Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

Àz országgyűlés képviselőházának lOS. ülése 19Û2 június 16-án, ösütörtökön. 45 lenségi bíróságnak módjában lesz ide vonatkozólag — nem úgy, mint az elmúlt időszak alatt — ezeket a meg nem engedett helyzeteket megbírálni, vagy pedig a meg nem engedett különböző kedvezmények vizsgálatát keresztülvezetni. (Ügy van! jobb felől.) A 11. § is új rendelkezést tartalmaz. Ez nem tartozik ugyan teljesen ebbe a tömegbe, azonban az együttes bizottság mégis azon a véleményen volt, hogy ezt is ide sorozza. Itt arról van szó, hogy a miniszterek és államtitkárok a képviselői, törvényhozói mandátumok megszűnése után öt éven keresztül nem foglalhatnak el valamely állást vagy megbízást olyan nyerészkedésre alakult vállalatnál, amely nekik köszönheti létét vagy valamely különösen fontos kedvezményét. A bizottság a javaslatnak ezt a részét kiterjesztette a minisztereken és államtitkárokon kívül még azokrai a. tisztviselőkre is, akiknek ilyen ügyek elintézésében érdemleges és döntő szerepük volt. Ezek után azt kérdezhetné valaki, hogy: mi lesz azonban az olyan miniszterrel, vagy államtitkárral, nem is szólva egyéb köztisztviselőkről, aki nem képviselő s ennek folytán nem vonható az összeférhetlenségi törvény hatálya és következményei alá. Méltóztatnak emlékezni, hogy a javaslat végén idevonatkozóan elfogadtunk egy módosítást, amely szerint ilyen esetekben a rendes bírósághoz tartozik az így létrejött engedélyeknek vagy pedig elfoglalt állásoknak érvényessége vagy érvénytelensége feletti határozathozatal. Az anyagi jogszabály tehát megvan, csupán alakilag ilyen esetekben nem az összeférhetlenségi bíróság elé fog tartozni az ügy, hanem a rendes bíróság elé, amely dönt ezekben a kérdésekben. Hogy ez nem teljesen elégséges, hogy itt bizonyos hézag és bizonyos hiány van, azt nagyon jól tudta az együttes bizottság is. (Mozgás és zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon. Östör József előadó: Tulajdonképpen arról kellett dönteni, hogyha ezt a nagyon természetesen minden tekintetben helytálló kifogást alakilag és logikusan keresztül akarjuk vinni, akkor elfogadjuk-e teljesen ezt a felfogást és mellőzzük-e a miniszterekre, államtitkárokra és tisztviselőkre vonatkozó rendelkezést, vagy pedig egy kissé következetlenek legyünk és akkor legalább az állam legfőbb kormányzati funkcionáriusaira vonatkozóan mégis olyan összeférhetlenségi lehetőséget kodifikáljuk, amely lehetőségnek kodifikálása az egész bizottság felfogása szerint is minden tekintetben szükséges. A bizottság az utóbbi álláspontot foglalta el. Az érdekeltségi összeférhetlenségnél figyelmet érdemelnek a 14., 15. és 16. §-ok; különösen ezek azok a szakaszok, amelyekre felhívom a t. Képviselőház figyelmét. Méltóztassanak összehasonlítást tenni a jelenlegi Összeférhetlenségi törvénnyel. A mostani összeférhetlenségi törvényünk ugyanis a taxációnak szinte merev, következetes álláspontján állva, az 5., 6., 7., 8, és 9. §-okban állította össze az ide vonatkozó eseteket. Hosszú oldalakon keresztül történt ez a felsorolás, nehéz törvényszerkesztéssél, de a végeredmény mégis csak az volt, különösen az idők multával, hogy az öszszes életeshetőségeket nem tudván előrelátni, az esetek egy része kibújt, más része tárgytalanná lett és tulajdonképpen a taxációnak minden hátrányát talán egyetlen egy törvénynél sem éreztük annyira, mint ennél. Ezzel a töryényszerkesztési rendszerrel részben szakított ez a törvényjavaslat és különösen szakított ezeknél a szakaszoknál, amennyiben igyekezett bizonyos tekintetben általánosságban maradni. Az ilyen általánosságban való maradás folytán most már minden remény megvan arra vonatkozólag, hogy ez a törvényjavaslat nem esik a jelenlegi törvény taxációs rendszerének hibájába. Hálás dolog volna, azonban nem akarom túlságosan igénybe venni a Ház türelmét, ha összehasonlítást csinálnánk a jelenlegi törvény 5—9, §-ai és a mostani javaslat 10., 14., 15. és 16. §-ai között. Én ezt az összehasonlítást megcsináltam, nekem ez megvan. Megállapíthatnánk az összehasonlításból egészen bizonyosan, amire bizonyára a felszólalások folyamán a t. Ház partjai ki fognak térni, hogy van-e itt szigo>rítás vagy nincs, mert csak ez az egyetlen út, egyetlen mód, nem kiszakítva egy-két szakaszt, hanem végigmenve az ide vonatkozó összes rendelkezéseken és akkor látnánk azt és látni fogjuk azt, hogy igenis, különösen a 14., 15. és 16. §-okban ez a szigorítás nagy tekintetben megvan. Állítom ezt főleg a 16. §-ra vonatkozólag, amely kiterjesztéseket tartalmaz. A kiterjesztések megtörténnek egyrészt az állam részéről érdekelt vállalatokra és alapokra nézve, amelyekben az állam legalább felerész erejéig tulajdonos és megtörténnek a törvényhatósági és községi vállalatokra nézve, amelyek létesítésének jóváhagyása, engedélyezése állami, illetőleg kormányzati ténykedéstől függ. Nagyon szigorú rendelkezés foglaltatik a kiterjesztésnél a rokonságra vonatkozólag és rendkívül szigorú kiterjesztések foglaltatnak itt arranézve, ha nem a képviselő az, aki tulajdonképpen kedvetlenül érdekelt, hanem az a vállalat, az a nyerészkedési vállalat, amelyben a képviselő érdekelve van, akár csak részben is, mint tulajdonos. A javaslat legalább egyharmad érdekeltséget kíván meg akár mint igazgatósági tag, akár mint jogtanácsos, akár mint felügyelőbizottsági tag részéről, szóval bármely tekintetében. Ezek után áttérhetünk a javaslat utolsóelőtti fejezetére, a közbenjárási összeférhetlenségre. A 19. §-ban az együttes bizottságnak, ami illeti az ügyvédi összeférhetlenséget, az volt az elgondolása, hogy az ügyvéd-képviselőknek — méltóztassék megengedni, hogy minden sértés nélkül rövidség okából ezt a kifejezést használjam... (Nagy Emil: Nem sértés!) Annyiban sértés csupán, amennyiben nincsen kereskedő-képviselő, nincsen iparos-képviselő, (Rassay Károly: Kisgazda-képviselő van!) nincsen gazda-képviselő, nem lehetnek tehát ügyvéd-képviselők sem, hiszen az összes képviselők, az összes törvényhozók egyetemes nemzeti érdekeket kötelesek szem előtt tartani és csak látszat az, amit lehet hallani, mintha az a képviselő, aki egyúttal ügyvédi gyakorlatot is folytat, mást nem tartana szem előtt, mint csakis a saját ügyvédi érdekeit. Én csupán most a tárgyalás folyamán használom ezt a kifejezést, tisztán egyszerűsítés okából. A javaslatnak az volt — amint méltóztatik tudni — az elgondolása, hogy az ügyvédi gyakorlatot folytató képviselőnek az eljárást csakis a bíróságoknál engedi meg és a közigazgatási hatóságoknál abban az esetben, amenynyiben a közigazgatási hatóságnál való eljárás annyiban függ össze a bírói eljárással, hogy az ügy egyébként jogorvoslat, vagy panasz folytán a bíróság elé került, a bizottságnak az volt az álláspontja, hogy ezt a megoldást mellőzi. Ennek folytán elfogadott egy más megoldást,