Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-116

Az országgyűlés képviselőházának 116. Ez nem az én privát véleményem. Hiszen hasonló vagy majdnem hasonló válságok vé­gigmentek az egész európai kontinensen, sőt az egész földgömbön is. Méltóztassék meg­nézni, hogy a legtöbb országban milyen gon­dosan iparkodnak elkerülni a likvidációkat! (Ulain Ferene: Németországban!) Méltóztas­sék^ megnézni, pl. melyik bank volna ma jó világszerte, ha kénytelen volna ma lelikvi­dálni? Melyik nagy világbank mutatkoznék ma aktívnak, ha a mai alacsony árfolyamok mellett kényszeríttetnének arra, hogy aktívái és passzivái között szaldót csináljon, vagy pláne likvidáljon? A legnagyobb világcégek is pasz­szívak volnának. Az egyetlen közgazdasági bölcseség, amely ma kicsinyekre és nagyokra egyaránt kiterjesztendő, az, hogy meg kell akadályozni, hogy ezekben a katasztrofális időkben, a piaci árak mélypontján kénysze­ríttessenek komoly gazdasági munkát vé­gezni. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Azt kérdezem: nem kell-e ilyen körülmé­nyek között állami feladatnak proklamálni a földteherrendezést, {Ügy van! Úgy van! He­lyeslés half elöl. — Kun Béla: Színjáték az egész földteherrendezés !) amikor — nem ki­fogásolom, sőt helyesnek, nagyon is helyes­nek tartom — a takarékpénztárak és bankok ügyeinek intézésére, éppen ezeknek a nehéz ügyeknek, válságoknak elhárítása érdekében a Pénzintézeti Központ nagyon helyesen meg­szerveztetett? A Pénzintézeti Központ — azt kell mondanom — túlságosan jól működik, mert biszen nagyon sok olyan ballasztot is életben tart még a bankpiacon, amely bal­lasztokat egészen nyugodtan lehetne a süly­lyesztőbe ereszteni, olyan ballasztokat, ame­lyek betegségeket tartanak életben ma a ma­gyar gazdasági életben, ahelyett, hogy tény­leg egészséges racionalizálással, fúziókkal és egyéb hasonló intézkedésekkel iparkodnék le­egyszerűsíteni, egészségesebbé tenni a ma­gyar bank- és; takarékpénztári rendszer struk­túráját. Amikor tehát a Pénzintézeti Központ — szerintem nagyon helyesen megszervezve >— kicsit túlságosan jól végzi a maga munkáját, kérdezem, nem volna-e helyes és indokolt a gazdáközönség javára hasonló, államilag vé­giggondolt, koncepciózus, programmszerű, — mondjuk — válságelhárító intézeten keresztül megadni a lehetőséget arra. hogy akivel szemben nem feltétlenül szükséges, annak időnverés biztosíttassék arra, hoary saját ere­jéből tudja rendezni a maga adósságait, aki­vel szemben pedig már nincs meg ez a lehető­ség, annak legalább is olyan likvidáció bizto­síttassék, amely mellett komoly értékek nem kótyavetyéltetnek el, nem herdáltainak el, hanem a nemzet javára, a termelő munka folytonosságának megszakítása nélkül, ész­szerű és reális likvidáeió alánján értékvesz­teség, értékrombolás nélkül oldatik meg ez a feladat. (Ulain Ferenc: Csakhogy erre a föld­mívelésügyi miniszternek kellene ígondolnia! — Malasits Géza: Meg fogja Ígérni Mezőcsá­ton! — Kun Béla: Mezőcsáton a jegyzők már tudják! — Állandó nagy zaj. — Elnök csen­get. — Ulain Ferenc: Ahelyett a tejárakat emeli, a tejkartellen segít!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy egy kérdést intézzek önökhöz valamennyiök­höz. Nem volna-e helyes és indokolt a rende­zésnek ezt a lehetőségét "biztosítani'mindazok­nak a gazdasági exisztenciákhak, akik azt ké­rik? Miért kell korlátokat, szabni annak, hogy ülése 1932. augusztus 12-én, pénteken. 7 ki kérheti egyáltalában ennek a moratoriális vagy mondjuk: hatósági beavatkozás mellett való rendezésnek lehetőségét? Azt hiszi va­laki, hogy van ebben az országban olyan gaz­dasági exisztencia, aki jókedvében, passzióból kér egy ilyen kényszerrendezést? Aki kéri a kényszerrendezést, az azért kéri, mert reá van szorulva; (Ügy van! balfelől.) és az ilyen gaz­dasági exisztencia legalábbis azt a gondos­kodást érdemli meg, hogy vizsgálat tárgyává tétessék, vájjon lehet-e még rajta segíteni. De már előre mesterkélt akadályokat állítani egy észszerű. _ tisztességes, komoly értékmentő likvidálás útjába: én ezt nem tudom megér­teni, nem tudom, miféle pénzügyi vagy gaz­dasági szempontok indokolják ezt, mikor nyil­vánvaló, hgy ilyen szabadjára engedett, ! mondjuk, a hatósági beavatkozás mellett való rendezésből kizárt likvidáció csakis kényszer­árak mellett, végeládásszerű értékromboló je­lenségek közepette a srazdasági katasztrófa kimélyítését szolgálja. (Gaal Gaston: Veszik is a birtokokat a bankok szépen mindenfelé. — Ulain Ferenc: Csakhogy mit csinál a föld­mivel ésügyi miniszter, ha nem effélét? — Zaj. — Elnök csenaet.) Méltóztassék megengedni,, hogy rámutas­sak még egy feltétlenül alkalmazandó elvre, amely talán nem most, ebben a pillanatnyi ; moratoriális helyzetben alkalmazható, de ! amelynek alkalmazása már 'most előkészí­itendő. Ez az elv abban állana, hogy módot kell adni főleg a mezőgazdaságban az ingat­lantulajdonosoknak arra, hogy természetben fizethessék vissza az adósságukat. (Ügy van! Űay van! balfelől.) Lehetetlenség ma pénzben visszafizetést követelni, mert nincs^ hitel, (Ügy van! a baloldalon.) mert nincs pénz. és inert olyan árak vannak, amelyek mellett adósságot visszafizetni a tökéletes tönkreme­néssel egyenértékű. A természetben való visz­szafizetés lehetősége, amely nem a mostani kényszerárak mellett, hanem az adósság fel­vételének időpontjában fennállott értékelés szerint lehetővé teszi az adósságok visszafize­tését, az a reális, tisztességes és a kapitalista s'ondolkodással is összeegyeztethető elintézés, ! amelynek legalábbis az előkésztíésével to­vább nem késlekedhetünk. (Ügy van! a balol­dalon.) . T. Ház! Kénytelen vagyok rámutatni arra is, — noha előszeretettel illetnek ben­nünket azzal a váddal, hogy mi egyoldalú osztály politikát csinálunk — hogy igenis, ki­fogásolom, hogy ez a 3800. számú rendelet kizá­rólag a mezőgazdaságról intézkedik és nem viszi tovább ezt az elvet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha valahol bizonyos elveket felállítok a gazdasági terrénumon, azokat az elveket következetesen végig kell vinnem. Ha valahol fizetési halasztást adok az adósnak, akkor a hitelezőnek, is meg kell adnunk azt a jogot, hogy a saját hitelezőjével szemben mint adós ugyanúgy teljesítsen, mint ahogy vele szemben az adósa a teljesítésre köteles. (Ügy van! a baloldalon.) ! így fogunk akkor majd eljutni végered­ményben a külföldi hitelezőhöz, amely kül­földi hitelező joggal követelheti tőlünk azt, hogy rosszabb elbánásban ne részesüljön a belföldi hitelezőnél, de semmi körülmények között sem arrogálhatja azt, hogy a külföldi hitelezővel kivételt téve, a belföldi hitelező rovására előnyben részesüljön. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A külföldi hitelezők­kel váló megegyezés előfeltétele és premisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom