Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

Az országgyűlés képviselőházának 105. helyreállítása óta. 1867 óta a harmadik ily tárgyú javaslat. Az első volt az 1875. évi, a második pedig az 1901. évi e tárgyú törvényjavaslat. Körülbelül egy emberöltő folyt le mindig, .amíg az összeférhetlenségi kérdések annyira érdekelték a politikusokat és a közvéleményt, hogy szükségesnek tartották az összeféríietlenséget rendezni, vagy pedig újból rendezni A javaslat indokolása az összeférhetlenségi kérdés úgy történeti, mint nemzetközi vonatkozásaiban bő megokolást tartalmaz, úgy hogy ennekfolytán felmentve érzem magam attól, hogy ezeknek a történeti vagy nemzetközi ismertetéseknek ismétlésével untassam a t. Képviselőházat. Különben is felfogásom szerint az előadónak nem az a hivatása* hogy saját véleményét és saját felfogását juttassa mindenekelőtt kifejezésre, sem az, hogy a javaslatot, vagy annak megokolását megismételje, hanem tulajdonképpen az, hogy a bizottság tárgyalásairól tájékoztassa a t. Házat. (Ügy van! Ügy van!) Ez a tájékoztatás elsősorban tulajdonképpen a bizottság véleménye legyen s ebben a tájékoztatásban a legnagyobb súlyt arra helyezze, hogy mik azok a lényeges eltérések, amelyek ,a bizottság és a törvényjavaslat eredeti álláspontja között vannak. {Helyeslés a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Ez benne van a kinyomtatott jelentésben!) A bizottságban vitán kívül állott az a felfogas, hogy összeférhetlenségi törvényünknek reformjára szükség van. Nem volt senki, aki ezt kétségbe merte volna vonni, amiről akár a legkülönbözőbb pártok felszólalásaiból, akár az ország idevonatkozó illetékes tényezőinek megnyilatkozásaiból úgyis méltóztatnak tudomással bírni. Legfeljebb arról volt szó, vájjon egy új összeférhetlenségi törvényt alkossunk-e, vagy pedig egy novellával jöjjünk. E tekintetben voltak vélemények, végeredményben azonban azok is, akik azon az állásponton voltak, hogy sokkal jobb lett volna egy részleges törvényjavaslattal jönni, azt az álláspontot foglalták el, hogy amikor már itt van az összeférhetlenségi új törvényjavaslat, egy egészen új kódex, ennek legkevésbbé sem akarnak gátat vetni, ennek folytán azok is hozzájárultak a törvényjavaslat gyors letárgyalásához. (Rassay Károly: Az eredetihez!) Az anyagi jogszabályokra vonatkozólag — az idevonatkozó ismertetésekre és eltérésekre részletesen később fogok rátérni — a bizottságban az a vélemény jutott kifejezésre és ez vonult végig egy bizonyos elv gyanánt, hogy anynyiban el kell térnünk az 1901. évi törvénytől, amennyiben az összeférhetlenségi kérdést szabályozni kell nem csupán az állammal szemben való függetlenség szempontjából, hanem szabályozni kell olyan gazdasági erőkkel szemben is, amelyek az állam mellett a legutóbbi 25—30 esztendőben megnyilvánultak és amelyek nagyon gyakran erősebb hatalmat képviselnek, mint maga az állam. (Jánossy Gábor: Elég baj!) Ezért méltóztatnak találni a törvényjavaslatban olyan részleteket, amelyek e tekintetben az 1901. évi törvénytől eltérnek. Különös gondot okozott a tárgyalások folyamán a felsőházi tagok összeférhetlenségének szabályozása. Nevezetesen méltóztatnak emlékezni, akik a javaslatot elolvasták, arra, hogy e tekintetben a javaslatban nem is kettős, hanem hármas megkülönböztetés volt a felsőházi tagokat illetően. r

Voltak olyan rendelkezések, amelyek egyáltalában nem terjedtek ki a felsőházi tagokra, voltak olyan rendelkezések, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. ülése 1932 június 16-án, csütörtökön. 39 amelyek csak a választott felsőházi tagokra terjedtek ki és voltak olyanok, amelyek kiterjedtek a választott és többi felsőházi tagokra is. A bizottságnak az volt a felfogása, hogy e 'megkülönböztetés nem szerencsés, amennyiben egyáltalában nem illik bele abba a demokratikus felfogásba sem, amelyet e tekintetben a viszonyok változása folytán bizonyos tekintetben a Felsőháztól is el kell várni és meg kell követelni, de nem szerencsés azért sem, mert az a helyes felfogás, hogy ne legyen lehetőség szerint különbség az egyes felsőházi tagok politikai összeférhetetlensége körül, sőt lehetőség szerint ez a megkülönböztetés teljesen küszöböltessék ki a felsőházi tagok és a képviselők között is. (Helyeslés a jobbaldalon.) Azt hiszeimi, a t. Képviselőház hozzájárulásával fog találkozni, ha bejelentem, hogy a bizottság e tekintetben azokat a megkülönböztetéseket, amelyek Ídevonatkozólag tartalmazott a törvényjavaslat, többé-kevéshbé megszüntette, úgyhogy most már tulajdonképpen csak három igazi eltérés van a Felsőház csoportjai között, melyekét legyen szabad összefoglalnom. Nevezetesen az egyik eltérés vonatkozik a 7. §-ra, amelyben az úgynevezett kvázi köztisztviselőkre vonatkozó kinlevezési tilalom van. Méltóztatnak tudni, hogy a köztisztviselői állás szempontjából a felsőházi tagok bizonyos tekintetben más elbánásra számíthatnak összeférhetlenséíff tekintetéiben, mint a Képviselőiház tagjai. Ezt nagyon szépen kifejti a javaslat az indokolásban, mert hiszen a felsőházi tagok elfoglaltsága önmagában véve sem olyan, amelynél fogva ők .ai felsőházi tagsággal járó jmninkát köztisztviselői működési mellett ne teljesíthetnék. Ezért ídevonatkozólag már a felsőházi törvény rendelkezett és az idevonatkozó rendelkezések tulajdonképpen a felsőiháizi törvényből vannak átvéve. Van ellenben a javaslatnak egy szakasza, a 7. § amely Összeférhetlenség terhe mellett tiltja azt, hogy b^zonyos kinevezéseket az országgyűlési tagok elfogadlhasisanlak még akkor is, ha az nem köztisztvisellőü állás, teszem például közjegyzői vagy más állás. Ez az egyik tilalom, amely mégis megkülönbözteti a felsőházi taígokat egymás között, amennyiben ezt a tilalmat most már csak a választott felsőházi tagokra korlátozza az együttes bizottság által beterjesztett javaslat. Egy másik rendelkezés, amely szintén erős támadás tárgya volt a javaslat bizottsági tárgyalásakor, az volt, amely különbséget tett az érdekképviselet tekintetében a felsőházi tagok között. Nevezetesen a 17. § azt mondotta, hogy csupán azokra a felsőházi tagokra voniatkv;nak az érdekképviseleti összefárhoííenlség esetei, akik választás alapján tagjai a Felsőháznak. Az együttes bizottság v?.* a megkülönböztetést >s megszüntette. Kimondotta, hogy e tekintetben setmmifélle különbséget weimi hajlandó elismerni a Felsőház között. Erre vonatkozóan csak egyetlen különbséget tartott fenn, nevezetesen azokra a felsőházi tagokra nézve, akik érdekképviselet alapján vannak megbízva. Azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom, mert természetes, hogy ha valaki az érdekképviseletek részéiről van megválasztva, akkor neki, de csakis tevékenységének körében, továbbra is meg keli engeidni azt, hogy a 13. és 16. §-ok kivétele nélkül tovább is eljárhasson. Végül a harmadik különbség, amely a Felsőház tagjai között még var', az 5. § 3. bekezdésében foglalt úgynevezett visszakinevezés. Méltóztatnak tudni, hogy mindjárt a törvényjavaslat elején tilalom van arranézve, hogy I kiket lehet ismét visszakinevezni a törvényho7