Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-108
Az országgyűlés képviselőházának 108. ülése 1932 június 22-én, szerdán. 173 hanélküli szobában. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan helyezkednek el, kihúzták az ágy alól az egyik fekvőhelyet, amely az egyik gyerek ágyául szolgált. (Mojzes János: Nem eshet le az ágyról!) Az asszonyt is megkérdeztem, hogyan kerül ide, ilyen viszonyok közé? Elmondotta kálváriáját, elmondotta többek között azt, hogy az ő any.ia annakidején tizenkét fiút adott a magyar hazának, Ferenc József ki is tüntette és 300 koronát adott az ő anyjának azért, mert tizenkét gyermeke volt katona és a lányának, aki szintén így teljesítette a maga hazafiúi kötelességét, most összezsúfolva, olyan tömeglakásban kell élnie, hogy elszorul az ember szíve, amikor látja. így áll a helyzet a Mária Valéria-telepen. Az Auguszta-telepen is voltam, ahol 5000 lélek lakik együtt. Ha az Auguszta-telepen végigmegy az ember, aki a régi világban élt és a háborúban is résztvett, a> szive szakad meg, mert ott az összes felírások megvannak a régi Magyarország idejéből, minden barakk egy régi magyar város nevéről van elnevezve, ott van tehát Erdélyből a sepsiszentgyörgyi barak, a kézdivásárhelyi, a temesvári barakk, a régi, nagy, dicsőséges Magyarország összes városairól elnevezett barakkokat láthatja ott az ember, (Fráter Jenő: Ugoesáról elnevezett is van!) úgy van, láttam a nagyszöllosi barakot is, Ugocsából, erre is emlékszem. (Fábián Béla: A képviselő úr volt kerülete!) Ott is voltam, bejártam ezeket a barakkokat. Ott is van egy helyiség rekeszekkel elválasztva, amelyben hét család van együtt, 60 ember és ott egy aszszony kis galyibájába is betévedtem, ; amikor bementem a 20-as számú szobába, a lőcsei barakban. Ezt azért mondom el, mert nagyon jellemző. Az egész szoba 1 méter 88 cm. hoszszú és széles. Az asszony, aki ott volt, elmondotta, hogy a férjével lakik benne, de egyszerre nem lehetnek benne, vagy ő, vagy a férje van benne. Ez van az Auguszta-telepen. Kint voltam Sashalmon is, amely tulajdonképpen már nem Budapesten, hanem Budapest környékén van. Sashalmon egy másik tünetre hívták fel figyelmemet és erre én is felhívom a belügyminiszter úr figyelmét, Sashalmon most társasbérlöket helyeznek el olyan módon, hogy ha van egy konyha-szobás lakás, a szobát kinevezik konyhának és a konyhát kinevezik szobának és azt mondják, akinek konyhája van, az jöjjön oda családjával és mint szobában helyezkedjék ott el, akinek pedig szobája van, az csináljon abból konyhát is, azt nevezze ki konyhának, úgyhogy ilyen módon a konyhás-szobás lakást felosztják két helyiségre. A két lakásba társbérlőket ültetnek be. (Zaj. Halljuk! Halljuk! — Szilágyi Lajos: Állandóan zavarják a szónokot!) Egymáson keresztül járnak ezek az emberek, családok. Milyen helyzeteket teremtenek tehát közegészségügyileg, erkölcsileg és társadalmilag. (Fábián Béla: "Ügy van!) Ilyen a helyzet Sashalmon, ahol 43 barak van, 3000 lélek lakik benne, egyszobás lakás van 48, padlásszoba 14 és társbérlő van ilyen módon 46 lakásban. Van ott egy kultúrház is, amelynek van zongorája és színpadja, de ebben a kultúrházban nem sok alkalom és mód van a kultúra fejlesztésére. Most méltóztassék megengedni, hogy még egy benyomásról számoljak be, amelyet a ferencvárosi kiserdőben szereztem, (Fráter Jenő közbeszól.) Ez nem állami telep, de miután a belügyminiszter úr tárcájába fog tartozni az inségiakció, erre is fel kell hívnom a figyelmet. Kérek még 10 percet. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: A Ház a meghosszabbítást megadja. Bródy Ernő: T. Képviselőház! Ez a ferencvárosi telep az utóbbi két év alatt támadt. Ma van ott körülbelül 800 bódé. Itt lakik 4000 lé lek. Ez olyanféle állapot, mint amilyet Fábián Béla barátom vázolt a Teleki-térrel kapcsolásán. Akiket máshonnan kilakoltattak, azok ott az elhagyott erdőben ütötték fel sátorfájukat. Másutt rendes viszonyok között építési engedélyt kell kérni, azt meg kell kapni, rendőri intézményeket kelL kielégíteni, ami nagy feladat és nagy kérdés. Ebben az esetben mindenféle építési és egyéb engedély nélkül odamentek az emberek, felépítették a maguk kis kalyibáját, vityillóját és ott élnek valósággal nomád életet. Erre akarom felhívni a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmét. Megkérdeztem, miből élnek ezek az emberek, mit csinálnak. Azt mondották: reggel kapnak 8 órakor egy tányér levest, délután 4 órakor kapják a másik tányér levest és most remegnek és reszketnek, hogy még ettől a tányér levestől is meg fogják fosztani őket. Az inségakció kapcsán felhívom erre a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmét. Amikor odakinn voltam, s sok szomorúság között az emberi szolidaritásnak és az emberi jótékonyságnak gyönyörű jelensége nyilatkozott meg előttem, mert mialatt ott kinn voltam, láttam embereket kenyereket osztogatni. Megkérdeztem, hogy kik ezek, kik adják a kenyeret. Kiderült, hogy az arra munkába járó Magyar Telefonautomata-gyár munkásai, akik heti 22 pengő keresetből élnek, összeálltak húszan és a maguk keservesen kikinlódott kenyeréből adnak szegény nyomorult emlbertársaiknak. (Söpkéz Sándor: Ez helyes! Éljenek! — Fráter Jenő: Miről beszélünk most? Összeférhetlenségi törvényről van szó?) Interpellációról. (Élénk derültség). Azt hiszem, mélyen t. képviselőtársam nem veszi rossznéven, ha szegény és nyomorult emberek életéről megemlékezem ilymódon és kérem a belügyminiszter urat, hogy kegyeskedjék tekintetét ezekre a telepekre kiterjeszteni. Szerintem nem lehetséges, hogy a magyar államnak ilyen intézményei legyenek. A magyar államnak példával kell előljárni intézményeiben. Nem lehet, hogy emberek ilyen emberhez nem méltó módon éljenek és lakjanak, még hozzá éppen ott, ahol a magyar állam a házigazda. A magyar állam tekintélyével, a magyar állam jószívével és becsületérzésével csak az férhet össze, hogy emberek emberhez méltó módon éljenek és lakjanak. Arra kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, hogy most, amikor átveszi a reszort e részének kezelését, legyen kegyes körülnézni, saját szemével meggyőződni a helyzetről és ezeken az állapotokon segíteni és javítani, szíveskedjék abba a helyzetbe hozni ezeket a szegény, nyomorult embereket, akiknek nincs protektoruk, befolyásuk, Összeköttetésük, akivel szemben csak a meleg és érző szív^ jelentkezhetik, hogy emberi sorshoz méltó módon lakhassanak. Ez az én tiszteletteljes kérésem a belügyminiszter úrhoz és azt hiszem, pártkülönbség nélkül fejezhetem ki azt a reményemet, hogy a belügyminiszter úr ezeken az állapotokon segíteni fog. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a Ház minden oldalán ) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. 24*
