Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-116

8 Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése 1932'. augusztus 12-én, pénteken. szája a belföldi hitelezők felé irányuló meg­felelő komoly, intézményes és átgondolt ren­dezésnek és koncepciónak megvalósítása, amely esetben a külföldi hitelezőnek is no­lens-volens bele kell majd illeszkednie abba a keretbe, amely itt, ebben az országban ter­mészetszerűleg adódik és kialakul. Igen t. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a moratoriális rendelettel kapcso­latban megkérdezzem azt is, hogy az a to­vábbi kamatmérséklés, a Nemzeti Bank ka­raa»tl![ábának megfelelő leszállítása miért ké­sik? (Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Meg volt ígérve, az igen tisztelt tiíloldalon ülő képviselőtársaimmal együtt hallottuk, azon a bizonyos pénzügyi értekez­leten a pénzügyminisztériumban igenis hang­zottak el bankoldalról is komoly kijelentések, amelyek a kamatlábmérséklésre irányuló kész­séget is kifejezésre juttatták. íme, miért kell a Képviselőházat nyár derekán ilyen sürgő­sen összehívni? Azért, mert ha nem ülünk együtt, akkor ezekben a kérdésekben a vilá­gon semmi sem történik és nap-nap mellett pörölycsapásokkal kell ettől a Kiépített ma­gyarországi bankrendszertől nekünk képvise­lőknek, a társadalomnak, magánosoknak és mindenkinek, akinek a közérdek komolyan a szívén fekszik, kiverekednünk azokat a cse­kély eredményeket, amelyeket a legutóbbi hó­napokban sikerült elérni. (Ulain Ferenc: Visszaszívják utána!) Azt kérdezem itt önöktől, t. Ház, vájjon a Nemzeti Banknak az elmúlt hónapokban bekö­vetkezett kamatmérséklései nem teljes mérték­ben azt a mi álláspontunkat igazolják-e, ame­lyet már a bankzárlat óta vallottunk, hogy egy jelentékeny kamatmérséklés semmiféle gazda­sági vagy pénzügyi nehézséggel nem járhat és nem fog járni? (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon-) Hiszen itt vannak a tények. Bekövet­keztek bizonyos enyhe kamatmérséklések és senki sem vett észre ebből származó nehézsé­geket, sőt megfordítva: tényleg bizonyos meg^ könnyebbedés következett be a nyomán. Akkor, amikor devizazárlattal az arany fluktuációját feltétlenül és minden körülmények között meg tudjuk állítani, amikor a külföldi esetleges tőkékre semmiféle, bármily magas kamatláb ezidőszerint nem gyakorol vonzóerőt, mivel lehet akár elméletileg is megindokolni azt a feleslegesen magas kamatlábat, amely itt van» amelynek veszedelme az ország termelő erői­nek jövedelmezőségével nincsen arányban? Ez az aránytalanság pusztítja az országot, mert ha az 1925-ös, 26-os és 28-as mezőgazdasági ter­ményárak lennének ebben az országban, akkor elbírnók ezt a kamatot, de a mai borzalmasan válságos és nyomott árak mellett milyen dőre­ség ez a magas kamatláb, hiszen nyilvánvaló, hogy magas kamatot fizetni, a mai adóterhe­ket viselni és megélni a mai nemzeti jövedelem mellett nem lehet. Nyilvánvaló tehát, hogy itt valahol mérséklésnek kell történnie és miután adót fizetni kell és megélni is muszáj, nyilván­való hogy a kamatoknál lehet legészszerűbben és leghelyesebben bizonyos komoly redukció­kat és a nemzeti jövedelem szempontjából ki­adásainknak bizonyos arányosítását elérni. (Ügy man! Ügy van! a báloldalon. — Ulain Ferenc: A bankrátát &%-ra kell leszorítani!) De továbbmegyek. Nem érdeke a takarék­pénztáraknak... (Ulain Ferenc: Csak a költ­ségek térüljenek meg, nem kell milliókat ke­resnie a Nemzeti Banknak két-három éven át! — Gaal Gaston: Evi 10 millió tiszta haszon! — Ulain Ferenc: Tessék 2%-ra leszállítani! — Gaal Gaston: 12%-os osztalékot fizet. Mi szük­ség van rá kirabolni az országot! — Malasits Géza: A statáriumot elrendelni könnyebb! — Gaal Gaston: Szabadalmazott rablás, amit csi­nálnak. — Ulain Ferenc: Csak a költséget sza­bad megkeresni a Nemzeti Banknak, nem osz­talékot és hasznot. Gyalázat, ami itt folyik, lopás, rablás!) Elnök: Kérem, képviselő urak, méltóztas­sanak csendben maradni! (Gaal Gaston: Nem lehet!) Dehogy nem lehet, tessék csak megpró­bálni, lehet és kötelesek is a képviselő urak csendben maradni. (Zaj.) A házszabályok sze­rint nincs joguk a képviselő uraknak beszélni. (Friedrich István: Hol van itt a jog? A jogot rég eltemettük már! — Farkas Gyula: 1918-ban a Lánchídnál!) Eckhardt Tibor: T. Ház! Amikor a múlt év végén ismét és ismét idehoztuk a Ház elé a kamatredukció kérdését, az igen t. kormány oldaláról kijelentették... (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő urak panaszkodnak felszólalási lehe­tőségük korlátozása miatt. Mi lenne, ha mind­nyájan beszélhetnének. (Zaj.) Tessék csendben maradni. (Farkas Gyula közbeszól. — Friedrich István: Mi lehet abban az agy velőtartóban? — Farkas Gyula: Ami a magáéban! — Friedrich István: Volt nekem maga nagy hívem! —• Far­kas Gyula: Soha! Isten őrizzen! —Ulain Fe­renc: Rövid az emlékezőtehetsége! — Friedrich István: Lelkesedett maga! — Farkas Gyula: Isten őrizz! — Friedrich István: Röntgent kell abba az agy velőtartóiba ereszteni ! — Peyer Ká­roly: Ne szegyeijék azt az időt! Rendesebb idő volt az! Nem akasztottak annyit, mint most! — Malasits Géza: Statárium párt! — Az egész tudományuk annyi, hogy statáriumot hirdet­nek. — Farkas Gyula: Miért nem mondja ezt a német kollégáknak? Azok is azt csinálják! 1919-ben is akasztottak statárium nélkül! — Buchinger Manó: Akasztófával minden buta fráter tud kormányozni! — Friedrich István: Fejlékelést az öregnek! — Nagy zaj.) Elnök': Friedrich István képviselő urat rendreutasítom. Figyelmeztetem a képviselő urakat, ne személyeskedjenek, maradjanak csendben és ne tegyék lehetetlenné a nyugodt tárgyalást. (Esztergályos János: Kire vonat­koztatta ezt az elnök úr? — Friedrich István: Az Arisztid ideszólt! — Nagy derültség. — Peyer Károly: Gyenge kiadású Arisztid! — Farkas Gyula: Agenor! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő urak erre az egy napra nem azért jöttek össze, hogy személyes­kedjenek, hanem azért kívánták összehivatni a Házat, hogy megindokolják a Ház tanácsko­zásának szükségességét. Kérem tehát, ne tessék a tanácskozást lehetetlenné tenni. (Kun Béla közbeszól.) Kun Béla képviselő úr pedig ne szóljon közbe, mikor az elnök enunciál. Eckhardt Tibor: T. Ház! En őszinte sajná­lattal hallom, hogy az elnök úr már tudja, hogy csak egy napra jöttünk össze. En éppen az ellenkező célt szeretném felszólalásommal el­érni és a Képviselőházi együtt tartását szeret­ném kérni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Elnök: A Háznak idevonatkozó határozata érvényében fennáll, az megváltoztatva nem lett, kétségtelen tehát, hogy a Háznak annakidején

Next

/
Oldalképek
Tartalom