Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-114

412 Az országgyűlés képviselőházának 11U. ülése 1932 július 1-én, pénteken. jakkal szemben. Ez egyrészt teljesen gyakorlatiatlanná teszi az adminisztrációt, mert a magasabb állásokhoz megfelelő munkakörök hiányoznak, másrészt pedig fényt vet a fiatalság elhelyezkedési lehetetlenségére. T. Képviselőház! A Felsőház Szigethy János felsőházi tag indítványára határozati javaslatot fogadott el, még pedig egyhangúlag, amelyben felhívja a kormányt, hogy a munkanélküliség csökkentése kérdésével kapcsolatban a fiatalság elhelyezkedésének problémájával is tervszerűen és olyképpen foglalkozzék, hogy ezt minél előbb megnyugtató megoldásra juttassa. Szerény nézetem szerint ugyanezt a felhívást, — ha nem is határozati javaslat formájában —; Illés József t. képviselőtársunk tette meg május 2-iki beszédében, még pedig ugyancsak a Ház egyhangú helyeslése közben. Innen a kormánypárt padjairól tisztelettel vagyok bátor felkérni a kormányt, hogy a kérdés tanulmányozása helyett most már méltóztassék sürgősen a gyakorlati megoldás terére lépni. (Helyeslés.) Nyújtottunk be a kormányhoz egy csomó javaslatot, amelyeknek ha nem is mindegyike, de egyike-másika mindenesetre megvalósítható. Kérem a kormányt, hogy az után a biztató kezdet után, amelyet a belügyminiszter úrnak legutóbbi rendelete jelent, az egész állami életben méltóztassék sürgősen a gyakorlati megoldás terére lépni. Az elnök úr napirendi indítványát elfogadom. (Helyeslés és taps a jobb- és baloldalon. — Fábián Béla: Nagyon jó beszéd volt. csak egy minisztert kérünk. — Jánossy Gábor: A miniszter majd csak cselekedni fog! — Fábián Béla: Olyan minisztert mutasson nekem a képviselő úr!) Elnök: Kérem Fábián Béla képviselő urat, ne szóljon közbe. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Egyetértek előttem szóló t. képviselőtársaimmal és velük együtt kívánom, hogy a kormány gyorsan találja meg azokat az eszközöket, amelyekkel legalább is enyhíteni lehet a mai állásnélküli művelt ifjúság keserű sorsán. Az ifjúság problémája szerintem Magyarországon sokkal súlyosabb, mint bárhol Európában. (Ügy van! bal felől.) Egész Európában ma a háborús ifjúság vezet. A háborús ifjúságot, amely az élet legnagyobb és alapjában véve legeredményesebb kiválasztással dolgozó iskoláját járta végig, állítottak az ügyek, az intézmények élére. Annak, aki belenéz a magyar életbe, konstatálnia kell, hogy ezt a háborús ifjúságot gyalázatosabban nem kezelték sehol Európában, mint Magyarországon. (Eckhardt Tibor: Még most is őket helyezik B-listára. A népjóléti státusából a hadirokkantakat helyezték B-listára! — Zaj) Nem zárkózhatunk el az elől a tény elől, hogy Európa történelmében és a mi történelmünkben is óriási cezúra következett be. Ezután a cezúra után új életnek kell következnie és ezt az új életet csak a fiatalság hozhatja. Mindaddig, amíg az-idősebb generáció, amely nem a több tehetség, nem a nagyobb készültség, hanem a nagyobb rutin révén beleült az állásokba és az ellenforradalom után beleült a politikai hatalomba, rá nem ébred arra, hogy a magyar élet nagy problémáit csak az ifjúság tudja megoldani, addig egyetlenegy komoly lépést nem tettünk a kibontakozás felé. (Ügy van! balfelőh) Igenis, a mai nyomorúságos körülmények között is van mód arra, hogy az ifjúságon segítsünk. Tessék leépíteni a vénemberek diktatúráját. (Andaházi-Kasnya Béla: A kriptaszökevényekkel vissza!) Méltóztassék lebontani azokat a politikai, gazdasági tényezőket, akik igen nagy, előkelő méltóságokkal a vállukon beállanak szakértelem híján gazdasági vezetőknek, mint például a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki mint szénkereskedő 180—200.000 pengőt kap. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék az akadémia elnökét ilyen sértő vonatkozásba hozni. Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Én nem akartam megbántani a Magyar Tudományos Akadémia elnökét. (Szilágyi Lajos: Ez nem megbántás!) Én csak azt állítom, hogy a Magyar Tudományos Akadémia méltóságával nem fér össze az az állás, amelyet ő a gazdasági életben betölt. (Andaházi-Kasnya Béla: Reneszánsz formája van a brikettnek !) A pénzügyminiszter úr itt költségvetési expozéjában azt hangoztatta, hogy Magyarországon mindössze száz l'OO.OOO pengőn felüli jövedelemmel bíró egyén van. Ez egymagában is több mint 20 millió pengőt jelent. Ha igaz is volna ez, akkor is ennek a 20 millió pengőnek a fele elég volna — a mai nehéz viszonyok között a 100.000 pengős jövedelmű urak beérhetnék 50.000 pengővel, mert hiszen valószínűleg vagyon is van a háj tuk mögött — az így felszabaduló 10 millió pengőből gyönyörű intézményeket lehetne teremteni és sokezer ifjúnak lehetne kenyeret adni. De állítom azt — és szakemberekkel való beszélgetéseim során alakult ki ez a nézetem, — hogy nem igaz, hogy csak ennyi mammutjövedelem van Magyarországon. Minimálisan 80—100 millió pengőre lehet teïmi ezeket a 100.000 pengőn felüli jövedelmeket. Ha folytonosan Trianonra hivatkozunk és azt állítjuk, hogy Trianon miatt nem tud az ország lakossága megélni, akkor méltóztassék levonni mindenkinek, necsak az apró, 100 pengős jövedelmű kistisztviselőknek, necsak a munkásságnak, necsak a kisembereknek, tessék levonni Trianon gazdasági konzekvenciáit ezen a téren is. (Úgy van! Ügy van!) Mert ha nem fognak ezek az urak idejében észretérni, akkor majd a magyar ifjúság észre fogja téríteni őket. (Farkas István: Úgy van!) Lehetetlennek tartom azt, hogy a túlsó oldalon is száz százalékig ne adjanak nekem igazat, amikor azt mondom: tessék lebontani a tmammutfizetéseket, tessék lebontani az álláshalmozásokat. (Rakovszky Tibor: Minden becsületes magyar ember ezt kívánja!) A miniszterelnök úr megígérte nekünk az egész Ház előtt, hogy az álláshalmozások kérdését el fogja intézni. Nem intézte el mostanáig. (Farkas István: Nem csinált semmit. — Fábián Béla: Mit csinálhat egy ilyen szegény miniszterelnök?) Méltóztassék ráébredni arra, hogy a kapitalizmust csak akkor lehet megmenteni, ha a nagy dolgozó tömegek a maguk érdekeiket, védelmüket és exisztenciájukat meg tudják benne találni. De ott, ahol még a költségvetési egyensúlyt is a kisexisztenciák megcsorbításával építjük meg, ott nem lehet szó lelki egyensúlyról, ott nem lehet szó társadalmi egyensúlyról és ott nem lehet szó az osztályok kibéküléséről sem! (Rakovszky Tibor: Ez igaz! — Farkas István: De nem ám!) Akik egy kicsit járatosak a magyar gazdasági élet dzsungeljében, azok jól tudják, hogy még mindig vannak Magyarországon 1 millió pengős egyéni jövedelmek. Azt állítják hozzáértők, hogy Magyarországon két darab másfél-