Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

84 Az országgyűlés képviselőházának 1 selőtársam mondott, hogy rontja az eredeti javaslatot. Azután hozá kell tennem, ami még ide tartozik, hogy itt állapittatik meg az a szigorú jogszabály, hogy a jogcselekmények, szerződések és egyebek megsemmisíthetők. (Ügy van! jobbfelöl.) Ez a négy pont ebben a javaslatban a fő, a domináló pont, ez nem veszett ki a bizottsági javasaltból még a Fenyő Miksa-féle javaslattal sem, amelyet különben én nem fogadtam el és nem is fogadok el itt sem, de merem állítani, hogy nem rontja le a főelveket. (Nagy Emil: Az jelentéktelen dolog! — Bródy Ernő: A szubvenció jelentéktelen? — Váry Albert: Törvényszerű! — Zaj. — Elnök csenget.) Megkívánom tehát állapítani, hogy az anyagi összeférhetlenségre nézve is szigorúbb elvek vannak felállítva, és mivel nem kimerítő a felsorolás, a törvényt a jövőben könnyebben lehet alkalmazni. Rá kell térnem a Fenyő Miksa-féle két szakaszra, mert igenis elismerem, hogy a 14. §-ban a 2. és 4. pont, a 15. §-ban pedig — úgy gondolom — a 2. pont igenis enyhíttetett az érdekelt- ségi összeférhetlenség kérdésében azáltal, hogyha a közszállításoknál vagy egyáltalában a közérdekű előfeltételek megvannak, nem áll elő az összeférhetlenség. így a közszállításokban részt vehet a képviselő vagy az a vállalat, amelyben a képviselő érdekelve van, vagy átvehet az államtól árukat piaci vagy napi áron, stb. Ezekre nem terjeszkedem ki, de elismerem, hogy ezek enyhíttettek, és ezeket az enyhítéseket az igazságügyminiszter úr részben el sem fogadta, részben pedig ki is nyilatkoztatta, hogy az-eredeti javaslat rendelkezéseit fönn fogja tartani. Hol van tehát az a borzasztó nagy bűn, amiért most el fogadhatom a javaslatot, amelyért lelkesedtek, amikor beterjesztették? (Bródy Ernő: Azért, mert romlott! — Nagy Emil: Annyira nem romlott^ — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Színház itt a harangot félre verni!) Tessék megnézni az agyondicsért Szilágyi-féle javaslatot, amely szintén tele van kivételekkel. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Másból sem áll!) Azt pedig határozottan állítom, hogy a magyar gazdasági életnek — különösen a vidéken — és a nép érdekének ártana, ha az altruista szövetkezeteket úgy tekintenők, hogy aki egyszerű igazgatósági tag ezeknél falun, az összeférhetlen helyzetbe kerül. Hiszen folyton aról beszélünk, hogy a termelési és értékesítő szövetkezeteket meg kell teremteni. (Gr. Hunyady Ferenc közbeszól.) De bocsánatot kérek Hunyady képviselőtársam, vájjon nem jobb lesz az, ha ezeknek a szövetkezeteknek alakulását és a nagy szociális gondolatnak fejlődését a képviselő is előmozdítja részvételével? Tessék megállapítani, hogy bizonyos nagy fizetéssel járó állásban egy képviselő se lehessen benne, azt meg fogom szavazni, de miért ne vegyen részt ezekben a szövetkezetekben. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Gr. Hunyady Ferenc: A százezer pengős altruizmus ellen vagyunk! — Helyeslés balfelől. — Váry Albert: De agyonütjük vele a kisembereket!) Csendet kérek képviselő urak. Állandó közbeszólásokkal telik el az ülés. Tesék csendben maradni, hogy a szónok beszélhessen. (Bródy Ernő: Nincs semmi baj, megértjük egymást. — Váry Albert közbeszól.) Váry Albert képviselő urat kérem, maradjon csendben. Túri Béla: Rátérek a negyedik és utolsó csoportra, a közbenjárás esetere. (Bródy Ernő: Altruizmus százezerért! —Zaj. — Malijuk! Hall6. ülése 1932 június 17-én, pénteken. juk!) Itt érkeztem el arra a területre, ahol eddig egyáltalán nem volt szankció, most pedig az egész vonalon van szankció. Ez csak nagy szigorítás?! Az összeférhetlenséget megállapítja a közbenjárásnál a 19. § olyan szigorúan, hogy minden anyagi előnyért vagy ellenszolgáltatásért bármilyen minőségben, értékben, ügyben jár közben a képviselő, ez mind összeférhetlenséget teremt. Ha csak nem akarnék útra térni, hogy személyi ügyben nem lehet senkiért, még hadiárváért vagy hadiözvegyért sem közbenjárni, nem tudnék ennél szigorúbb paragrafust szerkeszteni. Sőt néhol túlzottak lesznek az intézkedések. De a szigorúság szempontjából ez nem kifogásolható. (Jánossy Gábor: f Ezekben túlszigorú a javaslat-) Itt van azután a közbenjárási fórum kérdése. Itt is két dologról van szó, amelyről előbb nem volt intézkedés. A régi 1901 : XXIV. te. a «kormányáról beszélt, s a 13. §-ban definiálta. hogy mit ért kormány alatt. Ez az új törvényjavaslat úgy érkezett a Ház elé, hogy «kormányzati és közigazgatási hatóságoknál nem szabad közbenjárni.» A kormányzati szót töröltük. Miért? Mert a judikatúra megállapította, hogy a hatáskör ugyanaz. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A hatásköri bíróság egy hatáskör alá vonta!) En ezzel nem elégedtem meg, hanem indítványoztam a régi terminológia felvételét, hogy a közigazgatási hatóságon kívül állapíttassák meg: állami hatóság, állami üzem és mindenféle állam intézménynek vezetősége, stb. Ezt bevezettük. A bizottsági javaslat tehát még az eredeti Zsitvay-féle javaslatnál is jobban kiterjesztette azokat a fórumokat, amelyeknél a közbenjárás tilos. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Örömmel járultam hozzá!) Itt van azután egy új szakasz, amely egyrészt a pénzért, másrészt ellenszolgáltatás nélkül való közbenjárás folytán előálló összeférhetlenségre vonatkozik. Amikor az illető képviselő a legkisebb mértékben is anyagilag érdekelve van, akkor abszolút az összeférhetlenség. A másikra nézve szintén megszorítja a törvényjavaslat az összeférhetlenséget az ismert három területre, ellenben kiveszi az egyház, kulturális egyesületek, stb- felhívására történő közbenjárásokat. Az ellen az enyhítés ellen, amely a szegény emberek érdekében történő közbenjárásra vonatkozik, nem tudom, kinek lehet ellenvetése. (Felkiáltások a baloldalon: Senkinek sincs ellenvetése!) En tehát a közbenjárási összeférhetlenségnél is azt látom, hogy a törvényjavaslat még így is, ahogy a bizottságból kikerül, sokkal szigorúbb, mint a régi összeférhetlenségi törvény. De ismétlem, hogy az enyhítések, amelyek történtek, olyanok, amelyek felett a plénumban fogunk dönthetni, s valószínűnek tartom, hogy azokra nézve meg is lesz a többség. Ezzel az anyagi joggal végeztem. Maradna a nagy kontroverzia: a bíróság. Ha Rassay Károly t. barátom azt mondta volna, hogy visszautasítom ezt a javaslatot azért, mert parlamenti bíróságot teremt, akkor azt mondanám, hogy logikus az, ha a javaslatot most sem szavazza meg. De ezt nem mondta. Lehetett az a belső meggyőződése, — talán el is mondta, nem hallottam — hogy célszerűnek tartaná, ha egy más fórum lenne, '• annyit azonban tudok, hogy elvetette azt a javaslatomat, amely szerint általánosságban a Kúriához akartam az összeférhetlenségi ügyeket