Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-115

Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 1932 július 5-én, kedden. 427 (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) sem azt, amit a munkástól levont, úgyhogy tartozása az év végén 20.000 pengőre emelkedett. Járuléktartozása ma a következőképpen áll: betegsegélyezési járulék 16.448, baleseti járulék 3534, összesen tehát 19.982 pengő. Ha ilyen esetek fordulnak elő, akkor ne méltóztassék ezt általánosítani és beledobni abba a nagy kalapba, hogy nem lehet és nem tudnak járulékot fizetni. Ha a kereskedelmi miniszter úr a kormány részéről olyan kijelentést fog tenni, amely szerint ő vállalja mindazt a hiányt, ami a járulék be nem fizetése folytán az intézménynél keletkezik, úgy méltóztassék ezekre a járulékokra, és mindarra, amire tetszik, amnesztiát adni, akkor nem érdekli ez a biztosítottakat és nem érdekli magát az intézetet. Ez áll arra az esetre, ha az állam vállalja és az állam vállalhatná. Nem mondom, hogy ilyen intézkedéseket tegyen meg, vagy ezek előzzék meg ezt a vállalást, de éppenséggel vállalhatná, mert Magyarországon semmiféle más terhet az állam szociális téren nem vállal, szemben Németországgal, amely 1930-ban egyedül esak munkanélküliek segélyezésére 1800 millió márkát fizetett ki. Igen nyomatékosan kell tehát itt rámutatni arra, hogy az öregségi biztosítás felfüggesztése maga után vonja a betegsegélyezési ágnak összeomlását, mert nincs miből fedezni a deficitet, nem is szólva arról, hogy a járandóságokat, amelyeket amúgyis csökkentettek, le kell majd szállítani. Szabad-e ma, ezekben a nehéz időkben arra még gondolni is, hogy a beteg munkásnak azt a két-három pengős napi segélyét még valamivel megrövidítsék! Nem a legégibekiáltóbb izgatás volna ez és az elégületlen ségnek olyan nagymérvű fokozása, amelynek következményeit senki sem tudná kiszámítani. Éppen ilyen bűn az öregségi biztosítás felfüggesztéséről beszélni és éppen olyan nagy hiba volna, ha ezt megcsinálnák. Miért? A társadalomnak súlyos mulasztása, hogy ezt legalább öt évvel ezelőtt nem csinálták meg, mert ha öt évvel ezelőtt megcsinálták volna, akkor nia már letelt volna az a tízévi várakozási idő, és akkor tíz év után az öreg munkásoknak az a része, amely ma a Wörner-gyár, a Vulkán-, az óbudai hajógyár, a Danubius-, a Schlick-Nicholson-, a Kistarcsai-, a Magyar—Belga- és nem tudom még hány gyár megszűnése után az utcára kerül, holott 25—30, sőt talán 40 évet töltött megszakítás nélkül egy munkaadónál, nem állana itt csupaszon, munka nélkül 65—70 éves korában. Ha nincs valami támogatásuk családjuk, gyermekeik részéről, ezek ma tényleg a szó szoros értelmében éhemhalhatnak. Egészen más volna a helyzet, ha ezeknek a munkásoknak az intézmény tudna adni havi 20—25 pengőt támogatás fejében, mert ezzel a kis támogatással is valamiképpen^ félrevonulva, falun tovább tudnák tengetni életüket. Az intézetnek már ma van négy járadékosa, bár az öt év még el sem múlott, olyanok, akik a törvény rendelkezései folytán mint teljesen munkaképtelenek, járadékra igényt tarthatnak, igaz, hogy kevés, havi 10—11, illetőleg 12"60— 12*70 pengő havonta. Elismerem, hogy kevés. Tényleg többet lehetne adni, ha az intézmény régebbi volna; többet is kellene^ adni, vagy lehetne adni, ha az állam hozzájárulna és a 10 pengős havi alapdíjhoz az állam is adna valamit, így már havi 20 pengőre volna felemelKÉPVISELOHÁZI NAPLÓ X. hető a járadék, mint ahogy Csehszlovákiában és más országokban is megvan az állami hozzájárulás. De ez mégis a kezdet. Annak idején a törvényjavaslatot azért fogadtuk el, mert abban kezdetét láttuk annak, hogy az^ öregségi biztosítást meg akarják valósítani és a munkásnak, aki egész életén át dolgozik és nem tud szerezni semmit, sem ingó vagyont, sem ingatlant, így legalább az az egy tudata meglegyen, hogy öreg napjaira kap valami járadékot, nem kell éhenhalnia. Arról lehet beszélni, hogy ez terhet jelent, de felvetem a kérdést, az állami nyugdíjasok nem jelentenek terhet a közre? A városi alkalmazottak nyugdíjai nem jelentenek terhet a közre! A megyei nyugdíjasok nem jelentenek több terhet? Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Peyer Károly: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Peyer Károly: Ezek a terhek is jelentkeznek, ezeket a terheket is meg kell fizetnie a kereskedelemnek, az iparnak, a dolgozóknak. Ha nem is közvetlenül, megfizetik közvetve, fogyasztási és egyéb adókban. Meg kell fizetnie. Mekkora ellenszenvet váltana ki, ha ma felállna valaki, bárki, bármely érdekeltség vagy politikai párt részéről és azt mondaná, hogy a közalkalmazottak nyugdíját fel kell függeszteni, mert azt nem bírja el ma az ipar és kereskedelem. Minden ilyen teher, minden ilyen szociális ' vonatkozású teher kihatással van az életre és ahol jelentkezik, akár közintézmény fizeti, akár magánintézmény, akárki fizeti, akár az ipar, akár a kereskedelem fizeti, akár az állam fizeti, ez minden vonatkozásban jelentkezik. Ma az állam 200 millió pengőnél többet fizet nyugdíj fejében, hozzáadva ehhez a fővárost és a többi közületet, nem túlzok, ha azt állítom, hogy ez a nyugdíjteher, amelyet évente kifizetnek, jóval meghaladja a 300 millió pengőt. Sokkal inkább fel lehetne vetni a kérdést és azt mondani, tessék ezt redukálni. Az egész Oti.-teher, amely az öregségi biztosítással kapcsolatos, a mai redukált ipari foglalkoztatás mellett nem tesz ki évi 12 millió pengőnél többet. Ebből a 12 millió pengőből legalább 9—10 millió pengőt a nagyipar vállal, a nagyipar fizet be és ennek csak egy kis töredéke jut a kisiparra, ez tehát nem az a módja a segítésnek, amellyel elhitetik a kisiparossággal, hogyha neki havonta nem kellene fizetnie azt az egy vagy két pengőt a munkása után, akkor nyomban olyan nagyszerű élete lenne, ami minden nyomorúságot megoldana. (Propper Sándor: Inkább az adóval ne vexálnák őket!) Azok az érdekeltségek, amelyek így csendben támogatják ezt a hangulatot, nem olyan érzékenyek. Nem tiltakoznak például a testnevelési terhek ellen. Azok a vállalatok, amelyek állandóan kiabálnak a szociális terhek ellen, megtalálják a módot és az alkalmat arra, hogy nagy fútba] ] naivakat tartsanak fenn, zenekarokat, dalárdákat tartsanak fenn — talán ez utóbbiakra még inkább van szükség — és támogassanak olyan sportot, amelynek talán a sporthoz nagyon is kevés köze van. De továbbmegyek. Támogatnak olyan intézményeket is, amelyeknek kifejezetten munkásellenes céljuk van. Legutóbb pl. kitűnt az, hogy egyik kőszénbányavállalat hűségesen támogat és finanszíroz havonta egy egyesületet, amelynek tisztán az a célja, hogy a munkásság szervezkedése ellen gátat állítson és ha eset58