Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. nikai bonyolultsága vagy hosszadalmassága ellenére, amit felhoznak — hogy előre nem látott esetekre is alkalmazható, míg a Szilágyi-féle törvény szigorúan kazuisztikus volt! (Váry Albert: Ügy van! Itt elvi kijelentések vannak!) A Zsitvay-féle javaslat tényleg nem hozott egy elven alapuló javaslatot, hanem hozott egy más szerkezetű törvényt, ezt azonban senki sem kifogásolta olyan értelemben, hogy emiatt ne akarjunk most reformot. Másrészt a Zsitvayféle javaslatnak az 1901 : XXIV. tcikkel szembzen éppen az az előnye, hogy elveket állít föl az egyes összeférhetlenségi fajtákra, — mint Désii %• képviselőtársam, mondja: speciesekre, ha az 1. szakaszt genusnak tekintjük — még pedig elveket állít fel a közszolgálati alkalmazottakra, más foglalkozásokra, érdekeltségekre és közbenjárásokra. Az egyéb eseteket elhagyom, egészen kivételesek ezek. Négy összeférhetlenségi kategória van tehát. Az elveket a javaslat felállítja, azután felsorolja, amit ki akar venni, a személyi és tárgyi kivételeket, de megmarad maga az elv, amely azokra az előre nem látott esetekre is vonatkoztatható, amelyek az élet fejlődése alapján be fognak következni. Ezért jobb ez a javaslat az 1901. évinél. Másrészt bár szerkesztés-technikailag elismerem, hogy bonyolultabb lesz, hosszadalmasabb lesz különösen azáltal, hogy a Felsőházzal együvé is lesz kapcsolva, s ezért rendkívül sok mellékparagrafusra oszlott, de nem áll az, hogy egész struktúrája és koncepciója nem volna legalább is olyan jó. Melyek most már a nagy különbségek az 1901es törvény és az új javaslat között, amelyek — hozzáteszem mindjárt — megmaradtak a bizottság javaslatában is? Először az, hogy amikor elveket mond ki — és nemcsak azt a tizenegy esetet, amelyekben kimondotta az érdekeltségek miatt az összeférhetlenséget az 1901. évi XXIV. te. — ezeket az elveket szigorúbban állapítja meg. Mindegyikre leszek bátor rámutatni. Másodszor minden elvet szankcióval lát el. Az 1901. évi törvény például az egész közbenjárást szankció nélkül hagyta, ez ellenben a jelen javaslat minden kimondott elvhez szankciót fűz. Inkább az elvben szűkít, ha szűkít, de a szankciót mindig megállapítja. A harmadik nagy különbség a szigor tekintetében van, amely szintén megmaradt, hogy nemcsak összeférhetlenségeket állapít meg, hanem büntetéseket is szab ki; sőt az összeférhetlenség folytán jogkövetkezmények állhatnak elő olyan mértékben, hogy például megsemmisülnek szerződések, (Ügy van! jobb felől.) kijárt szerződéses jogok stb., amelyek, megvallom őszintén, én úgy érzem, — pedig nem vagyok sem ügyvéd, sem jogászember végelemzésben, hanem csak foglalkozom a joggal (Bródy Ernő: Közjogász!) s attól félek inkább, hogy jogbizonytalanságot teremtünk messze területeken, létesült ügyletek, szerződések és jogok területén, s elismerem, de nemcsak elismerem, hanem konstatálnom is kell, hogy ez rendkívül szigorú intézkedése a törvénynek. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ez a leglényegesebb része a javaslatnak! — Mozgás a balközépen. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Irtózni fognak közbenjárót igénybevenni, mert tudják, hogy érvénytelen, amit kijárnak ! Ez a lényege a javaslatnak és ezen változtatás nem történt és nem történhetik! — Helyeslés a baloldalon.) Amikor mindezt a nagy különbséget, még pedig a szigorúság javára szóló különbséget megállapítom nemcsak a Zsitvay-féle, hanem ülése 1932 június 17-én, pénteken. 81 még a bizottság által elfogadott javaslatban is, nem látom, honnan veszi t. Rassay Károly képviselőtársam azt az állítását, hogy ez a javaslat a képviselői függetlenség garanciáit lerombolta; éppúgy nem értem azt a másik megállapítását, hogy tágított az állam és a képviselők közötti üzleti vonatkozású kapcsolatok elbírálása tekintetében. (Gr. Hunyady Ferenc: A 15. és 16. %\) Majd rá fogok térni; azt hiszem, ismerem annyira a javaslatot, mint t. képviselőtársam. (Váry Albert: Ellenzéki képviselő javasolta!) Nem fogok kitérni semmi nehézség elől és nem fogok szemethúnyni semmi változtatás előtt, amelyet én sem fogadok el. De menjünk sorra az anyagi jog szempontjából a négy kategórián. Az első a közszolgálati alkalmazottak összeférhetlensége. Először is felmerülhet itt is az a kérdés, hogy legyen-e egyáltalában tisztviselő-képviselő. Ez a priusz. Azt, hogy ne legyen képviselő, lehet elméleti alapon védeni, lehet védeni az államhatalom megoszlása elvén, mert végre is a képviselő a törvényhozói, a tisztviselő pedig a végrehajtói hatalom körébe tartozik, itt tehát van elvi összeütközés. Az is igaz, hogy a tisztviselők nagy átlagban inkább függnek a kormánytól, mint mások. De a magyar közélet — úgy látom, mégis — azt kívánta meg, hogy a tisztviselőknek adjunk helyet a törvényhozásban, hogy szaktudásuk ott érvényesülhessen. Szidhatjuk a bürokráciát, de a magyar köztisztviselő jellemét azért mégis csak erkölcsi értéknek r kell tekinteni és ezeket be kell hozni a törvényhozásba, ez volt különben a döntő a nemzetgyűlés akaratából. Most csak reformra szorul a dolog, a reform pedig olyan, hogy szigorítja az eddigi jogot. Nem tagadhatja senki, hogy az új rendelkezések úgy, amint vannak, — bár vannak egyes kivételek, amelyek például Bas say Károly t. képviselőtársamnak vagy másoknak, nem tetszenek — általában szigorúbbak. Először is a közszolgálat fogalmát olyan mértékben kiterjeszti a 6. §, (Váry Albert: Ügy van! Ismét szigorítás!) hogy messze meghaladja a köztisztviselő fogalmát, hiszen ezzel a szakaszszal olyan kategóriák váltak összeférhetlenekké a közszolgálat r terén, amelyek azelőtt nem voltak összeférhetlenek. (Wolff Károly: Vállalatok, üzemek!) Ügy van, vállalatok és üzemek. (Gr. Hunyady Ferenc: Ez helyes!) Szigorúbb ez a szakasz, hiába mondja előttem szóló t. képviselőtársam, hogy függetlenebb volt az az ember, aki visszament, mint az az ember, aki most nem tudja, vissza fog-e menni, esetleg igen, esetleg nem. Nem is ebben volt a baj, hanem abban, hogy az a képviselő közben előlépett. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez igaz!) Olyan törvényünk pedig nem volt, amely a fizetések tekintetében valaminő intézkedést tartalmazott volna. Voltak esetek, hogy az illető csak lemondott, de azután előléptették és megint találkoztunk vele a parlamentben és így tovább. Ezeket egyszersmindenkorra kivégzi ez a javaslat, (Helyeslés.) ennyivel sokkal szigorúbb, mint a régi. Két eset lehetséges, vagy tisztviselőből lesz képviselő, vagy képviselőből lesz valamiféle közszolgálati alkalmazott. Mindkét esetben szigorúbb ez a törvény, tmlert most véglegesen nyugdíjba kell mennie a köztisztviselőnek, amikor fellép — vagy végkielégítést kap abban az esetben, ha nincs elegendő szolgálati éve — és az első esetben rá csak a nyugdíjtörvény vonat12*