Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-115

Az országgyűlés képviselőházának 1 iránt, azt mondotta, hogy őket kitudták az előzetes ^intézkedésből és megbeszélésből, nem informálták őket, semmi felvilágosítást nem kaptak. Kérdem, hogy amikor így állnak a dolgok, mikép méhet ez a Képviselőház nyugodt pihenőre, miképpen adhat magának salvus conductust a t. elnök úr napirendi javaslatának elfogadásával azoknak a kötelezettségeknek teljesítése elején, amelyeket a nemzet reá rótt? Hát hol van az az öt pont, kérdezem, amelyet Csizmadia András t. képviselőtársam nemcsak a túloldali gazdacsoport nevében, hanem az egész egységespárt nevében előterjesztett, amely öt ponthoz hozzájárult Károlyi Gyula gróf t. miniszterelnök úr is, amikor azt magáévá tette. Kérdezem, hol van (olvassa): «a belföldi és külföldi kamatoknak — ez volt az első pont — a magyar föld teherbírásával arányban álló kellő mérséklése, különös figyelemmel a földmíves, kisiparos és kiskereskedő exiszteneiákra»? Nem fejtegetem,^ amit itt követeltek, aminek orvoslását kilátásba helyezték, mert mindez csak olyan, mint a luftballon, amely felszáll, szétpukkan és nincs sehol. A Házat szétküldik és akkor nem lesz irányító és irányadó tényező, amely a kormány felelős exponenseit kérdőre vonhassa. De menjünk tovább (olvassa): «A termények árának külkereskedelmi szerződések kötésével alkalmas módon megfelelő színvonalon tartása.» Erre vonatkozóan sem cselekedett semmit és nincs semmi eredmény. Továbbá hol van az adós gazdák, kisiparosok és kiskereskedők kamat- és tőketartozásának általános rendezése; hát hol van ez? Szabad ennek a Képviselőháznak pihenni menni addig, amíg ezeket a kérdéseket el nem intézi? Mit mondott Kállay Miklós t. egységespárti képviselőtársam, aki az egységespárt tényleges vezérének, gróf Bethlen Istvánnak szellemi és lelki jobbkeze? Azt mondotta, hogy addig nem megyünk el pihenőre, amíg a gazdasági kérdéseket meg nem oldjuk, vagy azokat bizonyos nyugvóponthoz nem juttatjuk. Megoldottuk ezeket a kérdéseket? Nem. (Simon András: Kész a rendelet, készen lesz!) Hogyan lehet akkor a Képviselőházat szétküldeni és hogyan lehet erre az úgynevezett 33-as bizottságra rábízni ezeknek a kérdéseknek elintézését, amely 33-as bizottság hónapok kártékony munkájával bebizonyította, hogy voltaképpen nem emeltyű (Mojzes Jánosi: Hanem szivattyú!) e nemzet társadalmi rétegei jobb sorsának előmozdításában, hanem egy süllyesztő, ahol a kisemberek érdekei és jogos kívánságai a feltámadás reménye nélkül elvesznek, mert a 33-as bizottságban az ingó nagytőke képviselői diktálják azt, hogy mit kell cselekedni. (Simon András: Ezért kellett volna oda bemenniök maguknak, képviselő úr!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék befejezni beszédét. Kun Béla: Végzem felszólalásomat. Nem járulhatok hozzá a t. elnök úr napirendi indítványához és elfogadom azt a javaslatot, amelyet Vazsonyi János t. képviselőtársam terjesztett elő, (Helyeslés halfelöl.) hogy a titkos választójogra vonatkozó indítvány tárgyalását tűzzük napirendre, a mezőgazdák, kereskedők és kisiparosok részére kapcsolatosan adandó Stillhaltenak kérdését oldjuk meg. A mezőgazdasággal szemben fennálló követeléseknek teljesítésénél a végrehajtások és árverések felfüggesztését terjesszük ki a dollárkölcsönökre, a fontkölcsönökre. Ne tűrjük azt, hogy ebben a kérdésben a transzfermoratórium révén továbbra is az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. 5. ülése 1932 július 5-én, kedden. 435 ingó nagytőke és a bankok garázdálkodjanak a közérdek rovására. Tisza Istvánra való hivatkozással végzem felszólalásomat, akivel éveken keresztül, néhány évtizeddel ezelőtt elszánt harcokat folrtattunk ebben a parlamentben közjogi téren, gazdasági kérdésekben, ö sohasem futamodott meg a kérdéseknek a parlamentnek színe előtt való elintézése elől, ő a kánikulában is együtttartotta a Képviselőházat, ha a nemzet érdeke úgy kívánta. Kövessék példáját! Ne futamodjanak meg a kötelesség teljesítése elől. Döntsön a népakarat, ha másképpen nem lehet. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De mi, t. képviselőtársaim, pártkülönbség nélkül valljuk ezt, ne mondjunk magunkénak és ne vindikáljunk magunknak olyan népbizalmat, amely nem osztatlanul a mienk. Ne engedjük, hogy itt a nyiltszavazás alkalmazása révén továbbra is bennülő képviselőtársainknak a kormány kénye-kedve szerint való irányításával a titkos választókerületekből bejött képviselőknek a nagy népegyetemesség javára irányuló intézkedéseit gúzsbaköthessék és megfojthassák. Nem fogadom el az elnök úr napirendi javaslatát. (Szilágyi Lajos: Ez az igazi ellenzéki beszéd. — Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: vitéz Kenyeres János ! vitéz Kenyeres János: T. Képviselőház! Le kell szögeznem, àogy a mi pártunknak egy igen erős agrárcsoportja legalább is olyan jól ismeri a magyar gazdák bajait, a magyar gazdák helyzetének tarthatatlanságát, (Szeder Ferenc: A gazdákon kívül más réteg is van!) mint a független kisgazdapárt. (Kabók Lajos: Mi van a zsellérekkel és a földmívesekkel?) A földmívesek bele vannak kapcsolva a gazdák sorába. (Zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) A magyar gazdával, a birtokosssal áll vagy bukik a zsellér és a munkás is. (Zaj balfelől.) Nemcsak Kállay Miklós, Ihanem én is azok között voltam... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe. vitéz Kenyeres János: ... akik a földmívelésügyi tárca tárgyalásainál leszögezték, hogy addig nem mehet vakációra a Ház, amíg a földteherrendezés megnyugtatóan megoldva nem lesz. (Kabók Lajos: Induljon meg a választójog reformja! Addig ne menjünk széjjel!) A mi pártunk agrárcsoportja... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Kenyeres János: .. .már hónapok óta nagy munkát végez. (Propper Sándor: Hol az eredmény?) Mi nem csinálunk önreklámot, nekünk nincs sajtónk... (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: Mennyit fizetnek a BH.-nak?) Elnök: Szeder képviselő urat rendreutasítom, ne szóljon közbe. (Szeder Ferenc: Azt mondta, nincs sajtójuk!) vitéz Kenyeres János: Magától értetődik, hogy nem délibábokat kergetünk, hanem józan megfontolások után olyan célokat tűzünk ki, amelyeket megvalósíthatóknak látunk. T. Ház! Amikor egy huszárcsapat elindul, lehet azt mondani, hogy «Direkció az egyedülálló nyárfa! Direkció a templomtornya!», de sohasem lehet azt vezényelni, hogy «Direkció a szivárvány!», — mert a szivárvány szétfoszolhat. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — 59