Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-108
174 Az országgyűlés képviselőházának Következik Bródy Ernő képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi és a belügyminiszter urakhoz. Kérem az interpelláció felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi és a belügyi miniszter urakhoz: 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról a fizetésképtelenségi esetről, mely a Borsod-hevesi bányánál bekövetkezett? 2. Szándékoznak-e a miniszter urak eleget tenni a 6-os bizottság felhívásának 1 ?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A hatos bizottság jelentéséből feltűnt nekem egy passzus, amely a következőképpen szól (olvassa): «A kereskedelemügyi miniszter úr által közölt adatok alapján megállapította a bizottság, hogy a tárca kőbányái megfelelően ^ dolgoznak és így fenntartásuk az árszabályozás szempontjából indokolt. A szükséglet ^csökkenése esetén azonban a bizottság véleménye szerint az állami bányák foglalkoztatása arányosan csökkentendő. A törvényhatósági bányákra nézve felkéri a bizottság a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ilyenek létesítéséhez lehetőleg ne járuljon hozzá, miután ezekre nézve nem jók a tapasztalatok és így nem kívánatos, hogy a törvényhatóságok ilyirányú tevékenységet fejtsenek ki.» T. Képviselőház! Egészen nyiltan azt mondta tehát a 6-os bizottság, hogy egyenesen felkéri a kereskedelemügyi miniszter urat, ne járuljon hozzá törvényhatósági bányák alapításához és fenntartásához, mert a törvényhatóságok ilyirányú tevékenysége nem kívánatos. Ebben a közüzemellenes harcban, amelynek a magam részéről én is- egyik katonája vagyok, (Éber Antal: Éljen! Éljen!) — amit kötelességemnek tartok minden alkalommal hangsúlyozni (Éber Antal: Eredménytelenül!) — figyelmeztetni akarom a t. Képviselőházat, hogy hasonlóan nyilatkozott a 6-os bizottság a nyomdákra vonatkozólag is és azt mondta, megfontolandó volna, hogy az Államnyomdán kívül más közüzemi nyomda szereoeljen-e. Ez hívta fel a figyelmemet a kérdésre. Érdeklődtem iránta és megállapítottam, hogy háromféle közüzemi bánya van jelenleg: van állami, államvasúti és törvényhatósági bánya. Ez a háromféle bánya súlyos konkurrenciát támaszt egyrészt a magániparnak, ez az egyik baj, a másik baj pedig, hogy maguknak az illető medvéknek súlyos anyagi gondokat jelentenek. Ez a legvilágosabban tűnik ki annak a hevesborsodi bányának történetéből, amelyre nézve igen érdekes hiteles adatokkal szolgálhatok. Méltóztatik tudni, — a lapokat is bejárta a hír — hogy a Borsod-Hevesi Kőbánya Eészvénytársaság, amely közvetlenül Borsod és Heves megyének vállalkozása és alapítása, kényszeregyezségbe t jutott. r Előttem • van dr. Nóvák László törvényszéki és árvaszéki hites könyvszakértő jelentése erről a bányáról, amely úgy ennek a bányának, mint általában a hatósági bányáknak életébe igen érdekes bepillantást nyújt. Azt mondja az üzemvitel bírálatában dr. Nóvák László könyvszakértő (olvassa): «... az üzem veszteséges volt, bár az adó- és az egyre növekvő társadalombiztosítói követelést is figyelmen kívül hagyták s nem vették számításba sem a régi, sem pedig az újonnan beruházott 150 ezer pengő amortizációját sem... a vármegye fuvarelőleg címen jelentős ingyen 108. ülése 1932 június 22-én, szerdán. forgótőkét nyújtott a társaságnak. A vállalat a kitermelt követ mindig el tudta adni, bár annak minősége olyan volt, hogy szakértői megállapítás szerint a vármegye magánbányától ilyen minőségű követ nem vett volna át. Emellett a termelés drága volt, a termelési költség és az általános ügykezelés költsége sem állott arányban a bruttó haszonnal.» A fizetésképtelenség bírálatánál a szakértő a következőket mondja (olvassa): «—az 1930 és 1931-es években circa 22 ezer pengő veszteséget mutattak ki, a tényleges veszteség azonban több a könyveletlen alkalmazotti és egyéb tartozásokkal. Bár a vállalat közüzemi jellegénél fogva és a vármegyével való szorosabb nexus miatt a magánbányákkal szemben előnyös helyzetben volt, sem termelése, sem pedig termelési eredménye nem volt megfelelő. A vármegye pár év alatt circa 200 ezer pengőt fizetett be az útalap terhére a részvénytársaságnak, — ebből ma semmi sincs meg ... A részvénytársaság erősen felértékelt mérleget készített. Ennek alapján vállalt a vármegye jelentős Összegű részvény érdekeltséget, holott a befizetéskor a vármegye által adott pénz nagyijából máris elveiszettnek volt tekinthető. A továblbi pénzekből a részvénytársaság líjabb beruházásokat eszközölt, még pedig 1926 óta öszszesen circa 150.000 pengő értékben. A részvénytársaság tőkéjének felét tulajdonképpen már a befizetéskor elvesztette s ennek konzekvenciáit levonva, a részvénytársaságnak a törvény rendelkezése szerint a csődöt, illetve kényszeregyezséget már korábban kellett volna kérni. Ezt a részvény társas ági elmulasztotta és csak akkor kért kényszeregyezséget, mikor már anynyira leromlott a vagyoni helyzete, hogy az előnyös és különkielégítésű tartozásokra sincs fedezet. Ilyen körülmények közlött a rendezésnél most felelős személy nincs, a vármegyei ügyész bejelentése szerint az Ohe. előtt kitűzött magánegyezségi tárgyaláson az igazgatóság közül sem. jelenik meg senki. Ezzel szemben megállapítható az, hogy a részvényársaságnak mint kereskedelmi társaságnak bejegyzett igazgatósága van, tehát a felelősséget, illetve képviseletet valakinek mégis vallania kellene, mint ahogyan vállalnia kell azt a cégjegyzékben szereplő igazgatósági tagoknak." Méltóztatik tehát látni, amikor egy törvényhaósági közüzem munkát vállal, akkor ilyen lehetetlen helyzetek állanak elő. Lehetetlen helyzet ez. A vármegye nincs arra berendezve, hogy ilyen dolgokat csináljon. Nincs meg ehhez a szervezete, nincsenek meg a megfelelő személyei, nincs meg a kereskedelmi átnézete és akkor bekövetkezik, mint ebben az esetben, az, hogy a kényszeregyezségi tárgyaláson a t vármegyét nem képviselte senki. Az üzem részvénytársasági alakban működik, a vármegye azonban a maga közigazgatási alakzatával nem tud ilyen részvénytársasági helyzetekbe beleilleszkedni, úgy, hogty mindezekből az látszik, hogy ezek a törvényhatósági kőbányák nem felelnek meg sem az árnivellálás szempontjából, sem a közlekedés szempontjából, sem a vármegye útalapjának kellő felhasználása szempontjából a maguk feladatának és kötelességének. Miután maga a hatos bizottság felhívta a figyelmet erre és maga a hatos bizottság ajánlja úgy a belügyminiszter úrnak, mint a kereskedelemügyi miniszter úrnak, hogy hagyjanak fel ezeknek a törvényhatósági 'bányáknak üzem• vitelével, ezeknek folytatásával, én ebben az
