, nem mintha nem volna rendkívül érdekes és pedig szomorúan érdekes az egész osztrák szerződés kérdése, de szándékosan nem foglalkozom az osztrák szerződéssel itt ma* mert folyamatban lévő tárgyalások során nem akarom még csak lehetőségét, látszatát, vagy ürügyet sem nyújtani az igen t. kormánynak arra, hogy bármiféle megjegyzésem, vagy megállapításom nehezítette az & munkáját. Annyit KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. azonban mégis kénytelen vagyok megállapítani, hogy hónapokon keresztül magam itt a Házban, azt hiszem, unalomig hajtogattam, még az utolsó ülésen tartott felszólalásomban is egyenesen megmondottam, hogy július közepére osztrák szerződés nélkül fogunk itt állani és bármilyen hálátlan dolog a jóslás, méltóztassanak utánanézni a képviselőházi naplókban, legalább tízszer szólaltam fel az idén abban a tekintetben, hogy az ország kiviteli érdekei megvédve egyáltalában nincsenek (Ügy van! balfelől.) és a legnehezebb időkben reánk fog szakadni egy olyan szituáció, amelynek az ország termelő közönsége súlyos kárát fogja látni. (Ügy van! balfelől) Az igen t. kormány taktikailag teljesen előrelátás nélkül magára hagyta szakadni azt a szituációt, amelyben már jóvátehetetlen károkat szenvedtünk. Itt van egy szomorú statisztika 1928 óta. Csak a kecskeméti adataim vannak meg. Nyilvánvaló, hogy az egész Duna-Tisza köze, a nagy homokhát másra, mint gyümölcs- és zöldségtermelésre nem alkalmas, mert ha be is erdősítik azokat a homokbuckákat, talán az akácos megnő rajta, de évente csak 8—10 napi napszámot lehet ilyen akácosokon teljesíteni, míg a Kecskemét, Nagykőrös és Szeged vidéki gyümölcsös és zöldséges kertekben 80—100 napszámot találhat az a munkásember. (Ügy van! Ügy van! balfelől) : Tízszerannyi munkáskéz találhat tehát^ megélhetést. Elsőrendűen fontos érdeke tehát ennek az országnak — állítom, hogy a búzakérdésnél fontosabb — a gyümölcsés zöldségkérdés, a baromfi-, a tyúkkérdés és ; az ezzel összefüggő kérdéseknek megfelelő elintézése, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert a búzakérdést csak belső intézkedésekkel, ezeket a problémákat azonban csak megfelelő külkereskedelmi szerződésekkel tudjuk elintézni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) T. Ház! Méltóztassék megnézni, hogyan alakult például Kecskeméten 1929-től az uborkatermelők helyzete. 1929-ben uborkából befolyt Kecskemétre 737.000 pengő, 1930-ban már csak 635.000 pengő, 1931-ben 196.000 pengő, — tavaly ,32.000 métermázsa uborkát vittek ki — és miután ezidén csak 19.000 métermázsát, tehát alig többet, mint a tavalyi mennyiségnek felét vittek ki körülbelül feleáron, 60—70.000 pengőre zsugorodott le a folyó évben az uborka bevételi jövedelme akkor, amikor még 1929-ben ennek éppen tízszeresét tette ki. Ez nem világhelyzet. Az uborkában nincs világkonjunktúra, az uborkában nem konkurrál sem Kanada, sem Argentina, ez r speciális magyar helyzet, magyar élhetetlenség, magyar tehetetlenség, magyar előrelátás hiánya. {Ügy van! Ügy van! balfelől. — Ulain Ferenc: Miért van a földmívelésügyi minisztérium? Fel kell oszlatni!) Hogyan alakult Kecskeméten a gyümölcspiac? (Ulain Ferenc: Fel kell oszlatni! — Lukács Béla: Fékezze magát!) Méltóztassanak megnézni, itt van a kecskeméti barackra vonatkozó kimutatás. 1931-ben, a múlt évben a baracknak legalacsonyabb kilogrammonkénti ára 100 fillér volt és a legmagasabb 180 fillér. Az idén a legalacsonyabb ár 35 fillér és a legmagasabb ár 60 fillér volt. Vagyis az idei legmagasabb ár 40%-kai marad alatta a tavalyi legalacsonyabb árnak. Ez az eredménye külkereskedelmi politikánknak, amely egész vidékeket döntött nyomorúságba, állítom feleslegesen, mert nem tartozik ugyan ez a kérdés ma ide, de az osztrák kérdéssel, az osztrák szer-