Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

88 Az országgyűlés képviselőházának 10 De tovább megyek. Látjuk és láttuk a múltban nem egyszer, hogy miniszterek, amikör megszűnték miniszterek lenni, abba a kiváltságos helyzetbe kerültek — és ezt a legutóbbi tíz évnek majdnem minden lemondott miniszterére el lehet mondani, kivéve a legutóbb lemondott Bethlen-kormányt, amikor nem volt konc, amelyet ki lehetett volna osztani, de a régi miniszterek

1 majdnem mindegyikére el lehetett mondani, — hogy a miniszteri bársonyszéktől való megválás után majdnem jobb, zsírosabb állásba kerültek, mint amilyen állást jelentett a miniszterség; (Zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Szakszerűségük és szaktudásuk alapján!) helyesen mondja a képviselőtársam, szakszerűségük és szaktudásuk alapján. De nem volt elég, hogy majdnem minden lemondott minisztert ott láttunk a legutóbbi 10 évben a közgazdasági pályákon kiválóan elhelyezkedettek között, hanem azt is láttuk, hogy a lemondott miniszternek nyugdíját akként állapították meg különös kegyadományképpen, hogy olyan szolgálati időt is betudtak a szolgálatába, amely szolgálati időt nem töltött be, vagy pedig összekapcsolták az eltöltött szolgálati időket, amire a nyugdíjtörvény— a kegy adtamányozáfea alapján lehetőséget ad, amit azonban nem volna szabad megtenni azokkal szemben, akik a Képviselőháznak továbbra is tagjai maradnak, mert különben nem lehet őket független képviselőknek tekinteni. Nem kell egyébre utalnom, mint Rakovszky Iván belügyminiszter esetére, akinek, ha jól 'megnézzük, majdnem iskoláskorától kezdve minden szolgálati évét betudták nyugdíjának megállapításánál. Vagy itt volt Scitovszky Béla volt belügyminiszter úr esete, akinek a nyugdíját egy évvel ezelőtt olyképpen állapították meg, hogy a közszolgálatban korábban eltöltött idejét is beszámították szolgálati idejébe és ennek alapján kétszere- ', sét kapja annak, mint amennyit egyébként kapna, ha vele szemben a kegyet nem alkalmaznák. Itt látjuk tehát az államfői kinevezéseket és kitüntetéseket, látjuk, hogy az államfő különféle adományokhoz juttatja a képviselőket, hogy kegy díjakat állapítanak meg volt képviselők xészére államfői hozzájárulás alapján, de ezekre vonatkozólag semmiféle törvényes tilalom nincs olyan értelemben, hogy ezek Összeférhetlen helyzetbe kerülnek és az összeférhetlenségi törvény rendelkezései alapján a képviselőségből kizárandók lennének. Tovább megyek és ismételten utalok arra a köztisztviselői szakaszra, amelyre már utaltam és amellyel szemben egyedül a titkos választói jog bevezetése .a garancia. E tekintetben ma is az az álláspontom, .aminek a bizottsági tárgyalás alkalmával is kifejezést adtam, hogy tudniillik nem tudok elképzelni különb összeférhetlenségi bíróságot, mint amilyen összeférhetlenségi bíróságot jelent a választók akaratnyilvánításának ,a szabadsága, a titkos választójog bevezetése tiszta választás levezetése esetén. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a titkos választójogot bevezetik és .a tiszta választást törvénybe iktatják, ha — ami a határozati javaslatunkban bentfoglaltatik — kiegészítik ezt az alkotmányjogi szem- } pontból fontos intézkedést az egyesülési és i gyülekezési jog törvénybeiktatásával, a sajtószabadság intézményes biztosításával és az; esküdtbíráskodás helyreállításával, akkor ne-- J kern ez nagyobb garancia mindenféle olyan 6. ülése 1932 június 17-én, pénteken. törvényjavaslatnál, mint amilyenhez a benyújtott törvényjavaslat is. Mert ha én vagy bármely képviselő, vagy az országnak bármely polgára a sajtó világító fényénél irá tud mutatni a közéletben szereplő férfiak magatartására és funkciójára, akkor legyenek meggyőződve, t- képviselőtársaim, hogy ez sokkal nagyobb kontroll, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mintha itt .a. legkülönfélébb összeférhetlenségi bíróságot állapítjuk meg. A sajtószabadság intézményes biztosítása nagyobb garancia nekem, mintha itt az összeférhetlenségi kérdés eldöntését akár egy képviselőkből és felsőházi tagokból összeállított bíróságra-, akár a közigazgatási bíróságra, akár pedig a Kúriára bízzuk. Ha a titkos választójogot törvénybe iktatják, ha a sajtószabadságot intézményesen bizosítják, ha teljesen biztosítják az egyesülési és a gyülekezési jogot, akkor nekem ennél nagyobb garancia nem kall és akkor az összeférhetlenség kérdésének sokkal enyhébb rendelkezésével is megelégszem. Előttem felszólalt L képviselőtársaim a köztisztviselői és közszolgálati összeférhetlenség kérdésénél már szóvátették azt, hogy bizonyos állami alkalmazottakra vonatkozólag a törvény mégis lehetőséget ad, hogy helyet foglaljanak a Képviselőházban. Erre vonatkozólag teljesen osztom azt az álláspontot, aminek Rassay t. képviselőtársam hangot adott. Teljesen lehetetlen, hogy miniszteri és államfői kinevezéstől függő képviselők üljenek bent a parlamentben, akikről lehetetlenség teljes függetlenséget feltételezni, amikor 10-től 2-ig főnökei itt a miniszternek és kritizálhatják a kormány tagjait, majd hazamenve otthon találják ugyanannak a miniszternek rendelkezéseit, akivel szemben itt kritikát gyakorolhatnak. 'Semmiféle szakszerűség nem követeli meg, hogy azok az urak, akiket a törvényjavaslat megfog és akik a javaslatban említett testületeknek tagjai, helyet foglaljanak ebben a Képviselőházban. Erre semmiféle szükség nincs. Ezek az urak válogathatnak:^ vagy katedrájukat és egyéb állásukat tartsák meg, vagy pedig — ha érzik magukban a politika iránt való készségüket — ezekről a pozíciókról lemondva, jöjjenek ide a Képviselőházba és a Képviselőház szívesen fogja őket fogadni. Nagyon érdekes megnéznünk a törvényjavaslat indokolásának azt a részét, amely a választójogra való utalást tartalmazza s ennek kapcsán a szakszerűséget is figyelembe veszi. À javaslat idevonatkozó indokolása a következőket tartalmazza (olvassa): «A választójog túlságos kiterjesztése és titkossága különben sokkal inkább nehezíti meg a szakemberek bejutását a Képviselőházba, mint az összeférhetlenség. A Képviselőház a mai korban a törvényhozás munkájában inkább politikai pártszempontból vesz részt és a szakszerű munka inkább a kormányra és a Felsőházra hárul.» Elsősorban is vissza kell utasítanom ezt a hangot és ezt a sértést a Képviselőházzal szemben, mert ez a Képviselőház tekintélyének megsértése. Másrészt nem tudom megérteni és nem látom, hol van az a nagy szakszerűség, (Peyer Károly: Amennyi szakértelem ebbe a kormányban van!) amelyet akár ez a kormány, akár az előző tízéves kormány fel tudna mutatni, mert ha valóban szakszerű munkát végeztek volna, akkor valószínűleg nem volna az ország gazdaságilag és pénz-