Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-105
46 Az országgyűlés képviselőházának 105 amely most már a t. Bizottság- jelentésében benne van, amelyben az van, hogy az ügyvédképviselőknek az ügyvédi rendtartás értelmében való törvényes eljárási joguk biztosítva van, nincs azonban megengedve sem az államnál, állami érdekeltségeknél, sem' egyébként azokra a viszonylatokra vonatkozólag, amelyek a törvényjavaslat 13., 14. és 15. §-ai alá esnek, tehát a kinevezéseknél, kijelöléseknél, haszonhajtó jogoknál, egyéb előnyöknél, haszonhajtó szerződéseknél és üzleti viszonynál. Idevonatkozókig körülbelül az volt a bizottság álláspontja, hogy amit nem szabad a képviselőnek megtenni, mint olyannak, azt nem szabad a képviselőnek megtenni abban az esetben sem, ha nem mint képviselő, hanem mint ügyvédi akar eljárni. Ide vonatkozólag csak a bizottság írásbeli jelentésére utalok anélkül, hogy — noha már az is nagyon rövid — azt itt ismertetni akarnám; hogy egy olyan rendelkezés, amelyet a törvényjavaslat eredetileg magában foglalt, a törvényhozás tagjai közül akárhány jeles ügyvédet többé-kevésbbé abba a helyzetbe hozhatna, hogy mandátumáról lemondjon, vagy pedig, hogy olyanok, akik hivatottak arra, hogy az országgyűlésben helyet foglaljanak, egyáltalában ne vállaljanak mandátumot. Meg is változott az együttes bizottság álláspontja, mert különösen az utóbbi évtizedben a helyzet olyan, hogy alig van olyan bírósági ügy, amely többé-kevésbbé össze ne függgene a közigazgatási eljárással. Ennek folytán ha a javaslat eredeti intézkedése, eredeti rendelkezése iktattatnék törvénybe, abban az esetben tulajdonképpen lehetetlenné volna téve az ügyvédi gyakorlat és kifejlődhetnék egy olyan Strohmann-rendszer, amely Strohmann-rendszer kifejlődése a törvényhozásnak nem lehetett szándéka. Ez vezette a t. együttes bizottságot akkor, amikor a jelenlegi szöveget elfogadásra a t. Képviselőház elé terjeszti. T. Ház! A 20. § a köztisztességi összeférhetlenségről intézkedik. Ez nem új. Nagy vita volt erről. Ez a szakasz tudniillik a törvényhatósági törvények gondolatát veszi át és osak annyiban új, hogy itt az összeférhetlenségi esetben új, egyébként benne van a fővárosi és törvényhatósági új törvényekben. A 21. § az, amely tulajdonképpen a Jképviselő urakat legjobban érdekli, amennyiben megállapítja azt, hogy mely esetekben lehet a képviselőnek akár közügyben, akár pedig jogos magánügyben eljárnia anélkül, hogy összefér hetlenségi helyzetbe kerülne. Az együttes bizottság itt lényeges kiterjesztéseket végzett. (Jánossy Gábor: Sürgetni lehet az ügyeket ezután is!) Üj összeférhetlenségi eseteket képeznek a 24. és 25. §-okban felsorolt esetek is. A 24. § arra az esetre szól, amikor az országgyűlés tagjai közül valaki tartós távollétével tündököl oly mértékben, hogy hivatalos felszólítás ellenére sem teljesíti kötelességét, (Jánossy Gábor: Sokan tündökölnek!) s ennek folytán éppen az ellenkezőjét teszi annak, mint amire mandátumot kapott, s mint amire a mandátum kötelezi. Erre vonatkozólag külföldön is történtek hasonló lépések és ilyen esetre kellett arról gondoskodni, hogy a törvényhozásnak meg legyen a joga, hogy az ilyen magatartást megtorolhassa. S végül egy új összeférhetlenségi, úgynevezett méltatlansági összeférhetlenségi esetet iktatott be a bizottság bizonyos nagyon lényeges módosításokkal (Jánossy Gábor: Igenrugalmas kifejezés!) a törvényjavaslatba, neve. ülése 1932 június 16-án, osütörtökön. zetesen azt, hogy ha az illető törvényhozónak magaviselete, magatartása az országgyűlésen olyan, hogy ez az országgyűlésnek rendjét tartósan zavarja, és hogyha emiatt már három ízben részesült a legszigorúbb büntetésben, a kizárás'ban és még hozzá, hogyha ez a magatartás olyan, amelyből következtetni lehet az illetőnek konok magatartására, megátalkodott konok magatartására (Kabók Lajos: A konokságot ki bírálja el?) ennek az a célja, hogy fel lehessen lépni egy olyannal szemben, aki a tárgyalási rendet egyáltalán lehetetlenné teszi és mintegy a parlamentarizmus ellenségének mutatja magát. (Kabók Lajos: Az egységespárt erre részolgáit, mert az elég konok! — D érültség r bal felől.) T. Képviselőház! Ezek után befejezvén az együttes bizottság jelentésének méltatását és egész előadói beszédemet, méltóztassék megengedni, hogy befejezésül csak a következőket mondjam: (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) A függetlenség nem a helyzetekben fekszik, nem az elfoglalt állásokban, nem a szakaszokban (Jánossy Gábor: Az emberekben!) hanem a függetlenség egyedül a jellemben van. (Ügy van! jobb felől.) Vannak ezenkívül helyzetek, amelyek lehetnek a törvény írott szakaszai szerint összeférhetlenek és mégis összeférhetek '- a politikai erkölcs szempontjából és lehetséges az, hogy összeférhető valami a betű szerint, azonban a politikai erkölcs szerint össze nem fér. (Weltner Jakab: A nyilt választójog összeférhetlenné teszi a fél Házat!) Tisza István gróf megállapítása ez az utóbbi. Az ő szavait idézem, és azt hiszem, hogy helyesen idézhetjük őt, mert hiszen a képviselők összeférhetlenségét senki olyan szigorúan nem fogta fel, vagy legalább is kevesen, mint Tisza István, aki megkövetelte nemcsak magától, hanem másoktól is ezt a teljes szigort. (Jánossy Gábor: Úgy van! Ügy van! Példákat statuált!) Nála olvashatjuk azt is, hogy a képviselőknek óvakodni kell minden olyan — még nem üzleti — színezetű beavatkozástól, ajánlgatásoktól, és egyéb ilyen közbenjárásoktól is, amelyek talán szokásai, de egyébként rossz szokásai a magyar közéletnek. (Farkas István: Sohasem harapództak el annyira, mint ma!) E kitűnő megállapítás után, azt hiszem, mindnyájan tisztában lehetünk azzal, hogy egyedül és csupán törvénnyel politikai erkölcsöket teremteni nem lehet. (Farkas István: Bizony nem!) Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nincs összeférhetlenségi törvényre szükség. Igenis van szükség. (Jánossy Gábor: Egészséges közszellemre van szükség!) Nem azt akarom mondani, hogy nincs szükség kitűnő összeférhetlenségi eljárásra is ... (Jánossy Gábor: Puritán emberekre van szükség mindenütt!) Elnök: Csendet kérek! Östör József előadó:... azonban arra van elsősorban szükség, hogy a politikai erkölcsökön, a törvényhozó becsületén — ha szabad magamat így kifejezni — pártokra való tekintet nélkül mindenki egyformán őrködjék (Helyeslés.) és őrködjék annyiban is, hogy ez a politikai becsületen való őrködés mindenkinek magának legyen először legszentebb és leghivatottabb kötelessége. Az illető pedig és maga a törvényhozás tartson távol e tekintetben minden illetéktelen befolyást is, az illetékesnek engedjen meg minden befolyást, és minden illetéktelen befolyást utasítson vissza. Ne legyen az összeférhetlenség csupán politikai fegyver, sem eszköz egyik vagy másik oldalon. Ellenben igenis pártokra és időkre
