Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-115
424 Az országgyűlés képviselőházának •S fagyos, hideg szél verdesi a lombot,... — Mikor barázdát rónak ránk a gondok, Az iskolába akkor visszavágyunk!» mondja a miniszter úr egyik strófájában. Hány magyar szülő van, aki vágynék arra, hogy gyermekét iskoláztassa, odaküldje az iskolába, de nincs elegendő iskola! Kérem a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet még egy negyedóráig folytathassam. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? {Igen! — Peyer Károly: Ráérünk októberig!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Kun Béla: Azután azt mondja a t. kultuszminiszter úr (olvassa): «Kit kétszer kínzott meg .a sors kezével, Hadd emlékezzék hálási szívvel Rátok! Oh, száz marékkal hintsetek csak széjjel Tudást, irt, fényt, dalt s békés boldogságot ! •Ti Mesterei ^dicső Nemzetünknek, így hirdessétek az Igét tovább! — Hadd ragyogják be egész életünket A fáklyavivő magyar iskolák!» Ezt a verset írta Karafiáth Jenő s megjelentette azt alkalomszerűen ezen év májusában, a kultusztárca költségvetésének tárgyalása időpontjában az egyik budapesti nagy napilapban. Kérdezem: nem csupán szóvirág, nem mindössze frázis-e ez? Ha nem az, akkor kötelező a t. kultuszminiszter úr hivatalos ténykedéseire is! Hogyan legyenek fáklyavivők a magyar iskolák, ha nincs elég iskola, ha sok közülük bezárás előtt áll, és tanítóik fizetést nem kapnak és nyomorognak? Üzenem a t. kultuszminiszter úrnak, hogy az általam előbb idézett verssorai értelmében cselekedjék sürgősen. Gondoskodjék a t. kultuszminiszter úr kellőleg a népiskolákról, a magyar tanítóságról és továbbmenőleg akadályozza meg az általános és veszedelmesen, gombamódra felnőtt tankönyvdrágaságot, vágjon elébe a további tandíjemelésnek, akadályozza meg a tankönyvírási mániát, úgy a népiskoláknál, mint a középiskoláknál, (Peyer Károly: A tankönyvuzsorát!) mert nem bírják a szülők a nagy tandíjat és a drága tankönyvek árát fizetni. Forduljon a t. kultuszminiszter úr a magyar ifjúság felé, a felé a magyar ifjúság felé, amelynek sorsáról pártkülönbség nélkül ékesen zengő beszédeket hallottunk itt a hónapok folyamán, de amelynek érdekében sem a t. kultuszminiszter úr ; sem a t. pénzügyminiszter úr, akinek asztalán pedig ott fekszik az ifjúság elhelyezkedése érdekében hónapokkal ezelőtt benyújtott memorandum, nem tettek semmit, homokba dugták fejüket, ígérgetnek itt, egyébként azonban hagyják a magyar ifjúságot abban a nyomorban, abban a nélkülözésben és a jövő kialakulása tekintetében abban a kilátástalanságban, amelyben ennek az ifjúságnak százai és ezrei szemünk láttára vergődnek. Felolvastatott itt a Házban hónapokkal ezelőtt az ifjúság tizenkét pontja. Nem ismétlem meg, de ezek között a pontozatok között van egy, amelyet újra a t. Ház színe elé hozok. (Oh vsasa): «A diplomás, de elhelyezkedni nem tudott magyar ifjúságból ' országos nemzetoktatói karnak létesítését kívánják azzal a feladattal, hogy ez a nemzetoktató kar főleg a magyar földmívelőréteg, a magyar proletariátus felvilágosítására, megerősítésére használtassák fel; előadásokat, összejöveteleket, tanfolyamokat tartva, a művészet, a tudomány eszközeivel apostolokként járjon az országban.» Minderre 115. ülése 1932 július 5-én, kedden. I nézve semmi irányítás, semmi cselekedet nincs a kultuszkormányzat részéről. Hallottunk arról, hogy a földmívelés különböző ágazataiban kell az ifjúság kenyérkereseti lehetőségét biztosítani. Mindez elröppenő szó volt; eredményt és cselekedetet nem láttunk. Kérdezem tehát, hová jutunk így pár esztendő múlva? Nyiltan meg merem mondani, hogy egy olyan erősen ránk zúduló árként fogja ostromolni a mai kapitalizmus rendszerét az ifjúság előretörése, zajos és zúgó követeléseinek sorozata, hogy ha eleve nem gondoskodunk védgátakról és mentőeszközökről, úgy nagy elsepréssel fogja esetleg fenyegetni magát a magyar nemzeti életet. Ezt bizonyítani tartozom. Méltóztatnak tudni, az újságok is megírták, hogy éppen a magyar nemzeti kulturális oktatásnak egyik kijegecesedett pontját és büszkeségét képező Eötvös-kollégium környezetéből akadtak úri} módban élő, gondot nem ismerő családok gyerj mekei, akik nyiltan kommunista gondolatok I szolgálatában állottak. Eljárást indítottak ellenük ... (Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, mél; tóztassanak csendben maradni! Kun Béla: ...és vizsgálati fogságban ülj nek. Van közöttük püspöknek fia, kúriai bíró| nak fia, országos hírű nagy írónak fia. Hiába ! akarja őket az ügyész és a vizsgálóbíró megI győzni arról, hogy amit eddig cselekedtek, azt tévedésből csinálták, lássák be hibáikat, azt felelik erre, hogy: nem és nem. Memento ez az egész nemzeti közvélemény számára, mert eze1 ket az ifjakat lenyakazni nem lehet. Nem mon! dorn, hogy egy tömegérzés képviselői ők, — lsí ten mentsen ettől — de egy olyan irányzat exj pononsei, amely jellemző tünetként mind na! gyobb és nagyobb mértékben fertőzi meg a maj gyár iíjr-ság gondolkodását. Es mit mondaI nak? Azt mondják, hogy nem a saját maguk j rossz sorsa vitte őket arra, hogy kommunista gondolatokat hirdessenek, mert hiszen ők jómódban éltek és élnek, hanem látják szegény, elhelyezkedni nem tudó társaiknak nyomorát, kétségbeesését és vergődését, tehát voltaképpen ez az altruisztikus érzés sodorta őket a nemzeti célokkal szembenálló ellenséges világI nézleti területre. Nekünk egy nagy kötelessé; günk van, hozzuk vissza őket az élet talajára, ] teremtsünk más közállapotokat! Az álláshal! mozásokat, a nagybankoknak és a kartellek; nek garázdálkodását meg kell szüntetni, hogy ennek a nagy operációnak végrehajtása után ' és által is több és biztosabb kenyeret tudjunk j adni azoknak, akik állás nélkül vannak és a j nincstelenség örvényében vergődnek. De, t. Képviselőház, erről a térről menjünk kedvezőbb virágzású mezőkre s ezzel végzem | is felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Tekint\ sünk a mi sportbajnokainkra, az olimpiko; nokra, akik kimentek messze külföldre, a ten| gerentúlra, hogy megragyogtassák a magyar név dicséretét és dicsőségét idegen nemzetek i előtt és a piros-fehér-zöld lobogónak becsüj letet, tisztességet és dicsőséget szerezzenek. Ott I vannak az úszók, a vívók, az erőtornászok, itt \ voltak a minap a kerékpárosok, aki mind eme, lik 3i f magyar név illírét, öregbítik a becsüI letét és így részben 'helyrehozzák azt a hiányt, ! lemossák azt a foltot, amelyet országunk bel, politikai antidemokratikus berendezkedése ( miatt a külföld szeme előtt magunkon viselni kénytelenek vagyunk. A t. kultuszminiszter úr dolgozik, kívánok 1 hozzá eredményt. De a nyári szünet alatt ne
