Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-114

Az országgyűlés képviselőházának Uh. pes és hivatott munkaerőkkel nem rendelkezik, amelyeket ilyen nehéz időkben semmiféle nemzet sem nélkülözhet. (Úgy van! Ügy van!) T. Ház! Éppen ezért nem fogadhatom el az elnök úr napirendi indítványát, mert a Ház elnapolását akkor, amikor a megoldatlan kérdések ilyen tömegével állunk szemben, semmi körülmények között nem helyeselhetjük. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Zsindely Ferenc! (Szilágyi Lajos: Erre egy miniszternek kellene válaszolnia! — Fábián Béla: Kivesztek a miniszterek! — Ulain Ferenc: Szanatóriumban vannak! — Dinich Ödön: Zsindely a háztetőre került. — Derültség. — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Zsindely Ferenc: T. Képviselőház! Mielőtt felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, reflektálnom kell az előttem szólott Eckhardt igen t. képviselő úrnak egy megjegyzésére, amelyet ő az egységespárt agrárblokkjával szemben megkockáztatott, hogy tudniillik az agráriblokknak öt pontja, amely itt a Képviselőházban is elhangzott, csak a kormány megbuktatására szolgáló eszköz lett volna, azonban semmiesetre sem olyan komoly követelés, amely mellett az egységespárt agrárblakkja kitart. Az előttem szólott t. képviselőtársam is el fogpa valószínűleg ismerni, hogy az agrárblokk álláspontjának indokolására elsősorban az agrárpárt hivatott. Itt az agrárblokk nevében ismételten leszögezem, hogy az agrárblokk ezt az öt pontot igenis komoly és érett megfontolás alapján egyáltalán nem kormánybuktatási célzattal, de^ a legutolsó konzekvenciák vállalására is készen mondotta ki és kötelezte el magát ennek az öt pontnak megvalósítása mellett, (Jánossy Gábor: Az ország érdekében!) Komoly ígéret és biztosíték van arra, hogy rövid időn belül ez az öt pont honoráltatik. (Felkiáltások a jobboldalon: Már eredménye is van!) Már eredmény is van, mert a kamatmérséklés mindenesetre az agrárblokk álláspontjának tudható be. (Egy hang a jobboldalon: Folytatódni is fog!) Amint ebben a kérdésben a legnagyobb sajnálatomra nem érthettem egyet az előttem szólott t. képviselőtársammal, annyira mindenben egyetértek vele a diplomás és munkanélküli ifjúság kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Május 2-án Illés József képviselőtársunk nagy beszédben foglalkozott az állástalan diplomások dolgával és a kormányt határozott és gyors segítésre kérte fel. (Eckhardt Tibor: Nincs válasz!) Ennek a kérelemnek bizonyos, bár csak részleges eredménye tapasztalható a belügyminiszter úrnak abban a rendeletében, melyet az előttem szólott képviselő úr is említett, és amely a gyakornoki állások betöltését tudomásom szerint nemcsak a normálstátus folytán betölthető kezdő állásokra szorítja, de lehetővé teszi azt is, hogy betölthető magasabb állások terhére szaporíthatok és betölthetők is legyenek éppen ezek az alacsonyabb fizetési osztálybeli állások. (Rakovszky Tibor: Tomesányi Kálmán érdeme! Helyesen fogta meg a dolgot!) A belügyminiszter urat mindenesetre dicséret illeti meg ezért az úttörő lépéséért, amely remélhetőleg az egész állami és önkormányzati élet terén követésre talál. Itt azonban nem állhatunk meg. (Fábián Béla: Sok gyakornok lesz, csak nem kapnak egy va- ; sat sem!) A magángazdaságnak talán éppen j annyira kötelessége, mint az államnak, hogy törődjék az állástalan "diplomások dolgával. A ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. ülése 1932 július 1-én, pénteken. 411 magángazdasági vállalatok vezetőinek rá kell ébredniök arra a kötelességükre, amely az ifjúsággal szemben kell, hogy őket is eltöltse. Az a statisztika, amelyet az állástalan diplomásokról a képviselőknek Illés József képviselőtársunk vezetése alatt álló és a kérdéssel politikamentesen foglalkozó csoportja összeállított, azt mutatja, hogy az állástalan diplomások 60%-a 30 és 40 év között van. (Ügy van! Ügy van!) Ennél megdöbbentőbb adatot az állástalan diplomások dolgában nem is lehetett volna ny

il-' vánosságra hozni. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogfy az állástalan diplomások túlnyomó része résztvett a világháborúban. (Ügy van . Ügy van!) Ez azt jelenti, hogy az állástalan diplomások kezére és gondjaira sokkal régebben, ezelőtt 15—16 esztendővel esetleg ezer embernek vagy egy századnak az élete volt bízva (Ügy van! Ügy van!) és akkor az az idősebb generáció, amely ma tapasztalataira hivatkozik és hatáskörét félti ezektől a fiataloktól, nem jelentkezett, hogy átvegye tőlük azt a felelősségteljes megbízást, amelyet ezek a harctereken betöltöttek. {Fábián Béla: Akik a harctéren voltak, azok koplalnak, akik itthon voltak, azok előlépnek!) Amikor ezek a fiatalok hazajöttek, sorra bezárult előttük minden elhelyezkedési lehetőség. Távol áll tőlem, hogy az azóta bekövetkezett gazdaságig viszonyokért azt a generációt tegyem felelőssé, amely korban megelőzi az állástalan ifjú diplomásokat, de még kevésbé lehet felelőssé tenni ezekért az állapotokért éppen a diplomás és állástalan ifjúságot. Itt szerzett jogokra hivatkozni nem lehet. Általában helytelen, ha mindenki csak jogának a pajzsát döngeti, mert sokkal helyesebb, ha belátja az a generáció, amelynek a hatalom ma a kezében van, még a saját jogos érdekeinek a feláldozásával is, hogy kenyeret kell adnia ennek a generációnak, amely nem tehet arról, hogy álláshoz nem tud jutni. (Helyeslés.) Ez a tudat és ez a kötelesség nemcsak az államot és nemcsak az autonómiákat kell hogy áthassa, de igenis át kell hogy hassa a gazdasági élet vállalatait is. (Élénk helyeslés.) Az a hiba, amely a fiatalságban ifjúsága folytán esetleg rejlik, minden nappal kisebbé válik. Bizonyos az, hogy ez a diplomás ifjúság, amely ma 30—40 éves korban kenyér nélkül tengődik, olyan korban, amikor tulajdonképpen már családot kellene hogy eltartson, s amely ma hiába kilincsel állásokért: vezető társadalmi rétege lesz ennek az országnak, akár tetszik valakinek, akár nem. (Ügy van! Ügy van!) Ez szükségszerű kényszerűség. Ha pedig ez így van, akkor nem szabad ezt az állástalan fiatalságot elkeseríteni. Akkor végre gyorsabb tempóban kell ráeszmélnie a társadalomnak arra a kötelezettségére, amely ezekkel a fiatal, elhelyezkedni nem tudó állástalan diplomásokkal szemben fennáll. (Gáspárdy Elemér: Kevesebb vezérigazgatói fizetést!) T. képviselőtársam, ahogyan a belügyminiszter úr dicséretre méltó példát mutatott abban, hogy az üresedésbe jutó magas állások betöltése helyett inkább több alacsony állás betöltését látja célszerűnek, ugyanezt a vállalatok a saját maguk érdekében szintén megvalósíthatnák. (Jánossy Gábor: Rá kell őket kényszeríteni! Magától önzetlenül nem csinálja senki!) Lehetetlenség megdöbbenés nélkül nézni azt az arányt, amely az egyes állások között vállalatoknál is és bizonyos állami intézményeknél is tapasztalható. Lehetetlenség nézni a magasabb fizetési állásban levők számának túlsúlyát az alacsony fizetési osztályokban levőkkel szemben, az öregekét az if5G