Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-108

164 Az országgyűlés képviselőházának 1 vagy nem. Éppen azért, mert ezekre vonatkozóan semmiféle felvilágosítást nem kaptam, nem veszem tudomásul a belügyminiszter úr válaszát. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház! A képviselő úr vagy nem értett meg, vagy nem akart megérteni. Én megmondtam egész világosan, hogy nem lehet kifogásolni a kérdést abból a szempontból, hogy vájjon joguk volt-e ezeknek az embereknek gyűjteni vagy nem. A gyűjtési engedélyt a törvényhatóság területére a törvényhatóság első tisztviselője adja ki s ezeknek a gyűjtési engedélyt megadta. Tehát igenis, azon a területen erre a célra joguk volt gyűjteni, ehhez kétség nem férhet. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ami pedig a tőzsdézést illeti, hangsúlyoztam: megállapítható a folyószámlából, hogy Urmánczy Nándor a saját céljaira soha egy krajcár felett sem rendelkezett, (Ügy van! Ügy van! jobb felől) az egész befolyt összeg propagandairatokra költetett el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem

1

? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Eckhardt Tibor képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi, pénzügyi és kereskedelemügyi miniszterhez a rizshántoló üzemek megrendszabályozása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi, pénzügyi és földmívelésügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy a magyarországi rizshántoló vállalatok a belföldi termelésű rizst szándékosan bepiszkítják és ezzel a szép reményekkel kecsegtető rizstermelést veszélyeztetik? Mit szándékozik a miniszter úr a magyarországi rizstermelés érdekében cselekedni? 2. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úr^ nak arról, hogy a magyarországi rizshántoló vállalatok félig hántolt rizs megjelöléssel hántolt rizst vámmentesen hoznak be az országba s & magyar államot mázsánként 6 aranykoronás vámmal károsítják meg. Mit szándékozik az állam pénzügyi érdekeinek védelmében e részben cselekedni? 3. Hajlandó-e a kereskedelemügyi miniszter úr a hántolt rizsnek behozatali tilalommal való kizárása esetén félig hántolt és hásiolatlan rizs vámmentes behozatalának lehetetlenné tételéről gondoskodni és elejét venni annak, hogy a rizshántolók a rizsbehozatal tekintetében monopolisztikus előnyökhöz jussanak és a rizsárak felemelésére lehetőséget nyerjenek? Eckhardt Tibor.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: Igen t. Ház! A megszokott szerdai interpellációim során elérkeztem a rizshántoláshoz, illetve a rizskartellhez. Méltóztassék megengedni, hogy röviden összefoglalva elmondjam ennek az iparágnak hisztorikumát és hozzáfűzzem a magam észrevételeit. Azt hiszem, amikor egy iparág létesítéséről, illetőleg arról van szó, hogy részesül-e valamely ipar vámvédelemben, igen vagy nem, végiggondolandók mindazok a közgazdasági és pénzügyi szempontok, amelyek az illető iparág létesíté. ülése 1932 június 22-én, szerdán. sével összefüggnek és a vámvédelmet indokolttá vagy indokolatlanná tehetik. T. Ház! A rizshántolás kérdésével kapcsolatban három szempontból lehet ezt a kérdést megvilágítani. Az egyik — és talán ez a legkézenfekvőbb szempont Magyarországon, ahol számbavehető rizstermelés nem folyik, — a fogyasztói érdek, vagyis az az érdek, hogy a fogyasztó minél olcsóbban jusson hozzá egy fontos közszükségleti cikkhez és én állandóan azt az elvet vallom, hogy egy szegény országban nincs fontosabb érdek, mint a mindennapi életet lehetőleg olcsóvá tenni, mert az eredményes termelést csak ennek az elvnek jegyében lehet biztosítani. Amikor tehát a rizskérdést vizsgálom, a legelső szempont, amely nyilvánvalóan adódik, hogy miután mi rizsben nem termelők, hanem fogyasztók vagyunk országos viszonylatban véve és miután a rizstermelés ezidőszerint aránytalanul csekély tétel Magyarországon, az indokolt, talán a legindokoltabb álláspont az volna, hogy a rizskása vámmentes behozatalát tegyük intézményesen lehetővé és mondjunk le arról a csekély ipari haszonról, amely a rizshántoláshoz fűződik, amely azonban a rizskása árát, mint méltóztatnak látni, jelentékenyen megdrágítja. Ez volna az egyik szempont. A másik szempont, amely főleg az államháztartás mai szorongatott helyzetében látszik figyelembe veendőnek, az volna, hogy pénzügyi vámokat alkalmazzunk, vagyis a rizskása fogyasztása szempontjából egy bizonyos vámot vessünk ki, hogy restringáljuk — ami talán indokolt, importáruról lévén szó, — az elkerülhetetlenül szükséges mértékre a rizskásafogyasztást az országban. Ennek a vámnak a hasznát azonban feltétlenül a köznek kellene élveznie és egy ilyen pénzügyi vám ellenértéke természetesen a magyar államot kellene, hogy illesse, amelynek hozzá kellene járulnia ahhoz, hogy az adózó közönség közterheit ezen a réven csökkenteni lehessen. A harmadik szempont, amelyből ezt a kérdést szemlélni lehet, az, hogy a termelőérdekeltségek szempontjából van-e szükség vámvédelemre. Ha a termelői érdeket nézem, akkor megint két kategória szempontjából kell ezt a kérdést vizsgálnom. Vájjon a rizshántoló ipar a fontosabb-e, vagy pedig a rizstermelés magyarországi meghonosítására kellene-e inkább törekedni. Ami a rizstermelés magyarországi meghonosítását illeti, igen kitűnő szakembereknek ma már a gyakorlatban is kipróbált véleménye szerint megvan a lehetőség rá, hogy úgy minőségi tekintetben, mint a termelés biztonsága tekintetében éppen a legsoványabb szikes földeken, igaz, hogy aránylag nagy befektetéssel, de eredményesen r lehet rizskását termelni, s akkor felmerül a kérdés, _ vájjon a vámvédelmet hogyan és kinek a javára kell felhasználni. Vájjon mi a fontosabb? A rizshántoló iparnak adott vámkedvezmény következtében ezt a, mint megméltóztatnak látni, aránylag igen kevés munkást foglalkoztató ipart részesítsük-e egy meglehetősen magas nemzeti ajándékban, vagy pedig a vámvédelemből előálló összegeket ne használjuk-e fel sokkal inkább a rizstermelés magyarországi meghonosítására, azoknak az invesztícióknak teljesítésére, amelyek az árasztással és a locsolással kapcsolatban a mezőgazdaságra hárulnak. Ezek azok a szempontok, amelyeket annak, aki a rizshántoló ipar létesítése érdekében a vámvédelmet meghozta, organikusan végig kellett volna gondolnia, hogy azután egy bizonyos konklúzióra jusson. Mél-