Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

80 Az országgyűlés képviselőházának 10 átalakult, (Jánossy Gábor: Ügy van!) természetes tehát, hogy így egy új összeférhetlenségi törvényre van szükség. Viszont az 1875. évi Összeférhetlenségi törvényt — és ez a másik ok — az 1920. évi nemzetgyűlés áttörte a közszolgálati összeférhetlenség tekintetében és mint tudjuk, lényegesen áttörte, enyhítvén a közszolgálatban álló képviselők összeférhetlenségét, azt viszont belátjuk, hogy ennek szigorítása indokolt. Hogy még az 1925 : XXVI. tc.-ben, tehát most már végleg lefektetett, előbb rendeletekben megjelent intézkedések nem maradhatnak teljesen fenn, ezek módosítására szükség van. A. harmadik ok, amiért szükség volt az összeférhetlenségi reformra, az, hogy a régi törvénynek több pontban nem volt szankciója. Nem elég tehát azt mondani s nem a százszázalékos igazságot képviselik azok, akik azt mondják, hogy kellett volna szankciót adni. Igen, ez is igaz, de mint mondom, vannak más okok is, amelyek a reformot követelték s közéjük tartozik ez is, hogy igen nagy területen, a közbenjárás területén nem volt szankció. Az is bebizonyosodott, hogy az a bíróság, amelyet az 1901 : XXIV. te. létesített, a jury — az állandó összeférhetlenségi bizottságnak inkább van bíróság jellege — nem felelt meg a követelményeknek, nem vált be, tehát e miatt is reformra kellett gondolni. Végül, hogy úgy mondjam, eleget kellett tenni nemcsak a közvéleménynek, hanem a köztisztesség ama kívánalmának is, hogy tényleg a képviselők ne tekintsék átmeneti állásnak a képviselőséget, hogy onnan pozíciókba, akár előnyösebb anyagi helyzetbe jussanak. (Helyeslés.) Ezek miatt az okok miatt híve voltam a reformnak és örömmel láttam a javaslatot. Visszatérve arra, hogy polemikus vonalon fogok maradni, kérdezem, mit javított a Zsitvay-féle javaslat ezen a helyzeten és mit változtatott a javaslaton a bizottság, — e két dolgot tehát össze kell kapcsolnom — hogy a mi megmaradt, milyen új helyzetet mutat az 1901. évi XXIV. tőikkel szemben. Itt először felmerül az a kérdés, hogy miért nem jött a Zsitvayféle javaslat is taxáció helyett egyszerű elvi megállapítással. Ez a prius-kérdés, mielőtt az anyagi jog részleteibe belemehetnénk. Akik ezt kívánták, — voltak ilyenek az irodalomban is — joggal vethették volna vissza a Zsityay-féle javaslatot. De Rassay Károly nem kívánta ezt és azért a bizottságban el is fogadta a javaslatot annak ellenére, hogy^ nem tisztán elvi alapon nyugszik, hanem taxáción épül fel, vagyis mondjuk úgy, hogy eset-törvény. Ennek a kérdésnek nagy irodalma van; A magyar közéletből Deák Ferencre, Polónyi Gézára hivatkozhatnék. Deák Ferenc is azt mondotta, hogy jó volna, ha egy szakaszból állhatna ez a törvény, hogy nem szabad olyat tenni, ami az ország érdekével ellenkezik. Polónyi azt mondotta, hogy nem tud elképzelni olyan kodifikaciót, amely enumeralni képes az összes eseteket, tehát Ő is ellenezte az esettörvényt. A kérdés azonban nem könnyű. Mi is mondottuk többen, hogy tulaj dohképpen az elvi szabályozás az ideális dolog. De először is az összeférhetlenség fogalma erkölcsi fogalom és azt az erkölcsi fogalmat mégis jogilag kellene megfogalmazni úgy, hogy alkalmazható legyen. Ez már igen nagy nehézséget okoz. Olyan meghatározást, amelyet a gyakorlati életben az esetekre tényleg mindig lehessen alkalmazni, szintén nagyon nehéz elképzelni. Éppen ezért 6. ülése 1932 június 17-én, pénteken. már régi kodifikátoraink és politikusaink — Széli Kálmán, de maga Deák Ferenc is -7 azt mondották, hogy ez maga az ideál, de tulajdonképpen a kodifikáeióban mégis csak szükség van az eset-törvényre is. Hiába akar itt valaki az angol példára is hivatkozni, egészen nem valósíthatjuk meg, mert itt nincs az az angol szellem, nincs az az angol közélet, nincs az az angol levegő, (Buchinger Manó: Bizony nincs, de mennyire nincs! — Propper Sándor: Elég baj az, hogy nincs!) hogy ilyen törvényt lehessen hozni. (Gr. Hunyady Ferenc: De akkor másban sem lehet angol példára hivatkozni!) De nem lehet megelégedni ilyen egyszakaszos törvénnyel — mert hiszen most csak erről beszélek — azért sem, mert az összeférhetlenségi eljárást vagy a Háznál hagyjuk — s akkor az elfogultság még inkább érvényesülhet, mint ha kazuisztika van — vagy pedig nem hagyjuk a Háznál az eljárást, hanem az összeférhetlenségi eseteket teljesen kivesszük a politikából, vagyis a valóságos életből és azok megítélését egy általános fogalom alapján s nem eset-törvény alapján egy olyan testületre bízzuk, amely nincs és nem is lehet kontaktusban a politikai, parlamenti élettel. Bár magam is azt mondom, hogy az ideális egy-egy szakaszból álló összeférhetlenségi meghatározás volna, belátom azonban ennek nehézségét és ezért megértem, hogy ilyen javaslattal jött ide a miniszter úr; olyan javaslattal, amely sem az egyik, sem a másik utat nem választotta, de nem is a középúton maradt, — mint mondani szoktuk — hanem egyesíti mind a kettőt: az 1 §-t mint összeférhetlenségnek elvi deklarációját hozza, ennek azonban a 2. §-ban elveszi jogi alapját; azt csak cinozurául, világítótoronyul vagy nem tudom miül hagytuk meg, hogy majd az egyes eseteknél lehessen tájékozódni. (Gr. Hunyady Ferenc: Nem egészen konzekvens!) De niost Rassay Károly t. képviselőtársamnak válaszolva, azt mondom: ő elvetette az én indítványomat, amely jogalappá akarta tenni még az 1. %-i is, (Helyeslés ä baloldalon.) mert én azt akartam, hogy a két felfogás úgy legyen egyesítve, hogy legyen esy kazuisztikus törvény, amelynek esetei felett a parlament bíráskodik, ha azonban van az összeférhetlenségnek olyan összefoglaló fogalma, amely alapon el lehet járni, akkor a Kúriára bízom, hogy egy ilyen általános és nem egyes esetekre vonatkozó bejelentésnél a Kúria mintegy elvi döntéssel mondja meg, lát-e összeférhetlenséget vagy nem. (Gr. Hunyady Ferenc: Az előre nem látott esetekkel mi lesz?) Vagyis én szigorúbb álláspontig mentem el, mint Rassay Károly, amikor elvetette az én indítványomat, neki tehát nincs joga most elvetni ezt a javaslatot azon a címen, hogy az esetek közt ki lehet bújni, hogy nincs a törvénynek olyan általános elve, amellyel mindent meg lehetne fogni. (Gr. Hunyady Ferenc: De mi lesz az előre nem látott esetekkel? Amelyek a kazuisztikából kimaradtak? — Vary Albert: Azok nem kerülnek alá! Elvi kijelentések vannak a törvényjavaslatban, azok alapján kell állani! — Zaj. — Jánossy Gábor: Nem lehet a jövőbe látni! — Gr. Hunyady Ferenc: Ezt csak barátsággal lehet megoldani! — Jánossy Gábor: En is a mellett vagyok!) Elnök: Csendet kérek! Túri Béla: Leszek bátor bebizonyítani, hogy a Zsitvay-féle törvényjavaslatnak éppen az az előnye, — minden, mondjuk szerkesztési, tech-