Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-115

430 Az országgyűlés képviselőházának párt-király lenne az, akit reánk oktrojálnának! (Kun Béla: Majd Bethlen Istvánt választanák meg királynak!) Méltóztassék elképzelni, hogy komoly ember elfogadna ilyen választást? Azt hiszi az igen t. képviselő úr, hogy a királyi mesterség ma olyan irígylésreméltó mesterség (Propper Sándor: Azért éljen a köztársaság! — Zaj. — Elnök csenget) és vállalná valaki, akii nem a kötelességérzet és a hazafias érzés és jogainak és kötelességeinek tudata hoz ide? Azt képzeli bárki ebben az országban, hogy királyokat lehet élethossziglan választani és nem dinasztiákat kellene választani? És azt képzeli bárki ebben az országban, hogy volna olyan dinasztia, amely vállalná a dinasztikus elv ellenére, hogy Magyarországra költözzék. (Propper Sándor: Azért ne kívánjunk ilyen nagy áldozatot! Eljen^ a köztársaság! — Peyer Károly: Magyar királyi köztársaság!) En teljesen meg tudom érteni, ha valaki köztársasági érzelmű és irígylésreméltónak tartom a köztársaságnak azt a konzervatív formáját, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) amely megnyilatkozik például Franciaországban és Svájcban. (Mojzes János: Aí, Egyesült Államokban!) Nem akarok bíráskodni egyes államokmak alkotmányos berendezkedése felett, de ott elég kinövés van. Nem célom azonban idegen államok alkotmányjogi vitájába beleelegyedni. A köztársasági álláspontot is elismerem, de kijelentésem nem arra vonatkozik. Tegnap reggel küldték meg nekem Németországból a «Diplomaten-Zeitung» Berlinben megjelenő lapot, amely hosszú cikkben foglalkozik az én június 10-i beszédemmel. Ebből csak a következőt kívánom felolvasni. Mindjárt hevenyészve lefordítom. (Peyer Károly: Halljuk a német szöveget!) Kérem, felolvasom németül (olvassa): «Diese Tatsache zeugt dafür, dass in Ungarn die verschiedenen Klassen und Politiker die Frage der Staatsform und Thronbesetzung nicht als staatsrechtliches oder Gefühlsprolblem betrachteten oder betrachten, sondern ausschliesslich von dem Gesichtspunkte aus behandeln, ob und in welchem Masse die Lösung dieser Frage die aussenpolitischen Bestrebungen der Nation demokratischen inneren Umschwung fördern.» «Jeder ernste, verantwortungsvolle Politiker ist damit im reinen, dass bloss zwei Lösungen möglich erscheinen: Restauration mit dem legitimen Thronerben oder Republik.» (Büchler József: Ugy van! Köztársaság kell!) «Diese Warheit wird auch durch die heutige tatsächliche Lage ausgedrückt, die letzten Endes ein Komp romi ss zwischen den Anhängern der Restauration und den Anhängern der schrankenlosen Volkssouveränität ist. Nach den Lehren der Geschichte kann eine solche Situation auf lange Sicht hinaus nicht verlängert werden. (Peyer Károly: Ugy van! Nem lehet ezt az állandó ideiglenességet, átmenetet fenntartani!) «Es ist nicht möglich, in Äusserlichkeiten, in gesetzlichen Deklarationen die Institution des tausendjährigen Königreiches aufrechtzuerhalten, der Propaganda für die Restauration freien Lauf zu gestatten, Otto als König zu huldigen und gleichzeitig auf der ganzen Linie des staatlichen Lebens die Konsequenzen hiervon zu verleugnen; denn das ist ein Wiederspruch, der nur für die Dauer einer kurzen Übergangszeit aufrechterhalten werden kann.» így gondolkodnak erről a kérdésről külföldön. (Peyer Károly: Állandó ideiglenesség! — Farkas István: Éljen a köztársaság! — Büch115. ülése 1932 július 5-én, kedden. 1er József: Gyerünk a köztársasággal! Magyar királyi köztársaság!) Ezzel, azt hiszem, eleget tettem annak a kötelességemnek is, hogy akkori kijelentésemet, amelyet tudatosan félremagyaráztak, immár egész r világosan precizírozzam. En csak azt szeretném tudni, hogyan nyilvánuljon meg a népakarat, ha bárki felháborodik azon, hogy egy magyar képviselő a magyar parlamentben nyiltan és őszintén elmondja a véleményét. (Mojzes János: Csak a sértésen háborodtak fel!) De nem arról volt szó. Sértés nincs abban, amit mondottam. Soha nem mondottam azt, hogy valaki futóbolond, aki nem legitimista. (Zaj, — Elnök csenget.) Azt állítom, hogy királyválasztással nem lehet a nemzetet nekivinni a falnak. Méltóztassék megérteni. En mindenkinek a véleményét tisztelem, sohasem mondottam azt, hogy egy köztársasági vagy egy szocialista futóbolond. (Hodossy Gedeon: Ha még azt mondotta volna is, senkinek semmi köze hozzá! — Mozgás.) De nem mondom, mert senkit soha sérteni nem akarok. (Kelemen Kornél: Akkor ki a futóbolond? — Felkiáltások jobbfelől: Ki a futóbolond?) Futóbolond vagy kalandor az, aki Magyarországot ma királyválasztással romba akarja dönteni. Ezt igenis állítom. (Rassay Károly (a jobboldal felé): Ki akar királyválasztást? — Kelemen Kornél: Ügy látszik, Kecskeméten más véleményen vannak! — Zaj. — Elnök csenget. — Rassay Károly: Akkor is dinasztiát akarnak választani!) Teljesen egyet értek t. képviselőtársammal. Ha a nemzet ténylegesen szabad megnyilatkozása azt eredményezné, hogy erre az álláspontra helyezkedik, azt mélyen sajnálnám és attól félek, hogy a következmények nekem adnának igazat. Ez más kérdés. De kérdem azokat, akik ez ellen a gondolat ellen küzdenek (Madai Gyula: Jobb lesz nem bolygatni.) • és kérem főleg a mai fiatalságot, amely a régi időket nem ismerte, kérdezzen meg ma bárkit, aki már a régi magyar^ királyság idején élt, vájjon jobban érzi-e magát ma ez alatt az álfüggetlenség alatt, I mint éreztük magunkat akkor. (Zaj a jobboldaI Ion — Szeder Ferenc: Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam! Ezt a király írta alá! — Zaj a szélsőbaloldalon,) Elnök: Csendet kérek! Szeder képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Szeder Ferenc: A Habsburgok politikája tette tönkre Magyarországot !) Örgx. Pallavicini György: Ha lesznek, akik erre a kérdésre azt fogják mondani, hogy igen, — nem sokan lesznek — azt hiszem, azokat csakis az álláshalmozók közé és csakis azok közé az egyesek közé lehet sorolni, akik saját érdekeiket gyarapítják, a mai millióknak keserves könnyein. Csak ezt kívántam elmondani. Elnök: Őrgróf Pallavicini képviselő úrnak mentelmi joga megsértésére vonatkozó bejelentését kiadjuk a mentelmi bizottságnak. Farkas Tibor képviselő úr a házszabályokhoz kért szót. A szót a képviselő úrnak megadtam. Farkas Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Arra kérem a t. Házat, legyen elnézéssel felszólalásom iránt, hogy most én a magas légkörből egy kicsit lejövök a gyakor, lati térre, a földre és arra kérem a t. Házat, hogy ne királykérdéssel, ne királyválasztási problémákkal foglalkozzék, (Sándor István: Ez van a határozatban is!) hanem azzal, ami a Háznak kötelessége, amit meg kellett volna tennie, ha a bizottság magatartása meg nem