Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-114

410 Az országgyűlés képviselőházának HU. ülése 1932 július 1-én, pénteken. Sajnálattal, sőt megdöbbenéssel kell konstatálnom, hogy ennek a pártközi képviselői bizottságnak memorandumára nemcsak hogy intézkedés nem történt, de még válaszra sem méltatták ezt a beadványunkat. Hónapok óta hiába kérünk, sürgetünk és követelünk. (Ulain Ferenc: Szenilitás az egész vonalon!) Amikor azt látjuk, hogy ez a fiatalság állás nélkül nyomorogva, lerongyolódva, étlen-szomjan, türelemmel vár, mert hisz és bízik azokban az ígéretekben, amelyeket mi valamennyien képviselők is tettünk neki, hogy nem fogjuk cserben hagyni őket, kérdem: lehet-e, szabad-e ennek a képviselőháznak nyaralni mennie, pihenni mennie addig, amíg ebben a kérdésben egy kielégítő és megnyugtató rendezésnek legalább a keretei, legalább elvi lehetőségei ennek a nyomorgó fiatalságnak számára biztosítva nincsen? (Ulain Ferenc: A dicső 33-as bizottság miért nem csinál semmit 1 — Dinnyés Lajos: És a 6-os bizottság? — Zaj.) Én úgy érzem, hogy amikor a diákság, a tanári kar, a legkülönbözőbb politikai pártok tisztességes szándékkal, politikamentesen egyesültek egy komoly és nagy munka elvégzésére, valamennyien, pártkülönbség nélkül, akik ebben a munkában résztveszünk, nemcsak az országnak, de magának a kormánynak is igen nagy szolgálatot teszünk azzal, hogy leveszünk a válláról egy súlyos és égető problémát, hogy vállalunk egy odiózus munkát, vállalunk egy rendkívül terhes feladatot. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Felelősségem teljes tudatában jelentem ki azt, hogy ezen pártpolitikamentes alapon azonban nem vagyunk hajlandók, legalább én a magam részéről nem vagyok hajlandó, egy nappal sem tovább dolgozni, ha a túlsó oldalról megfelelő megértéssel nem találkozunk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert ha a politikamentes, tárgyilagos és szakszerű javaslatok még csak válaszra sem érdemesíttetnek, akkor politikai támadások formájában fogjuk követelni, hogy a nemzetnek ezt az égető problémáját végre tisztességes és becsületes megoldáshoz juttassák. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Minden héten háromszor összehívatjtuk a Házat! — Ulain Ferenc: Beszélni nem tudnak, tehát leveleket írnak! — Fábián Béla: Az ország csinálhat, amit akar, a miniszter urak tanulmányozzák a kérdéseket! — Jánossy Gábor: Dolgoznak a megoldáson! — Fábián Béla: Tanulmányozzák, 18 órát dolgoznak! — Zaj.) Azt kérdezem: mi akadálya van annak, hogy az igen t. kormánypárt egyik legkitűnőbb képviselő-tagja, Illés József képviselőtársunk ne kapja meg azt a megbízatást, amelyre nézve pártkülönbség nélkül valamennyien javasoltuk, hogy az neki adassék meg, hogy végre legyen felelős gazdája ennek a kérdésnek? (Jánossy Gábor: Majd megkapja!) Nem. lehet kívülről, felelősség és hatáskör nélkül kontárkodva egy komoly ügyet megadminisztrálni és elintézni. Hát miért nem szánja rá magát végre az igen t. kormány arra, hogy saját pártjának egyik kiváló képviselőjét bízza meg azzal a munkával, amelyet önöknek, a túloldalon ülő t. képviselőtársainknak az évek hosszú során át már el kellett volna végezniök? Ennek a problémának sohasem lett volna szabad ilyen méretűvé dagadnia, az állásnélküli ifjúság nyomorának sohasem lett volna szabad ennyire megnövekednie egy ilyen szerencsétlen országban, ahol annyira szükség volna a tehetséges, tetterős, agilis és erős, teremtő munkára alkalmas emberek tevékenységére. Szabad volt-e ezt a problémát idáig jutni engedni, és ha már idáig engedték, szabad-e tovább késlekedni ennek a kérdésnek megoldásával? (Ulain Ferenc: Tiszta politikai paralízis, még pedig nagyon előrehaladott stádiumban!) Elnök: Ulain Ferenc képviselő urat sértő kifejezéséért rendreutasítom. (Ulain Ferenc: Köszönöm!) Eckhardt Tibor: T. Ház! A költségvetési vita kapcsán a kultusztárcánál hosszabb beszédben ismertettem azokat az irányelveket, azokat a szempontokat, amelyek ezt a pártkö'zi bizottságot és ezt az akciót munkájában vezetik és vezetni fogják — ha együtt tudunk maradni. Ennek az együttmaradásnak pedig előfeltétele az, hogy eredményes munka végeztessék, mert porhintésre nem vállalkozunk. (Ügy van! Űgy van! a baloldalon. — Jánossy Gábor: Mi sem! — Ulain Ferenc: Csak csinálják!) Ismertettem az alapelvekeíti, ráímutattam arra, hogy az államot megterhelni nem akarjuk újabb kiadásokkal, rámutattam arra, hogy nem új állások kreálására törekszünk. Itt közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy támadásaink bizonyos ponton talán jogosulatlanok, ha a belügyminiszter úrnak tegnap tett kijelentését veszem figyelembe, amely az első fecske a horizonton, amennyiben kilátásba helyezte azt, hogy a vármegyéknek gyakornokok alkalmazását lehetővé fogja tenni. (Fábián Béla: Egy vasat sem fizetnek! Pest vármegyénél ott van 16 fiú, négy év óta nem kap egy krajcárt, egy vasat sem! — Egy hang a jobboldalon: Most engedélyeznek fizetést!) Én a belügyminiszter úrnak ezt a kijelentését úgy értelmezem, hogy azt a minimális gyakornoki illetményt — nem tudom, segélynek vagy minek nevezték a régi világban, valamikor magam is így kezdtem a közéleti pályát — igenis rendelkezésre kell, hogy bocsássa az igen t. kormány. (Jánossy Gábor: Az első lépés!) De itt nemcsak ennek a fiatalságnak eltartásáról van szó. Ugyanez a komoly szükséglet fennáll az államvasutaknál, a bíróságoknál és számos más ponton, az a szükséglet, hogy egy túldimenzionált és irracionálisán drága adminisztrációnak a felső kategóriákban való leépítésével egyidejűleg (Helyeslés.) az alsó kategóriákba vétessenek fel fiatal, kezdő emberek, akiknek a tisztviselői pályára való megfelelő nevelését korán, a fiatalkorban kell megkezdeni, hogy megfelelő szellem, hozzáértés, tudás és gyakorlat álljon ennek a fiatalságnak rendelkezésére, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ennyi vén múmia egy országban sincs az intézmények élén, mint nálunk! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Tessék lehetővé tenni, hogy a szónok beszédidejét kihasználhassa. Eckhardt Tibor: A kultusztárcánál elmondott beszédemben, amelyben azokat az elveket ismertettem, amelyeknek alapján az a memorandum beadatott, rámutattam arra, hogy a magyar fiatalság semmi körülmények között sem vállalhatja a feleslegesen kitartott egyének szerepét. Nem azt kérjük a magyar fiatalság^ számára, hogy alamizsnára fogassék, nem segélyeket kérünk felesleges munkákért, hanem komoly produktív munkát, elhelyezkedést | és érvényesülési lehetőséget. (Élénk helyeslés.) A magyar fiatalságnak az élethez joga van, és a magyar nemzet élete sincs addig biztosítva, míg a. giovinezzának, a fiatalságnak megbecsülésén keresztül a nemzet azokkal a komoly, tetterős és a nehéz problémákat megoldani ké-