Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-115

Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 1932 július 5-én, kedden. 429 építették, egészen különleges adómentességet adtak. Tessék itt is ezekben a rendkívüli időkben ilyen adómentességekkel segítségükre sietni azoknak, akik talán még rendelkeznek valami pénzzel és építkezni akarnak. Tessék valamit csinálni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert ez az állapot így, ahogy van, nem tartható fenn. Felhasználom a Háznak ezt az utolsó ülését, hogy a legnyomatékosabban fölhívjam a t. kormány figyelmét azokra a tarthatatlan állapotokra, amelyek az országban vannak, (Propper Sándor: Hol a kormány?) úgy a fővárosban, mint a vidéken. (Propper Sándor: A kormány már elment nyaralni!) Egyaránt nyomorog és éhezik az ipari munkás a tisztviselővel, a mérnökkel, a középosztállyal, sőt az aratás közepén is nyomorognak, éheznek és munka nélkül

t vannak a földmívesek ezrei, akik nem tudják a télre való kenyeret megkeresni. Mit gondolnak? Olyan módszerekkel, hogy ölbetett kézzel, tétlenül nézik a szenvedélyek állandó fokozódását és ezt fejenként 13 filléres támogatással akarják enyhíteni, nem lehet nyugalmat teremteni és, ha itt olyan események következnek be, amelyek talán nem kívánatosak, ezeknek bekövetkezéséért előre is azokat kell felelőssé tenni, akik tétlenül nézték ezeknek az állapotoknak idáig való jutását. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik őrgróf Pallavicini György képviselő úr napirendelőtti felszóla- ! lása. Őrgr. Pallavicini György: T. Képviselőház! j (Propper Sándor: Sehol egy miniszter! Ügy j látszik már elmentek nyaralni!) Egyes kor- j mánypárti lapok jelentése szerint Kecskemét | város törvényhatósága (Zaj. — Halljuk! Hall- j juk!) június 27-én tartott ülésén egy határoza- j tot hozott, amely egy parlamenti beszédemben j tett kijelentéssel foglalkozik. Ha ez^ a tudósítás j megfelel a tényállásnak, akkor kénytelen vaj j gyök ezt a kérdést az igen t. Képviselőház elé j vinni, miután^ ebben a határozatban a parla- ! ment szuverenitásának megsértését látom, i (Mojzes János: Nem kellett volna futóbolond- j nak nevezni a szabadkirályválasztókat!) Mojzes I képviselő úr közbeszólása egészen melléje vág j a dolognak, mert nem arról van szó ebben az ; esetben, hogy mit mondottam és hogy tet- j szik-e valakinek ez a mondás, vagy nein, — a ! képviselő úr félre is érti az én kijelentésemet ! — hanem arról van szó, hogy magyar képvi- , selŐnek a Képviselőházban tett kijelentését nem lehet kifogásolni sem törvényhatóságnak, ; sem más testületnek anélkül, hogy ezzel a Ház szuverenitását meg ne sértené. (Rassay Károly: Megtorlással fenyegetőztek!) Ugyanis megtorlással fenyeget ez a határozat. (Halljuk! Halljuk! — Szakács Andor: A Háznak sok tagja van, aki nem osztozik ebben a véleményben!) Nagyon sokan vagyunk, akik nem vagyunk egy véleményen. Erről nincs itt szó, igen t. képviselő úr. Arról van szó, hogy ma- . gyár képviselő már a magyar parlamentben ! sem nyilatkozhatik szabadon, a nélkül, hogy , törvényhatóságok, vagy más testületek meg- . torlást ne követeljenek. Nagyon csodálom, hogy Mojzes igen t. képviselőtársam, aki nép- i jogokért harcol, ezt az álláspontomat nem érti meg. (Rassay Károly: Ez így van! — Mojzes János: Egyik túlzás szüli a másikat!) Nem arról a kijelentésemről akarok beszélni, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) amelyet itt tettem, arra később fogok rátérni, tisztára azt a tényt konstatálom, hogy Kecskemét város törvényhatósága megállapításokat tett az én beszédemre nézve, kritizálta azt. A kérdésnek ez a része engem nem érdekel. De határozatot hozott, felírt az Országgyűlés képviselőházának és megtorlást kért. (Farkas István: Ez abszurdum!) Ez teljesen példátlan eset a magyar parlamentarizmus történetében (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nagyon csodálkozom azon, — ha igaz is az — hogy egy független kisgazdapárti tette volna ezt az indítványt, — amit konstatálni nem tudtam — aki mindenesetre félreértette az én beszédemet, vagy nem olvasta azt el. (Szeder Ferenc: Ilyen esetben nem is szokták elolvasni! — Mojzes János: Az ország többsége nem legitimista!) Nem erről van szó, t. képviselő úr. (Mojzes János: Ez váltotta ki a határozatot! — Zaj. — Rassay Károly: Nem erről van itt szó most!) Mindenesetre Kecskemét város törvényhatóságának többsége alighanem kormánypárti s az szavazta meg ezt a határozatot. Nagyon csodálom, hogy a főispán ennek a határozatnak hozatalát nem akadályozta meg, mert köteles lett volna figyelmeztetni a törvényhatóságot, hogy ilyen határozatot nincs joga hozni a törvényhatóságnak. (Rassay Károly: Ügy van!) Ebben látom tehát a parlament szuverenitásának a megsértését, s látom mentelmi jogom sérelmét is, mert ebben fenyegetésszerű kijelentés foglaltatik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Engem megfélemlíteni nem lehet, igen t. Ház; mint a múltban, úgy a jövőben is azon az úton fogok járni, amelyet lelkiismeretem szerint a legjobbnak és a leghelyesebbnek tartok. Mégis bejelentem mentelmi jogom megsértését, hogy ilyen határozatoknak a jövőben az útját elvágjuk. Ami mármost magát a kifogásolt, kiragadott mondatot illeti, amely alkalmat adott Kecskemét törvényhatóságának, hogy a parlament működésébe illetéktelenül beleavatkozzék, méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden hozzászóljak ehhez ^a kérdéshez is. Június 10-én tartott beszédemből kiragadtak egy mondatot. Beszédemben, amely külpolitikával foglalkozót, rátértem arra a kérdésre, hogy nézetem szerint ma igenis foglalkozni kell a magyar alkotmányosság végleges és tényleges helyreállításával, mert a kérdést külpolitikai és belpolitikai okokból aktuálisnak tartom. Közben mondottam azt a mondatot, hogy futóbolondnak vagy kalandornak tartom azt, aki királyválasztással akarja ezt á kérdést megoldani. (Mojzes János: Ez provokálta ki a határozatot!) Kérem, ez az én nézetem. A dolog közjogi részéről nem kívánok ma beszélni, számomra ez el van döntve: eldöntötték azt a jogtudósok és Apponyi Albert gróf, aki úgy fejezte ki ezt, hogy ő királykérdést Magyarországon nem ismer, ő ezt eldöntött kérdésnek tekinti. Elismerem, igen t. Képviselőház, hogy a kérdésről közjogilag lehet vitatkozni; akit ez ^érdekel és mulattat, ám tegye meg, ott lehet nézeteltérés, az egyik jogtudós talán magyarázhatja így a kérdést, a másik pedig úgy. Nem kívánok a kérdésnek ervől az oldaláról beszélni, hanem praktikusságáról beszélek. Méltóztassék elképzelni, hogy Magyarországon valaha szabadon választanának királyt! (Peyer Károly: Ajánlási rendszer alapján! — Zaj.— Derültség. — Vázsonyi János: Bolettával! — Friedrich István: Ez egy üzlet volna!) Hiszen éppen az ellenzék és így a független kisgazdapárt kifogásolja azt, hogy a mai rendszer mellett nem lehet még képviselőt sem választani szabadon! Méltóztassék elképzelni, micsoda