Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-116
Az országgyűlés képviselőházának 116. ülése 1932, augusztus 12-én, pénteken. mai ebben az országban egyetlenegy gazda megelégedve nincs! (Ugy van! Ügy van! a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Az agrárblokk meg van elégedve?) Ezt a rendeletet helyeslik a bankárok, ennek a rendeletnek örülnek az ügyvédek, de egyhangúan elítélik a gazdák. Pedig ez a rendelet talán a gazdaközönség követelésére és^ az igen t. túloldalon ülő agrárius képviselőtársaimnak — azt kell mondanom — nyomására született meg (Zaj. — Sándor István: Kevéssel beérik!) és végre nem is egeret, de — bocsánat a kifejezésért — idétlent szültünk itt közös erővel. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek a rendeletnek a kritikájával foglalkozzam és ismertessem azokat az elveket, amelyeket felfogásom szerint helyesen kellene ebben a kérdésben alkalmazni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Mindenekelőtt kifogásolom azt, hogy a 3800. számú rendelet az érdekelt gazdák közül csupán egy igen keskeny csíkra terjed ki. A kataszteri tiszta jövedelem húszszorosa, mint minimális eladósodás teljesen érthetetlenül magas eladósodást követel. Hiszen a kataszteri tiszta jövedelem tízszerese erejéig való eladósodás is a mai jövedelmezőségi viszonyok mellett azt jelenti, hogy a gazda jövedelmének legalább 50%-át már kénytelen az adósság kamatjára fizetni. A kataszteri tiszta jövedelem húszszorosa erejéig történt eladósodás mellett a gazda jövedelme már száz százalékban adóssági kamatra van igénybe véve. A kataszteri tiszta jövedelem húszszorosa erejéig történő eladósodás már elbírhatatlan magas eladósodás, ezért sokkal alacsonyabb kategóriákra is feltétlenül kiterjesztendő volna ez a rendelkezés. (Farkasfalvi Farkas Géza: Senki sem fogja igénybe venni. Fehér holló lesz, aki igénybe veszi. — Zaj a baloldalon. — Ulain Ferenc: Hiszen éppen azért csinálták, hogy ne lehessen igénybe venni, de Csizmadia András meg van elégedve vele. — Zaj. — Elnök csenget. — Malasits Géza: A gazdáknak moratórium, a munkásoknak statárium: ez jellemzi ezt a rendszert. — Andaházi-Kasnya Béla: Igen kevesen kapnak moratóriumot. — Elnök csenget.) T. Ház! Teljesen osztom Farkas Géza igen tisztelt képviselőtársam véleményét abban a tekintetben, hogy ez a rendelet senkin sem segít, aki a segítségre rá van utalva, mert aki tud adósság-kamatot fizetni, (Farkasfalvi Farkas Géza: Annak nincs szüksége rá!) aki egyidejűleg tudja a törlesztési részleteket fizetni és meg tudja fizetni az adóját is, szóval, aki ennek a háromféle kötelezettségének eleget tud tenni, annak nincs szüksége a moraitóriumra, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Semmi szüksége sincs rá!) csak az adóhivatal munkájá.t fogja ez szaporítani. (Ulain Ferenc: Svindli az egész! — Gr. Huny ady Ferenc: Vígan szüretelnek a bankok augusztusban! — Ulain Ferenc: Parasztfogás! — Zaj.) Elnök:'Ulain Ferenc képviselő urat rendreutasítom. Képviselő urak, maradjanak már csendben. Eckhardt Tibor: Tovább megyek! Ez a rendelet a gazdaközönséget sokkal rosszabb helyzetbe juttatja, mert erkölcsi jogot ad a bankoknak arra. hogy míg eddig bizonyos erkölcsi nyomás alatt állottak abban a tekintetben, hogy ne exekváljának, ne árverezzenek, ma ennek *a rendeletnek az alapján azokat a gazdákat, akik e hármas kötelezettség valamelyikének nem tudnak eleget tenni, akár a hitelező, akár az állam már árvereltetheti, végrehajtathatja, amikor ez a múltban — azt kell mondanom — bizonyos erkölcsi akadályokba' ütközött. Ez a rendelet a gazdaközönségből ki akarja préselni a maximumot, amelyet a bankok és az ügyvédek javára még ki lehet préselni. (Ulain Ferenc: így védi a földmívelésügyi miniszter a gazdákat. — Dinnyés Lajos: Ehhez a rendszerhez nagy eredmények fűződnek! — Ulain Ferenc: Le kellett volna mondania rögtön, amint kibocsátották! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Ulain Ferenc: Ez a gazdavédelem.) Elnök: Ulain képviselő urat kérem, méltóztassék csendben máradni. Már figyelmeztettem a képviselő urat. Eckhardt Tibor: Kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy egy átmeti jellegű intézkedésre, amely csupán néhány hónapra szól, a rendelet olyan körülményes eljárást ír elő, amelyet a művelt, a törvénytudó ember is csak alapos tanulmányozás után érthet meg; (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) az eladósodott kisgazda- és paraszti tömegek legszélesebb rétegei azonban ezek között a bonyolult paragrafusok között eligazodni : nem tudnak. Ezért ez a rendelkezés vagy újabb ügyvédi 'költségszaiporításokat jelent, vagy pedig újabb beesapási lehetőségeket a tájékozatlan falusi tömegekkel szemben. (Ügy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) A minimum, amit egy ilyen néhány hónapra szóló rendelkezésnél el kell várnunk, az, hogy egyszerű, világos és közérthető legyen, hogy gyorsan és röviden lehessen ezekben a kérdésekben eljárni. De egy körülményes, hosszadalmas adminisztrációt a bonyolult paragrafusok rendszerén keresztül az egyszerű emberek ezreire és ezreire rákényszeríteni, nem segítség a gazdaközönségnek, hanem ( újabb megterhelés, újabb súlyos teher és csapás a gazdaközönségre. (Ulain Ferenc: Így világosítja fel a földmívelésügyi miniszter a gazdákat! — Gaal Gaston: Ez a rendelet parasztfogás, semmi egyéb.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem a képviselő urakat, tartózkodjanak a közbeszólásoktól. (Andaházi-Kasnya Béla: Ma már ilyen rendelettel csak minisztert lehet fogni!) Eckhardt Tibor: Nem lévén híve a negatív kritikának, méltóztassanak megengedni, hogy most már azokat a pozitív elveket fejtsem ki, amelyeknek szerény véleményem szerint ebben a kérdésben, a moratoriális rendelkezések terén, mint elveknek érvényesülniök kellene. Mindenekelőtt leszögezem azt a tényt: nem közérdek, nem érdeke az országnak, nem érdeke a termelésnek az, hogy ma bármely komoly termelőmunkát végző gazdasági exisztencia likvidálásra kényszeríttessék. Mert aki ma likvidál, az még abban az esetben is, ha nincs túladósodva, ha csak bizonyos, aránylag csekély százalékkal van megterhelve vagyona normális értéke« a mai rendkívül nyomott árak melletti a mai — azt mondhatnám — kényszereladásszerü piaci helyzet mellett múlhatatlanul elpusztul gazdasági exisztenciájában. Ma likvidálásra kényszeríteni bárkit, — nemcsak a gazdákról beszélek, legyen az iparos, kereskedő vagy takarékpénztár — értékrombolás, értékpusztítás, á gazdasági exisztenciák tudatos pusztítása, amit pedig minden körülmények között el kell kerülni.
