Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-116

4 Az országgyűlés képviselőházának 116. búza, és semmiféle más mag- nem termett. Vi­szont kénytelen vagyok megállapítani, hogy egészen tavaly eló'ttig, két évvel ezelőttig a bánkúti búza ki volt zárva az állami vetőmag­akcióból. (Ulain Ferenc: Kitűnő kisgazda­miniszter! — Folytonos zaj a baloldalon. — Az elnöki villanycsengő megszólal-) T. Ház! A tapasztalat azt mutatja, hogy a földmívelésügyi miniszteri akciók során ki­osztott vetőmagvak nem állták meg a gyakor­lati próbát és aránytalanul gyorsabban pusz­tultak el, rosszabb termést adtak, mint a régi magyar parasztbúza. (Ügy van! Ügy van! bal­felől.) Bá kell mutatnom ezenkívül arra is, hogy ezeket a vetőmagakciókat teljesíthető feltételek mellett kell lebonyolítani és gondoskodni^ kell arról, hogy megfelelő készletek idejében állja­nak rendelkezésre. Itt megint nincsen más lehe­tőség, (Zaj a baloldalon.) mint a vármegyéknek adott felhatalmazás útján gondoskodni első­sorban arról, hogy minden vármegye maga iparkodjék vetőmagszükségletéről saját hatás­körén belül gondoskodni, és országos intézke­déssel, kormányintézkedéssel csak ott^ volná­nak a vetőmagvak pótlólag kiegészítendők, ahol a vármegye területén belül elegendő jó­minőségű vetőmag nem áll rendelkezésre. (Zaj-) A vetőmagszükségletről tavaly is történt bizonyos gondoskodás. Ivády Béla igen t. kép­viselőtársam, akkori miniszter úr azonban, azt hiszem, leginkább megmondhatója annak, mennyire nehéz volt neki megfelelő intézkedé­seket tennie és előzetes hibák folytán miként vették ki kezéből azokat a készleteket és lehe­tőségeket, amelyekkel rendelkezett. De az el­múlt évben semmiféle gondoskodás nem történt a gazdasági és háziszükségletről ezeken az ínségsujtotta vidékeken. Már pedig kétségte­len tény, hogy számos olyan kis- és nagygaz­daság van ezekben a felső vármegyékben, ahol sem a házi-, sem a gazdasági szükséglet kielé­gítésére — itt gazdaságokról beszélek — nem termett megfelelő búza, és ezenkívül vannak még az ellátatlanok tömegei, akikről természe­tesen valamilyen formában szintén gondos­kodni kell. Már most méltóztassanak megengedni, hogy felvessem itt azt a kérdést, hogy amikor az el­múlt évben a külföldre kiszállított búzánál (Zaj a jobboldalon.) — ez a kérdés megérdemli a nagyobb figyelmet (Halljuk! Halljuk!) — 3—4 pengő maradt meg, (Ügy van! balfelöl.) és a többi mind ráfizetésre ment el, r akkor azt kérdezzem itt önöktől: szabad-e például azt a borsodi vagy zempléni ínséges gazdát abban a helyzetben hagyni vagy arra kényszeríteni, hogy az ő saját házi- és gazdasági szükségle­tére szolgáló búzát, pláne ilyen ínséges eszten­dőben, ne tudja beszerezni? (Ulain Ferenc: Különösen Mezőcsáton, miniszter úr! — Besse­nyey Zénó: Micsoda fegyelmezetlen párt! A ve­zérét nem hallgatja meg! — Nagy zaj a bal­oldalon. — Az elnöki villanycsengő megszólal.) Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetem, maradjanak csendben. A szónoknak egy sza­vát sem lehet érteni! (Szabóky Jenő: A saját pártja nem engedi beszélni! •+ Zaj.) Tessék csendben maradni! Az elmúlt esztendőben ezeken az ínséges vidékeken az volt a helyzet, hogy a gazda, akinek búzát kellett vásárolnia, azt a búzát megvehette a következő ártényezők alapján: a budapesti tőzsdei paritás plusz fuvardíj ülése 19 3Ê. augusztus lé-én, pénteken. plusz boletta. 20—25 pengőt fizetett az ínséges vidékeken a gazda azért a búzáért, amelyet kénytelen volt megvásárolni. Amikor a külföldi vásárlóknak adott ma­gyar búzán nem maradt több három—négy pengőnél, kérdem: nem volna-e helyes és mél­tányos intézkedés az, hogy legalábbis a bo­letta-megtérítést engedjük el azoknak az ínsé­ges gazdáknak, akik kénytelenek búzát vásá­rolni, hogy konvenció-, vetőmag- és egyéb szükségletüket tényleg fedezhessék? Azt a ked­vezményt, amelyet minden külföldi megkap, miért ne terjeszthetnők ki saját belföldi pol­gárainkra? (Helyeslés balfelől-) Miért ne ipar­kodjunk fokozni a búzában való belföldi fo­gyasztást, mely egyetlen reális és helyes meg­oldása az egyébként megoldhatatlan búzakér­désnek, amelyet az export forszírozásával tar­tósan megoldani nem lehet? Hiszen a búza­export rendkívül költséges az országnak, mert számos más érdeket vagyunk kénytelenek a külfölddel való tárgyalásaink során a felesle­gesen termelt búzánk exportja fejében állan­dóan feláldozni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a széUőbaloldalon.) — Malasits Géza: Nem volna itt felesleg, ha a népnek kenyere volna!) Kénytelen vagyok itt rámutatni arra, mi­lyen helytelen közgazdasági politika volt és milyen helytelen közgazdasági politika ma is az, amely a boletta-szisztémával nemhogy a búzatermelés csökkentésére sarkalta volna a gazdákat, hanem egyenesen a búzával bevetett terület kiterjesztését és fokozását hívta életre ebben az országban. (Ügy van! ugy van! bal­felől.) Hivatkozom itt például a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara folyó évi jelentésére, amelyben kimutatják azt, hogy 1923 óta a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara terüle­tén, amely nem búzatermő vidék, ahol a búzát rendszerint bajok szokták érni, ahol a búza minősége nem olyan, amely az exportkvalitást megütné, mondom, ezen a vidéken, ahol két­ségtelen, hogy a búzatermelést bizonyos mérté­kig csökkenteni kellene... (Lukács Béla: Igen jó búza az! Ne tessék a mi búzánk hírnevét elrontani! Nagyon jó búzánk terem!) Lukács igen t.^ képviselőtársam menjen el saját kerü­letébe és ott mondja el ezt. (Lukács Béla: Arra engem nem kell kitanítani, hogy mikor men­jek a kerületembe!) Majd én is elmegyek és el­mondom. (Ulain Ferenc: Egy kis tanítás soha­sem árt az uraknak! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Ebben az országban minden tár­gyilagos mezőgazda tudja, hogy a Tiszántúl a par excellence búzatermelő vidék, amely ex­portbúzát termel és a többi vidéken, igenis, in­dokolt volna és kellene, hogy a búzatermelés bizonyos mértékig csökkentessék. Ha az én igen t. képviselőtársam kíváncsi rá, hogy mit kellene ott csinálni, hát, igenis, a takarmány­féléket kellene és lehetne ott sokkal intenzíveb­ben kultiválni, (Lukács Béla: Tudjuk nagyon jól!) a pillangós növényeket lehetne sokkal intenzívebben kultiválni. (Zaj. — Elnök csen­get.) SŐt rá akarok itt mutatni arra, hogy most a vetőmagakció során ... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Bes­senyey Zénó: Kinek a búza, kinek a marha! — Zaj a jobboldalon.) Kérem, képviselő urak, a házszabályok minden oldalra kötelezők. Tessék a jobboldalon is csendben maradni. Ne szólja­nak a képviselő urak közbe! Eckhardt Tibor: Kétségtelen tehát, hogy a boletta a búzával bevetett területben való emel­' kedést jelentett olyan vidékeken is, amelyeken

Next

/
Oldalképek
Tartalom