Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-108

Az országgyűlés képviselőházának 108. ülése 1932 június 22-én, szerdán. 16"3 is adták. Összesen 367 községben tartottak propagandaelőadást, 87 községben ezt az előadást az illető község lakosainak kérelmére meg is ismételték (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nem tudok hangosabban beszélni, nagyon sajnálom, hogy nem erősebb a hangom, de én azt hiszem, hogy a képviselő úr meghall engem, ha nem méltóztatik kö'zbeszólni. Ebből a 367 előadásból 133 teljesen ingyenes volt, ott tehát nem szedtek sem belépődíjat, sem semmiféle adományt. (Malasits Géza: Csak két tányér volt az ajtónál kitéve!) Semmi sem volt, ezt megállapíttattam. (Malasits Géza: Dehogy nem!) Voltak előadások, többek között olyanok, amelyeknél belépődíjat szedtek s voltak olyan előadások, amelyeknél nem szedtek belépődíjat, ellenben a község bizonyos adományt juttatott a revízió céljára. (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Hova?) Ilyen adomány volt Kiszombor község 800 pengős adománya is. Ügy látszik, ezek az adományok egy, a Pénzintézeti Központnál «Honvédelmi párt» néven vezetett csekkszámlára fizettettek be. A befizetés az utolsó krajcárig megtörtént, amennyire meg tudtam állapítani. Erről a csekkszámláról történtek kiutalások Körmendy József útiköltségei és napidíjai címén Körmendy József kezéhez, ellenben kétségtelenül megállapíthatóan — itt van nálam a Pénzintézeti Központnak erre vonatkozó levele — Urmánczy Nándor kezéhez és részére egy krajcár kiutalás ezekből az összegekből soha nem történt. Ezek az öszszegek a Pénzintézeti Központ folyószámlájának tanúsága szerint propaganda levelezőlapokra, propaganda füzetekre, plakátokra és egyéb ilyen propaganda célokra használtattak fel. Ez a tényállás t. Képviselőház! Én nem tartom helyesnek azt, hogyha bárki is dolgozik ebben az országban a revízió nemes célja érdekében, az azokból az összegekből, amelyek erre a célra befutnak, a saját zsebébe tegyen valamit. (Helyeslés.) Egészen kétségtelen, hogy ez nein megengedhető dolog, és csak a revízió ügyének, a revízió gondolatának, a propagandának árt az, aki ilyen dolgokat csinál. A jelen esetben azonban konstatálnom kell azt, hogy Urmánczy Nándor önzetlenségéhez és teljesen tiszta kezéhez ebben az ügyben szó nem férhet. (Fráter Jenő: Aljas gazember, aki ilyet állít!) Neki volt egy embere, aki nagyon jól tudott propaganda előadásokat tartani, ezt az embert megfizette. (Propper Sándor: Mit beszél? Ki az aljas gazember?! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Fráter Jenő: Aki Urmánczy Nándor tisztességét kétségbe vonja! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem arról van szó!) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Urmánczy Nándor saját személyére ezekből a pénzekből egy krajcárt fel nem használt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Malasits képviselő urat kérem, maradjon csendben. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ami már most az interpelláló képviselő úrnak azt a kívánságát illeti, hogy én vizsgáljam meg. hogy vájjon a községek ezt a pénzt honnan vették, s jogosítva voltak-e pénzt adni vagy sem, ezt én most már nem tehetem, mert ezek a dolgok 1927—1928-ban történtek, ezek az összegek a községek költségvetéseiben és zárszámadásaiban elszámoltattak, ezek az elszámolások jóváhagyattak, nekem erre a kérdésre visszamenni módomban nincs, de különben is céltalan volna. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. A hozzám befutott jelentések szerint semmiféle felső presszionálás ebben az irányban nem történt. Megjegyzem, hogy 1927-ben és 1928-ban még egészen más viszonyok voltak, akkor a községek háztartása még egészen másképpen állott és ezek a községek spontán tették ezeket az adományokat. Itt tehát véleményem szerint további vizsgálatra és nyomozásra szükség nincs. (Helyeslés a jobboldalon.) Az interpelláló képviselő úr azt kérdezi még, hogy miért szüntette meg az ügyészség ezt a nyomozást. A végzésből kitetszőleg azért, mert bűncselekmény kritériumait nem látta fennforogni. Többet ebben a kérdésben mondani nem tudok és azt hiszem, nem is mondhatnék. Ezeket voltam bátor a feltett kérdésekre válaszolni. Kérem a válasz tudomásulvételét, (Helyeslés és tavs a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Büchler József: T. Képviselőház! Most nem arról beszéltem s nem is arról van szó, hogy a községek jogosítva voltak-e pénzt adni, mert hiszen akkor még — ha jól emlékszem — az 1929 : XXX. te. nem volt érvényben, akkor még több joguk volt. a községeknek, mint ma s a községek természetesen jogosítva voltak arra, hogy a képviselőtestület bizonyos összegeket megszavazzon s az elöljáróság ezeket az összegeket kiadja. A községnek erre joga van, de nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy ez a Védőlígák Szövetsége, amelynek gyűjtése ellen a Revíziós Liga főtitkára tiltakozott és amelyről azt mondta, hogy nincs joguk gyűjteni, jogosítva volt-e arra, hogy gyűjtsön és felvegye a pénzt a honvédelmi alapra a községektől. Egyszerűen erről van szó. Ezt az ügyet most nem lehet átjátszani arra, hogy Urmánczy tisztességes ember-e vagy nem? (Jánossy Gábor: önzetlen hazafi!) Most arról van szó, hogy a belügyminiszter úr vizsgálata alapján is 220 vagy 230 község adott erre a célra pénzt. Meg kell állapítani, hogy erre joguk volt-e (Felkiáltások jobbfelől: Joguk volt!) s hogy joguk volt-e gyűjteni erre a célra. Nem volt joguk, mert a Területvédő Liga a lapokban tiltakozott az ellen, hogy őt összetévesszék a Védőlígák Szövetségével, amely csak azért vette fel ezt a nevet, hogy valóban összetéveszthető legyen a Területvédő Ligával. (Kelemen Kornél: Nines már Területvédő Liga, megszűnt 1924-ben!) De előbb alakult és még tovább fenntartatott a Védőlígák Szövetsége, illetőleg a Honvédelmi Párt, amelynek elnöke volt Urmánczy Nándor. (Jánossy Gábor: Az egész nemzet területvédő liga ma!) Tisztelem én az olyan judiciumot, mint amely megnyilatkozott Urmánczy úrban, aki olyan emberekkel véteti magát körül, mint ez a Körmendy Horváth József, aki az információim szerint, az itt elfekvő levél szerint, amikor hazajött egy revíziós propagandakőrútról, féldisznókat és négy-öt zsák lisztet hozott haza. Ez egyenes diszkreditálása a revíziós mozgalomnak és nem méltó ehhez az ügyhöz. (Zaj.) Nem méltóztatott arra sem felvilágosítást adni, hogy van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, — mint mondottam, — hogy egy Török Sándor nevezetű emberrel együtt tőzsdéztek, részvényeket vásároltak ezeken az összegeken, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Megmondtam, hogy egy krajcárt sem fordított a saját céljaira!) Nem a saját céljaira. Arról van szó, hogy tőzsdéztek-e 2cí