Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-115

434 Az országgyűlés képviselőházának mint az, amelyet szégyenszemre kénytelen voltak visszavonni az agrárminiszter úr és_ a túloldalon levő agrárcsoport képviselőtagjainak szemeláttára azok, akik voltaképpen kötelezve vannak, és hivatottak arra, hogy az ország sorsának irányítását agrárszellemben vezessék, természetesen más foglalkozási ágak érdekeinek jogos felkarolásával. Tehát túlnagy az öröm és a gaudium a t. túloldalon, a triumfálás, a kormány dicsőítés, hogy íme megtalálták a bölcseség kövét az új termésrendelet kibocsátásával. Az első termésrendelet nem a bölcseség köve volt, ezt maguk is elismerték, hanem botránykő volt, amelyen felbukott volna az egész magyar gazdasági életnek még úgyahogy tákolva megmaradt rendje. Az új termésrendelet pedig valami olyan hamis gyémántféle, amelyről nem kell tudni es mondani, hogy hamisítvány, csak közönséges csiszolt üvegdarab, amelyet be kell rakni a kirakatba. A t. túloldali agrár képviselőtársaim is így tudják és így mondják ezt velem együtt, amikor nem a Ház színe előtt vagyunk. Hadd örüljön ennek a szegény szántóvető magyar ember, hiszen kirakatba tett mutatós dolgokkal máskor is elkápráztatták a mezőgazdaságot, de nem húzta ki a bajok sokaságának tömkelegéből sem a mezőgazdaságot, sem az érdekben hozzákapcsolódó kisipart, kiskereskedelmet és a munkásság széles tömegét a ma is dicsőségesen uralkodó kormányrendszer. A minap Zsindely t. képviselőtársam agyondicsérte az új termésrendeletet a t. túloldalról. Én bátor voltam közbeszólni, hogy nem fenékig tejfel. Erre nekem jött. Ma is fenntartom azt, amit mondottam, hogy ennek a kormányrendeletinek — népies szólásmóddal^ élve — sokkal több a savója, mint az igazi értéke, de a savója, tehát a kellemetlen része, ma is a kisembernek élvezendő osztályrészül marad. A legkisebb embereken — méltóztassék csak figyelni — segít ez a kormányrendelet mutatóban és reklám gyanánt, mert azt mondja, hogy aki 100 aranykorona kataszteri jövedelemnél kisebb adóalappal rendelkezik, annak elengedik az adóját. Mit jeJent ez? 23*04 pengőt. Mivel az elsőosztályú szántóföldnek aranykoronában a kataszteri tiszta jövedelme legfeljebb 25 aranykorona, tehát négy hold elsó osztályú szántóföldnek engedik el az •• dóját. ahol pedig 20 pengő a kataszteri tiszta jövedelem, a másodosztályú földnél, ott 5 holdnak engedik el az adóját, a harmadosztályúnál 6 holdnak, de tovább már nem igen van, tehát mindössze 23'04 pengőt engednek el. Ez az a nagy vívmány a második termésrendeletben, amelyet kibocsátottak. (Simon András: A képviselő úr meg akarja fizettetni ezt ^isf) Dehogy akarom, de vannak még ezeknél is szegényebb emberek, még szegényebb kisemberek, 6—7 hold első osztályú földdel rendelkezők, akiknek szintén el kellen volna, engedni az adójukat, (Simon András: El is lesz engedve!) akik nem jutnak rokoni prm-rációhoz a boletta révén sem, mert nincsen eladó búzájuk, tehát nem kapnak semmit, a két szék között a pad alá esnek. Ez az a mutatvány, amelyet a t. kormányrendszer a második termésrendelettel a Ház színe elé hozott. Menjünk csak tovább. Hasonlíthatatlanul jobban járnak a második termésrendelettel azok, akiknek több búzájuk van eladó, így a nagybirtokosok. Vannak ezek között természetesen 50—100 holdas középbirtokosok, akik kisbirtokosoknak számítanak, de ott vannak azok 115. ülése 1982 július 5-én, kedden. a túlontúl nagybirtokosok, akik — amint tudom a kimutatásból — a boletta folytán a múlt gazdasági évben is 40—50—100.000 pengőket tettek zsebre a boletta árából, míg annak a sok kisembernek nem volt eladó búzája, nem engedték el a földadójukat sem: ezeknek készpénzzel kellett vásárolniuk a búzát, ezek a nincstelenek szomorú sorsában még előbbre jutottak, mint egyébként jutottak volna:. Hát mit jelent ez! Azt jelenti, hogy behozták a bolettát, hogy a cukrot, a postatarifát, a közszükségleti cikkek árát drágábbá tették a szegény emberek számára, drágább lett a szegény emberek kenyere, mint tavaly, most is; drágították, de végre mégis osak megszületett az új termésrendelet, itt van és itt a bábaságot ugyanaz a 33-as bizottság vállalta, amely a motalkó _ árának puccsszerű felemelésével annak idején —'ezt nem felejtem el, mindig rájuk olvasom — és más hasonló antiszociális intézkedésekkel nagyon rossz beschreibunggal rendelkezik a magyar közvélemény előtt. Péter-Pál napja előtt három nappal bocsátották ki az új termésrendeletet. Nem képtelenségnek tűnik-e fel a magyar agrárközvéleményben, hogy az aratás megkezdése előtt csak három nappal bocsátották ki a termésrendeletett Volt ido hónapokig törni nemes fejüket a mezőgazdaság megsegítésének ürügye és köpenyege alatt, mégis olyan termésrendeletet hoztak először, amely vexatúrát jelentett volna — ezt a miniszterelnök úr is elismerte — széles nagy néprétegekkel szemben. Ezt a termésrendeletet sztornírozták, azonban bizonyos emeletes észjárás szerint a fejükből mégis olyan gyönyörű termésrendelet pattant ki és dobatott oda a nemzetnek étkes eledelül, amelyre nézve megállapítható, hogy semmi örömünk és gyönyörűségünk nem lehet benne, mert elkendőzése a gazdasági bajoknak, és bár a mezőgazdaságnak támogatása, azonban szerves, gyökeres orvoslást nem ad. Az első rendelet a földadó elengedésén alapult. Ez nem volt helyes, mert hiszen ha szukcesszive feljebb megyünk, hogyan jönnek az ezren túli holdasok ahhoz, hogy az ő földadójukat elengedjék és viszont 12'50 pengő lisztforgalmi adóval sújtsák a szegényember kenyerét? Hát lehet-e ez ott, ahol szociális bajokról panaszkodunk és azok orvoslását követeljük p ár tkülönb ség t nélkül? A békésvármegyei kisgazdák egyesülete mutatott rá legelsősorban arra, hogy a bemunkált területek szerint kellett volna prémiumot adni azoknak, akik mezőgazdasággal foglalkoznak. Bizonyos .határig, 5—1000, vagy 2000 holdig, tessék adni 1—10 holdig 10, azután 8, 5 pengőt s azután bizonyos határon felül pedig semmit. Éljen meg maga magától az a nagybirtok, amely nem mindenkor teljesíti kötelességét ma sem, szociális és humanisztikus szempontból a köz javára, noha elismerem más oldalról, hogy ma nemcsak a kis- és középbirtoknak, de a nagyobb birtoknak is sok olyan teherrel kell küzdenie, amelyet a múltban nem viselt. T. Képviselőház! Két héttel ezelőtt az úgynevezett 100-as bizottság ülésezett. A 100-as bizottság egy albizottságot küldött ki, egy 10-es bizottságot, Korányi Frigyes t pénzügyminiszter úr javaslatára. Ezeknek tagjai között csak hat agrárképviselő foglalt helyet, négy pedig nagybankár volt. A keresztény gazdasági párt ezt kifogásolta s az értekezleten gróf Zichy János, a keresztény gazdasági párt t. elnöke, amely párt, úgy látom, még most is bizonyos ábrándos szemmel viseltetik az egységespárt