Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. utalni. Ne argumentáljon tehát ma valaki nekem azzal, mintha én volnék az árulója az eszmének, aki a javaslatot elfogadom (Felkiálátsok balfelől: Ezt nem mondta! — Nagy Emil: Olyasmit mondott!) és Rassay Károly t. képviselőtársam az, aki kitart mellette. T. Ház! A bíróság kérdésével nem foglalkozom, erre majd a részleteknél térek ki. Javaslatom is lesz. En mindenesetre nem látok sérelmet a parlamenti bíróság felállításában és nem osztom azok nézetét, akik azt kifogásolják, hogy nem a közigazgatási bíróságra ruházzuk ezt a feladatot, mert ez általában a parlamentnek jogkörébe tartozik. (Élénk heyeslés.) Azt az álláspontot pedig határozottan védelmeznem kell, hogy függetlenebb lesz ez a bíróság akkor, ha a két Ház tagjaiból fog összeállíttatni. Itt van még az elnökkérdés. En azt indítványoztam, hogy az elnöki kijelölés is essék választás alá a Házban úgy, mint eddig. Most is fenntartom ugyanezt. De nem olyan jelölést értek, hogy jelöljünk 36 tagot s azután húzzuk ki a neveket jobbra-balra, mert egészen biztos, hogy ebből lesz a legrosszabb eredmény, hanem az elnök előterjeszti, hogy kiket jelöl ki és ezt a Ház szentesíti vagy nem. Meghagynám tehát a Háznak azt a jogát, hogy a kijelölés felett dönthessen. Nem félek attól, hogy a kijelölésben az elnökök nem lesznek pártatlanok, mert láttam az összeférhetlenségi bizottságban, — ahol ott ülök Büehler József és Bródy Ernő t. képviselőtársaimmal együtt — hogy az ellenzék a maga arányában ott is képviselve volt. S ahogy a bizottságban végigtekintettem, őszintén megmondom, t mindig csak azt láttam, hogy mindenki a legjobb meggyőződése szerint döntött a kérdésekben. Nem utasíthatom tehát vissza a bíróság kérdését, de ismétlem, erről most nem akarok szólni, mert erre majd a részleteknél fogok kitérni. Marad tehát az a kérdés, hogy vájjon igaza van-e Rassay t. képviselőtársamnak

1

, amikor nagy emfázissal felkiáltott: inkább semmit, mint ezt a törvényjavaslatot! Én nagyon jól tudom, hogy nem százszázalékos tökéletes munkát alkottunk' és azt is tudom, hogy mint minden kodifikációnak, úgy ennek a kodifikációs munkának is megvannak a maga hiányai, de azt nem mondhatja senki, hogy egyáltalán nem oldottuk meg a kérdést. Legalább is jobban oldottuk meg, mint meg volt oldva. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Egy jobb reformmal megoldottuk. S mivel meg vagyok róla győződve, hogy a bi- . zottság javaslatán azon a sok szigorításon felül, amelyre már voltam bátor rámutatni, még lesznek is szigorítások, a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon^ és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik. — Gr. Hunyady Ferenc: Ez volt az igazi előadói beszéd!) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni egy jelentést a nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet 1931. évben Genfben megtartott 15. ülésszakában a szénbányamunkások munkaidejének szabályozása tárgyában elfogadott egyezménytervezetre vonatkozólag. (Felkiáltások a bal- és a széhőbaloldalon: Egy szót sem hallunk!) Kérem a t. Házat, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni s előzetes tárgyalás ülése 1932 június 17-én, pénteken. 85 és jelentéstétel végett a társadalompolitikai bizottságnak kiadni. (Farkas István: Nem hallottunk egy szót sem!) Elnök: A pénzügyminiszter úr jelentést nyújtott be .a nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet 1931. évben Genfben megtartott 15. ülésszakában a szénbányamunkások munkaidejének szabályozása tárgyában elfogadott egyezménytervezetre vonatkozólag, t Egyúttal indítványozta a jelentés kinyomatását^ szétosztását s^ előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a társadalompolitikai bizottsághoz való utalását. Méltóztatnak ezt az indítványt elfogadni? (Igen!) , Ha igen, ezt határozatkép kimondom. A vitára visszatérve, szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! A törvényjavaslathoz hozzászólott t. képviselőtársaim kritikája általában két kérdés körül mozgott Az egyik kérdés volt: szükséges volt-e, időszerű volt-e a javaslat, a másik kérdés pedig az 1901 : XXIV. tcikkel való összehasonlítás körül mozgott, amennyiben azt vitatták t. képviselőtársaim, vájjon a most benyújtott és tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat szigorúbb-e, mint a régi törvény, igen vagy nemAz első kérdésre vonatkozóan, vájjon szükséges, időszerű volt-e ennek a törvényjavaslatnak benyújtása, elég, ha utalok arra, hogy évek hosszú során át a Képviselőháznak úgyszólván minden oldaláról megnyilvánuló óhaj yolt^ az összeférhetlenségi törvényjavaslat benyújtása. A különbség legfeljebb csak az volt, hogy az egyik oldalon lévő képviselők egy enyhe látszatintézkedést tartottak szükségesnek, a másik oldalon pedig egy erőteljes és az összeférhetlenséget emberi lehetőség szerint kizáró intézkedést tartottak szükségesnek. Nem érdektelen, ha megnézzük a törvényjavaslat indokolását, hogy mivel indokolja ennek a javaslatnak szükségességét. Azt mondja az indokolás (olvassa): «Az összeférhetlenségnek ma érvényben lévő szabályozását a közvélemény nem tartja kielégítőnek. Ennek okait részben az általános viszonyokban kell keresni, részben magában az országgyűlésben. (Zaj.) A közvélemény úgy érzi

; hogy ma, a gazdasági súlyos megpróbáltatások idején a puritánságnak az átlagosnál nagyobb mértéke szükséges és a törvényhozói tisztet közmegnyugvásra csak olyan emberek tölthetik he, akiknél még a látszata sem merülhet fel annak, hogy saját érdekeiket is védik. A közélet tisztaságának teljes biztosítása adhat csak lelki erőt a nemzetnek a reámért megpróbáltatások elviselésére.» Ha megnézzük, hogy a gyakorlati életben mi volt a helyzet és hogy mi tette szükségessé a kérdés szabályozását, akkor látjuk, hogy két égető probléma volt, amelynek megoldását a Iköizélet állandóan napirenden tartotta. Az egyik az volt, hogy ma a 245 képviselő közül 135 képviselő 470 igazgatósági tagságot tölt be. Hát kell-e sürgősebb intézkedés, mint az, hogy ennek a teljesen lehetetlen és tarthatatlan állapotnak megszüntetésére kell megfelelő intézkedéseket hozni és megfelelő garanciákat teremteni? (Jánossy Gábor: Arra való ez a javaslat, hogy ez az állapot megszűnjék!) Hogy errevaló-e és hogy megfelel a célnak, arra a későbbiekben térek rál A másik szempont pedig, amely ugyancsak sürgette ennek a kérdésnek a törvényhozás elé való juttatását, aa, hogy ha a bizottság ja-